2.rész

Seena szemszöge 

Az új csaj leült. Nana mellé. Ez után a tanár kezdett el beszélni. Kiderült, hogy ez az év nem olyan lesz, mint a tavalyi. Tavaly csak, mint rendes közép sulisok tanultunk, és tanultunk, de most a szerepet a tánc, és a hang fogja átvenni. Bejelentette, hogy ne szokjunk hozzá ehhez az osztályhoz, mert nemsokára felbomlik, a tudásunk szerint, vagyis akik jók külön csoportban lesznek, akiken még van mit csiszolni, azok pedig egy másikban lesznek. Mire végzett mondani valójával kicsengettek. 
- Na végre most már a tehetségé a főszerep!-gondoltam.
- Héé, nézd az új csajt!- veregette meg a vállam Nicole.
Mikor odanéztem láttam, hogy a lány Himchan felé közeledik.
- Ja, figyeld már, rögtön tapad rá a srácra. - szólalt meg Hayoon.
- Nézd már! Himchant nem is ismeri és ölelgeti.-folytatta SueMin.
 Én csak néztem őket. Nem igazán tűntek olyanoknak, mint akik nem ismerik egymást. Akkor meghallottuk, hogy Himchan magyarázza YongGuknak, hogy ő itt lány a testvére. A barátnőimnek szerintem most nagy kő esett le a szívükről. Szinte semmit sem csináltunk első nap. A srácokkal elmentünk a törzshelyünkre a sulihoz közeli Candy-be. Suli után, szinte minden nap itt lógtunk, ahogy ma is.
 -Baby mi a baj? Ma egész nap olyan csendes vagy.- kérdezte Zico.
- Semmi - döntöttem a fejem a vállára. Ő közben a fejem búbjára adott egy puszit.
 - Remélem tényleg valami tehetségesekkel leszünk egy osztályban.- szólalt meg UKwon.
- Honnan veszed, hogy te abba az osztályba fogsz járni?- vigyorogtam rá.- Nyugi csak vicceltem.
 - Visszatért Seena! - kiáltotta el magát Zico, majd megcsókolt. Mikor elvált tőlem mosolyra húzta a száját- Ezért bírlak én.
Nem messze volt a házunk a sulitól, Gangnamban. Mikor hazaértem a bátyám még nem volt otthon, mivel unatkoztam, átmentem a szomszédba a nénikémhez. A  testvéremen kívül, ő a legközelebbi rokonom, mivel a szüleim meghaltak egy autó balesetben.
 -Sziaaaa! –köszöntem neki, ő pedig kitárt karokkal fogadott, mintha ezer éve nem látott volna. Pedig reggel is itt voltam.

Nana szemszöge

-Na végre! Nem fognak lenézni. - gondoltam, amikor a tanár a tehetségről beszélt.
Óra után NiChan letámadott a kérdéseivel. Aranyos lánynak tűnt. Remélem, őt nem fogják beszippantani a "menők". Lehetnénk szerintem egész jó barátok is. Ha jól belegondolok sosem volt lány barátom.
 - Szóval hány éves vagy?- kérdezte NiChan.
-17.
- Egyidősek vagyunk. És mi a hobbid?
- A tánc.
- És akkor ebben vagy a legjobb gondolom. De jó! Én is táncolok!
- Énekelni is tudok ám!- oldódtam fel.
- Én rappelek. - mosolygott rám- remélem hamarosan hallani fogom azt,  ahogyan énekelsz.
- Bizonyára. - mosolyogtam rá én is.
Szimpatikus volt NiChan. Pontosan nem tudom még, hogy miért. Talán azért, mert ő az első lány az osztályba, akivel el tudtam beszélgetni.
- Gyere!- fogta meg a kezem és húzott maga után.
A B.A.P két tagjához vitt. Igen egy banda. Mert akik jók és "menők" voltak, alkothattak bandát. Az én tesóm is benne van a Teen Top-ba. De minek jövünk ide?
- Chaniee.- szaladt oda HimChanhoz,  aki rögtön megölelte a lányt.
- HimChan nem mondtad, hogy barátnőd van-szólt Gukkie.
-Ő a húgom. -Miii a húga? Oké, Nana. Ma már nem érhet újabb sokk, azt hiszem.
-Szóval Channie, ha nem bánod, akkor ma nem veled megyek haza, hanem a barátnőmmel Nanával, mert el szeretném vinni hozzánk. - Várjunk csak erről nem volt szó. És.. Barát?
 -Oké nyugodtan.- válaszolta kedvesen.


Suli után elindultunk NiChanék házába. Közben megtudtam tőle, hogy a szülei utazgatnak a munkájuk miatt, szóval nem is igazán látja őket, ezért lakik HimChannal. Aranyos kis ház volt.
- Kérsz kávét, üdítőt vagy teát?
- Nem köszi.
- Jaj, ne legyél már szégyenlős! Érezd magad otthon.
Majd bement a konyhába és két pohár barack lével állított elő. Odaadta nekem az egyik poharat.
- Köszi!
- Szóval, Nana milyen is ez a suli ?
 Pont tőlem kérdezi, aki több negatív dolgot tud róla mondani, mint pozitívot?! Illetve nem is magáról a suliról, csak a benne tartózkodókról.
- Mit is mondjak.. Szerintem egy hét alatt levonod a következtetéseket.
 - Hogy-hogy?…
- Majd meglátod, ne feszegesd  a témát. Nem akarok neked rossz képet adni a suliról, csak mert nekem nincs sok jó élményem ezzel kapcsolatban.
- Mond légyszíves!- rángatta a karomat. Komolyan, most olyan volt mint egy ovis.
- Jól van, jól van. Szóval az iskolában egyfajta hierarchia működik. Ha menő vagy elfogadnak. Viszont ha olyan leszel, mint például én, cikizni és piszkálni fognak. Vegyük például a tesódat, ő is a "menők" közé tartozik.
- Jaj ne már! Mit vagánykodik már megint?!!- Nevetnem kellet NiChanon.
- Nem, ne érts félre ő tehetséges. De nem sok ilyen srác van a suliban, mint ő. Vannak olyanok, akik teszik a fejüket közben meg botlábúak és énekelni sem tudnak.
- De most minden kiderül. Hiszen ez a tehetség éve lesz.
- Igen jól mondod.
 Kb még egy órácskát voltam náluk. Ez alatt az idő alatt sok mindent megtudtunk egymásról. Én is meséltem neki a családomról és Kairól. Ezek után hazaindultam. Mikor hazaértem láttam, hogy a házunk alatti étterem dugig volt. Gyorsan besiettem apához és segítettem neki felvenni a rendeléseket. Ő addig főzött.

NiChan szemszöge 

Miután, Nana elment HimChan is hazajött.
 - Csinálnál nekem valami kaját?- kért meg.
- Persze. Mit kérsz?
- Csinálj valami finomat. – mosolygott, közben leült a konyhában az étkezőasztalhoz.
- Na mi van a barátnőd már el is ment?- nézett körbe.
- Aha! Nagyon rendes lány!- örültem neki, hogy már az első nap szert tettem egy barátra.
- Hmm.. hát én nem igazán ismerem őt. Nem szoktam vele beszélni. Ő olyan magának valónak tűnik.
-Egyáltalán nem az. És most már te is tudod, hogy rendes.
Közben elkészült a rántottája. Nem igazán volt kedvem most főzőcskézni. Leraktam elé, ő pedig mohón elkezdett enni. Mikor végeztünk a vacsival, leültünk és megnéztünk egy filmet. Utána letusoltam és bevágtam magam az ágyba.
Másnap reggel 
Mikor beértem a terembe, Nana már ott volt. Leültem mellé.
 - Izgulok.- jelentette ki.
 - Ugyan már nem lesz, semmi baj, csak táncolsz és kész. Én hiszek benned!- próbáltam bátorítani.
- De nem szeretek tömeg előtt táncolni! Lámpalázam van.

Amint ezt kimondta egy szőke hajú fiú lépett a padunk elé. Látszott rajta, hogy nem éppen haverkodni jött.
- Ma kiderül ki miben jó. Lányok ti miben vagytok jók?
- Rap és tánc- válaszoltam neki.
- Nana és te?
- Tánc és éneklés. - kicsit idegesnek tűnt.
- Miért kérdezed? – közben a teremben már pakolgattak össze és indultak a próbaterembe.
- Csak felmérem kik nem fognak az osztályba járni holnaptól. Ja, és Nana! Jobb lesz, ha mindent beleadsz.. Ó mit is beszélek? Te még akkor sem kerülnél be, ahhoz túlságosan is tehetségtelen és szerencsétlen vagy.
 Ekkor olyan dolog történt amit Nanából (a zárkózott csendes lányból) soha nem néztem volna ki. Fogta az ásványvizes flakonját és telibe öntötte vele a srácot. A fiút elöntötte az ideg.
-Ezt még megbánod!!- De még mielőtt bármi történhetett volna egy sötét hajú lány ragadta meg a fiú karját. Őszintén, én már kezdtem félni a szőkeségtől. Nanát kihúztam a teremből, még mi ellőt még idegesebb lesz. - Hát ez meg mi volt?- néztem rá.
 - Csak felidegesített az a bunkó! És rohadtul elegem van már, hogy mindenki engem piszkál, csak mert nem beszélek senkivel. Még nem láttak táncolni sem, és hallani sem hallottak énekelni. Semmit nem tudnak rólam! Ez a tahó meg főleg nem!- törtek ki belőle a szavak.

1.rész

Nana szemszöge

 Reggel az ébresztő idegesítő hangjára ébredtem. A szemhéjaim szinte felpattantak mikor eszembe jutott, hogy ma évnyitó. Már megint egy olyan év, ahol ezek között kell lennem. Nem szeretek suliba járni. Vagyis, csak abba a bizonyosba nem. De ma mégis vissza kell mennem, és immár második évemet fogom ott tölteni. Hogy miért járok egy olyan suliba, amibe egyáltalán nem szeretek, ennek csak egy oka van. Amikor még anya élt, megígértem neki, hogy egyszer én leszek a legjobb táncos.
 Gyorsan letusoltam, felöltöztem és szaladtam le a konyhába. Apa a konyhában főzőcskézett.  A napjait szinte ezzel tölti. Tavaly nyitotta meg saját kis ramen boltját.
-Apa ByungHun már el is ment?
 -Igen kislányom. Na de gyere már, és reggeliz meg.
 -Aigoo.. sosem vár meg. Amúgy meg késésbe vagyok, szóval majd a suliban veszek valamit. Szia apa. - ezzel ki is rohantam a házból.
 A kapuban már ott volt az egyetlen barátom JongIn, de csak Kainak hívja mindenki. Együtt indultunk el a suliba. Kai is úgymond a „menők” közé tartozott úgy, mint a bátyám is, de ő mégis barátkozik velem. Az évnyitó után bementünk a termünkbe. Újra magamban ültem, mert Kai Tao padtársa volt. Inkább elővettem egy könyvet és olvasgattam addig, míg a tanár nem jön.
-Héé nézd a könyvmolyt!- kiabálta oda nekem Zico.
Már éppen vissza akartam szólni neki amikor a barátnője lecsitította. Ők az egyik leghíresebb páros a suliban. De most Seenán meglepődtem, hogy úgymond megvédett. A tanár jelent meg, és mögötte egy lány jött. Bemutatkozott majd az ofő mellém ültette.
-Szia! Nichan vagyok.-mutatkozott be kedvesen.
 Én csak bámultam. De utána leeset, hogy nekem is be kéne mutatkoznom.
 -Szia Nana vagyok.

 Seena szemszöge

 Na igen az igazgató újra elmondta a hegyi beszédét, de végre befejezte és mehetünk az osztálytermünkbe. Zico ott ült már a helyén, körülötte egy tucat lány. Igen, elég menő a sulinkban, és persze ő a jelenlegi pasim. Odamentem hozzá, és erre ő elküldte az összes lányt. Mostanában be van fenyítve, mert tavaly elég félreérthető helyzetben láttam az egyik csajjal, de azóta kapott tőlem egy második esélyt, amely egyben az utolsó is. -Szia Baby! - köszönt miközben leültem az előtte lévő padba, közben áthajolt és adott egy csókot.
 - Na mi az semmi szia?
 -Szia…
- Most meg miért vagy ilyen ? Nem tettem semmi rosszat. -közben leült mellé UKwon.
 -Persze, hogy nem..- hamar leakartam zárni a témát, egyrészt nem akartam UKwon előtt veszekedni másrészt úgyis a múltkori incidens felemlegetése lett volna a vége, inkább adtam neki egy puszit.
-Héé nézd a könyvmolyt! - Mutatott a sarokban ülő olvasgató lányra akit Nanának hívnak. Igazából nem sok mindent tudtam róla, csak azt, hogy L.Joe tesója.
 -Jaj hagyjad már. - szóltam rá Zicora.
 Ezt utálom benne, hogy neki muszáj beszólnia mindenkinek. Ezután jött HaYoon, SueMin és Nicole a barátaim. Nicole leült mellém, de nem is tudtunk beszélni, mert jött a tanár és mögötte még valaki.

NiChan szemszöge

 Végre én is beköltözhettem Szöulba, a tesómhoz, mert a szüleim valahol a világ másik végén dolgoznak, már megint. Első napom a suliban. Nem is tudom mire számítsak, Oppa azt mondta minden rendben lesz, de én ebben nem vagyok annyira biztos. Bekerültem abba az elit suliba, amibe a bátyám HimChan is jár, persze elég nehéz volt, de végül is sikerült . Hogy milyen suli ez? Táncos és énekes képző. HimChannal végre beértünk a suliba, az évnyitót lekéstük. Amikor felértünk a teremhez, egy tanár állított meg minket, akiről kiderült, hogy a leendő osztályfőnököm.
 -Szóval ő a húgod HimChan?.-Szólalt meg a hölgy.
-Igen ő az én drága hugicám.- Ölelt meg.
-Szia. Én Ji SooMin vagyok az osztályfőnőköd. Remélem jól fogod itt magad érezni.
-Kim NiChan.- mutatkoztam én is be neki végül.
 HimChan közben bement a terembe, majd én is az osztályfőnökkel. Mikor beértem minden szem rám szegeződött. HimChannie csak kacsintott egyet, ezzel jelezvén, hogy minden rendben. Az ofő intett, hogy mutatkozzak be.
 -Sziasztok Kim Nichan vagyok. Most költöztem ide. Örülök hogy megismerhetlek titeket, és remélem jól kijövünk majd.
Ezután egy üres székre mutatott, az ablak mellet az utolsó padban, egy szőke hajú lány mellé.
-Szia NiChan vagyok.- köszöntem neki, mikor leültem mellé, de valójában nem úgy nézett ki, mint aki meg akar szólalni. Majd egy pár másodperc után rám mosolygott.
 -Szia Nana vagyok.