12. rész

NiChan szemszöge

A szavak- miket apám az előbb kiejtett száján-, monoton hangon visszhangoztak fejemben. Elsápadtam, s torkom kiszáradt.
- H-hogy hol?-suttogtam, de ez is elég volt ahhoz, hogy meghallják.
- Angliában. Azt akarjuk, hogy jogot tanulj.-válaszolt apa.
Szemeim könnybe lábadtak. "Azt AKARJUK, hogy jogot tanulj" ismételtem magamban. Lehajtottam a fejem.
-Nem.-válaszoltam a lehető leghiggadtabban.
-Mit mondtál?-kérdezték egyszerre szüleim.
-Azt, hogy nem.-felnevettem.-"Akarjuk"? Szóval azt akarjátok, hogy elmenjek az isten háta mögé, egy idegen országba, távol a barátaimtól, a bátyámtól és persze tőletek.-ökölbe szorítottam a kezem.
-Természetesen velünk fogsz lakni.-jelentette ki édesapám, majd újra az újságba temetkezett. A részéről le is van zárva a dolog.
-Veletek mi?-sóhajtottam.- Gondolom ugyanúgy, mint eddig, látlak titeket jobb esetben 3 hónaponként egy közös vacsora vagy ebéd erejéig, aztán újra köddé váltok. Mégis mit képzeltek? Szülőként nem gondoljátok, hogy ez nem normális? Vagy ti tényleg azt hiszitek, hogy ez rendben van így?
-Kim NiChan!-szakított meg anyám. Mit sem törődve vele folytattam.
-Hagyj beszélni, anya. Vagy talán fáj az igazság? Te is és apa is..mind a ketten elhanyagoltok minket. 11 éves korom óta gyakorlatilag HimChan nevel engem. Azt pedig nem veszem be, hogy kétnaponta egyikőtöknek sincs 2 perce a gyerekeire. Tudjátok elég szomorú, hogy nekem kell titeket kioktatnom erről. Megfordult egyszer is a fejetekben, hogy ezzel mennyi fájdalmat okoztok? Nemcsak nekem, Oppának is.
-Te hálátlan leány!-mordult fel apám. Felállt a fotelből, s elém állt.- Hogy mersz ilyen hangon beszélni velünk?!-s a következő pillanatban hatalmas pofon csattant az arcomon. Ez volt az első eset, hogy megütött. Tekintetem mélyen szemeibe fúrtam.
-Soha többé nem nyelek le semmit. Az, hogy így reagáltok is mutatja, hogy igazam van.-felkaptam a kabátomat a kanapéról, majd az ajtó felé indultam.- Valamint..felejtsétek el, hogy én veletek menjek Angliába. Az én életem, az én döntéseim. Ti pedig nem dönthettek helyettem. Most pedig elmegyek, ha lehet ne keressetek. Hazajövök ha elmentetek.
-Állj meg de azonnal!-kiáltott utánam apám.- Nem hallod?
Mit sem törődve velük húztam fel cipőm és bevágtam magam mögött az ajtót. Még hallottam bátyám szavait,: "Ezt most jól megcsináltátok."
Szaladni kezdtem. Sejtelmem sem volt hová tartottam, egyszerűen csak vittek a lábaim. Végül egy parkban kötöttem ki. Az utcai világítást épp most kapcsolták fel. Leültem egy padra, majd arcom kezeimbe temettem és sírni kezdtem. Miután némiképp megnyugodtam telefonom előkotorásztam a zsebemből és tárcsázni kezdtem Nana számát. Sokáig csörgött ki, így azt hittem már fel sem veszi, amikor megszólalt a telefonban.
- Igen?-hangja kómásan csengett.
- Felébresztettelek?
- Nem dehogy. Valami baj van?
- Elmesélem de ez nem telefon téma. Viszont lenne egy kérésem hozzád.-hajtottam le fejem, bár ő ezt nem láthatta.
-Mondd csak nyugodtan. De megijesztesz.-hangja aggódó volt.
-Befogadnál egy kis időre? Ahogy a szüleimet ismerem nem kell majd sokáig maradnom.
-I-igen, gyere nyugodtan.-dadogott.
-Köszönöm Nana, nemsokára ott vagyok.-azzal letettem.

Nana szemszöge

Aznap délután is, min az elmúlt időben mindig, a Candyben ültünk. Zico a többiekkel szórakozott én pedig unottan néztem magam elé. Örültem, hogy kibékültünk NiChannal, ám rossz hangulatom, most ez sem rázta fel. Körbenéztem a helységben és pillantásom akaratlanul is megakadt Kain. Azóta az este óta kerül engem és pontosan azt teszi amit akkor kértem tőle. Elszomorít, de ugyanakkor magamnak köszönhetem és így...könnyebb, nem jobb, csak könnyebb. Kai rám nézett, ám ahogy tudatosult benne, hogy én is épp őt figyelem fejét rögtön elkapta és beszélgetést kezdeményezett Taoval. Fújtam egyet, majd újra magam elé kezdtem bámulni.
-Na megyünk?-kérdezte Zico.
-Hová?-néztem értetlenül.
-Majd meglátod. Csak gyere!
-O-oké.-felálltam, felvettem a táskám és indultam az ajtó felé, majd Zico is csatlakozott hozzám és összekulcsolta ujjainkat. Tao-ék mellett is elhaladtunk, bár nem néztem a társaságra, éreztem, hogy Kai végig követett pillantásával.
Kiléptünk az utcára és a hideg levegő megcsapta arcom. Felhúztam kabátom cipzárját ám még így is fáztam. Zico kedvesen rám mosolygott, majd közelebb húzott magához.
-Na gyere ide te kis pókmajom!-puszilta meg homlokom.
-Ya! Mondtam, hogy ne hívj így. Mellesleg kettőnk közül te jobban hasonlítasz egy majomra, mint én. Valamint néha még úgy is viselkedsz.
-Chhh. Akkor menj csak egyedül.-elhúzódott tőlem, s megindult egyenesen.
Vállat vontam, majd az ellenkező irányba én is elindultam. Mintha ezzel elérne akármit is.
-És 3..2..1..
-Yaaaaaa!-és már kiáltott is utánam.
Mint aki meg sem hallotta mentem tovább egyenesen. JiHo futni kezdett felém, majd miután utolért elém állt, s szorosan magához ölelt.
-Annyira kiszámítható vagy.-kuncogtam.
-Annyira azért mégsem..-kacsintott.- Na gyere szépen.-fogta meg mancsom és húzni kezdett maga után.
Nem tudtam hová tartunk, csak az érdekelt, hogy mielőbb meleg helyre kerüljek, különben itt fogok megfagyni.
-F-fázom.-vacogtam.
-Mindjárt ott vagyunk.
Bólintottam.
-Hol is?-álltam meg.
-Mindjárt meglátod, csak gyere már.-kérlelt.
Még néhány percnyi séta után megálltunk egy hatalmas ház előtt. Kérdőn néztem barátomra.
-Ne nézz már így! Ez az én házam..-mosolygott.
-Ó..-ez az első alkalom, hogy elhozott ide.- És a szüleid?
-Nincsenek itthon.
Ez volt az a pont, ahol rossz előérzetem támadt, de egyenlőre nem törődtem vele.
-Menjünk be.-engedett előre.
Beléptünk az ajtón és én elmosolyodtam.
-Mit mosolyogsz?
-Semmit.-adtam egyszerű választ.
JiHo csak nézett rám, jó pár percig és a dolog kezdett kínossá válni.
-Mi..-kérdésem nem tudtam befejezni. Nekinyomott az ajtónak és hevesen megcsókolt. Szívverésem felgyorsult, s viszonoztam csókját. Levette rólam kabátomat, majd én is az övét. Cipőnket lerúgtuk lábunkról és csókunkat nem szakítva meg araszoltunk a nappali felé. Lábam nekiütközött a kanapénak, ám Zico nem állt meg és egy jól irányzott mozdulattal ledöntött rá. Puha ajkai számról áttértek a nyakamra, s egy jól eső sóhaj hagyta el a számat. Keze felfedezőútra indult testemen, majd mikor elérte nőiességemet, megállt. Nadrágon keresztól simogatni kezdte azt. Érintése kizökkentett a bódulat világából, s összezártam combjaim. JongIn-re gondoltam. Akkor, abban a pillanatban tudtam, hogy senki mást nem akarok, csak őt.
-Zico hagyd abba!-kiáltottam és próbáltam ellökni magamtól. Nem válaszolt és csak még jobban hozzám simult.-Kérlek! Hagy abba! Nem akarom!-már a sírás fojtogatott.
JiHo kissé felegyenesedett, így pont szemeimbe nézett.
-Nem hagyok abba semmit. Te is akarod. Tudom, hogy akarod. Itt és most az enyém leszel.-majd újra nyakamra tapadt.
-Engedj már el a fenébe is!-sírni kezdtem.-Kérlek.. ne..
-Ez mind amiatt a Kai gyerek miatt van, igaz?
Megfagytam. Nem jött ki egy szó sem a torkomon.
-Tehát igen. Csakhogy engem ez cseppet sem érdekel.-vigyorgott.-Te az enyém vagy!
-N-nem.-dadogtam.-Eressz el!-száját enyémre tapasztotta, hogy ne tudjak megszólalni többet. Lábaimmal rúgkapáltam, már amennyire lehetséges volt Zico rám nehezedő súlyától. Egy határozott mozdulattal letépte rólam felsőmet, majd nadrágom gombjait kezdte kigombolni. Szemeimet égették a sós könnycseppek. Ráharaptam JiHo alsó ajkára, mire ő felszisszent és elvált ajkaimtól.
Itt volt a lehetőség, hogy kiáltsak.
-Segítsééég!
-Fogd be!-majd egy hatalmas pofon csattant arcomon.
Megütött. El sem hiszem ,hogy megütött.
A következő pillanatban hatalmas puffanás hallattszódott a bejárat felől. Mindketten odakaptuk tekintetünket. Ezután már csak annyit láttam, hogy Kai lerángatja rólam Zicot, s egy hatalmas jobb egyenest ver le neki, mitől ő a földön kötött ki.
-Hozzá ne merj érni még egyszer! Megértetted?-majd belé rúgott. JiHo felszisszent és röhögni kezdett.-Ne lássalak meg többet a közelében, vagy esküszöm a saját kezemmel öllek meg!
JongIn felém fordult, majd ölébe vett és indult meg velem a kijárat felé. Kezébe vette holmimat és a kirúgott ajtón keresztül sietősen távozott velem. Az út szélén parkoló kocsijához vitt, s betett az anyósülésre.
Beült ő is a járműbe és beindította a motort. A megengedettnél sokkal gyorsabban vezetett.
-J-jongIn, ha így fogsz vezetni meg fogunk halni.-dadogtam.
-Maradj csendben!-förmedt rám.
Indulatos hangszínétől megijedtem és jobbnak láttam, ha azt teszem, amit mondd. Sírásom még mindig nem hagyott alább és én szüntelen csak a könnyeimet törölgettem. Hihetetlenül hálás vagyok Kainak, hogy megmentett. Ha ő nem jön..akkor.. Megborzongtam, s újra hangosan zokogni kezdtem. Kai rám nézett, majd vissza az útra.
-Ne sírj.-csak ennyit mondott.
Pár perc múlva az autó megállt a túl ismerős ház előtt. JongIn kiszállt, majd engem is kisegített és a bejárat felé invitált. Kinyitotta az ajtót, a ház kulcsát ledobta a szekrényre. Hajába túrva ment a konyha felé. Sosem láttam őt még ennyire idegesnek. Araszolva követtem őt, majd a helység elején megálltam. Ő megfordult és egyenesen rám nézett.
-Nana mégis mi a fenét képzeltél? Hogy gondolhattad, hogy elmész vele? Nem volt túl nyilvánvaló, hogy miért visz a házába? Ennyire buta vagy? Ha nem megyek utánatok, és hozlak ki onnan, akkor mit csináltál volna? Hagytad volna, hogy megerőszakoljon? Ha?-záporoztak felém kérdései.
-Hagyd már abba!-kiáltottam rá.-Honnan a fenéből tudhattam volna, hogy hová megyünk? Mellesleg neked mi közöd hozzá, hogy mit csinálunk?-bukott ki belőlem.
-Igazad van. Nekem nincs hozzá semmi közöm.-fordult el.
-Ne haragudj. Én nem úgy értettem.
-Tudom, de attól még így van.-sóhajtott.
-V-várjunk csak.
-Hm?
-Te követtél minket?
-Mmm. Rossz előérzetem támadt. Én..nem akarom, hogy bármi bajod essen.-hangja elcsuklott.
Lassan közeledni kezdtem felé, majd hátulról átöleltem derekát.
-Köszönöm, JongIn. Köszönöm.-fúrtam arcom hátába.
-Nem kell megköszönnöd. Soha nem hagynám, hogy bármi bajod essen.-Megfordult, majd kezeivel közrefogta arcomat. Szemeivel enyéimbe nézett hosszan, s megértően. Elvesztem a tekintetében. Ott akkor tudtam, hogy teljes biztonságban vagyok vele. Ajkai közeledni kezdtek enyéim felé, s a következő pillanatban lágyan összeértek. Ez a csók nem volt sem követelőző, sem vad vagy heves, annál inkább szenvedélyes..és szerelmes. Boldog voltam. Mindennél és mindenkinél boldogabb. Én kezdeményeztem. Nyelvem lágyan áttoltam Kai szájába, s vad táncra hívtam övét. Kezeit szorosabban összefonta derekamon, majd jobbja lesiklott a fenekemre, majd jól megmarkolta azt.
-Imádom a feneked.-vigyorodott el, és vállt el ajkaimtól. Felkuncogtam.
Míg jobb keze hátsómon pihent, addig baljával felfedező útra indult testemen. Végig simított hasfalamon, combjaimon, majd melleimnél megállapodott. Könnyedén kikapcsolta melltartómat és a földre dobta azt.
Végigcsókolt nyakamon. Gyengéden beleharapott fülembe, majd újra végignyalta nyelve hegyével nyakam, melyen az ér már vadul lüktetett. Minden porcikám kívánta őt és egyáltalán nem féltem. Pólója aljához vezettem kezem, majd lehúztam róla és a földre hajítottam melltartóm mellé. Pár másodpercig csodáltam megfelelően kidolgozott, kreol színű testét, majd felbátorodva, hasa aljától kezdve végig nyaltam rajta.
Ajkait jóleső sóhaj hagyta el. Nyakát kezdtem el szívni, s egy jól látható lila foltot hagytam rajta.
JongIn kezeit nadrágom éléhez vezette, s kínzó lassúsággal gombolta ki gombjait. Ezután már nem habozott. Kicsatolta farmerja övét és a lehető leggyorsabban lerúgta magáról azt. Lassan felemelt, s a konyhapultra ültetett. Lehúzta nadrágomat és elhajította. Közelebb húzott magához, majd melleimre tapadt. Forró nyelve vadul kényeztette a már ágaskodó bimbóimat. Fejem hátraszegtem, s átadtam magam az élvezetnek. Sóhajaim egyre nagyobbak lettek és vágyam is intenzíven fokozódott. Ujjaim beletúrtam dús hajába, s kissé megmarkolva felhúztam fejét egy csókra. Leugrottam a pultról. Átkaroltam Kait, s újra végigcsókoltam testét, egészen boxerjéig. Felnéztem rá és szám huncut mosolyra húztam. Kezem végighúztam merevedő férfiasságán, majd apró puszit hintettem rá gatyáján keresztül. Lehúztam róla a zavaró tényezőt, s szemtől szembe találtam magam péniszével. Nyeltem egyet, majd kezeim közé vettem. Lassan kezdtem húzogatni fel-le. Kai nagyokat sóhajtott, s engem nézett. Óvatosan számba vettem makkját, s szívni kezdtem azt.
-Ahhh..-adta nyögése tudtomra, hogy élvezi.
Kezem lefejtettem szerszámáról, s egész hosszán végignyaltam , majd számba is vettem. Fejem előre-hátra mozgattam. JongIn kis mozgással segített rá. Nem akartam, hogy elmenjen ezért pár perc után abbahagytam, felegyenesedtem, majd megcsókoltam őt.
-Agggrrh. Kívánlak.-dörmögte. Letépte rólam bugyimat, majd az asztalra ültetett fel. Kissé hátradőltem.
Kai szétnyitotta lábaimat, majd leguggolt, s végignyalt combjaim belső falán, egészen nőiességemig. Szeméremajkaim közé nyalt, s én felnyögtem. Hihetetlenül jó érzés volt. Nagyokat cuppogott, ahogy apró csókokkal hintette meg csiklóm. Nedves izmát lejjebb vezette egészen nyílásomig, majd be is dugta azt abba. Kezeim ökölbe szorítottam.
-Ahhh.-nyögtem.
Benyálazta mutató ujját, majd belém dugta, ezt követte még középső ujja, s közben hüvelykjével csiklómon körözött. Nem állt meg. Néhány perc múlva hatalmas sikollyal adtam tudtára, hogy elélveztem.
-Akarlak!-húztam fel egy heves csókra.
Nem szólt semmit. Tekintetét szemeimbe fúrta, férfiasságát végigsimította szeméremajkaimon, majd óvatosan belém hatolt. Felnyögtem.
-AAuu.-kiáltottam a fájdalomtól.
-Shh. Mindjárt jobb lesz.-s közben egyik mellem kezdte masszírozni.
Néhány óvatos lökés után már nem éreztem a szúró fájdalmat.
-Csináld!-parancsoltam.
Kai gyorsított a tempón. A konyhát nyögéseink zaja töltötte meg, s felhevült testünk hője. Hátam alá nyúlt, s felemelt az asztalról. Szobája felé lépdelt velem, úgy, hogy még mindig bennem tartózkodott. Lábával berúgta az ajtót, majd letett az ágyra. Kihúzódott belőlem, s derekam megfogva fordított át kutyapózba. Nem kímélve, durván belém nyomta szerszámát. S minden eddiginél gyorsabban mozogni kezdett.
-Ahhhh. Ez jóó. Ne hagy abba!-sikoltottam. Felemelő érzés volt, ahogy pénisze vaginám belső falához ért..mámorító.
-Aggrh. Nem bírom már sokáig.-adta tudtomra. Nekem sem kellett sok. Néhány másodperc múlva hangos kiáltással élveztünk el mind a ketten. Kai hátamra dúlt, s pár percig, nagyokat lihegve így maradtunk. Kihúzódott belőlem, s mellém feküdt az ágyra. Szorosan hozzá bújtam. Nem tudtam, mit mondjak neki. Túlságosan is boldog voltam és nem akartam megtörni ezt a meghitt pillanatot. Ehelyett ő szólalt meg.
-Szeretlek, Kim Nana. Mindig is szerettelek. Akkor te félreértettél engem. A lány akit szeretek.. te voltál.. vagy.. és leszel, örökké.-adott puszit homlokomra.
Elérzékenyültem. Szeret. Az ember akit szeretek viszont szeret engem. Szívemet átjárta a melegség és most először földöntúli boldogságot éreztem.
-Én is szeretlek, Kim JongIn. Jobban, mint hinnéd.

11.rész

Seena szemszöge

Másnap reggel Kris karjaiban ébredtem. Óvatosan felültem, hogy nehogy felkeltsem, a még alvó fiút. Ránéztem. Arca csillogott az ablakon bevilágító nap sugaraitól. Az egész lénye vonzott magához. Végigsimítottam tökéletes arcvonalain, és közben csak mosolyogva bámultam őt. Hallani lehetett minden egyes lélegzetvételét, és azt, ahogy halkan szuszog mellettem.  A szívem megremegett. Úgy érzem, hogy a Zico által hagyott űr sokkal elviselhetőbb, ha ezzel az emberrel vagyok. Eddig minden egyes alkalommal ott volt nekem, mikor szükségem volt valakire. Hálás vagyok neki ezért, valamint kissé szégyenlem magam,hogy eddig oly elutasítóan viselkedtem vele szemben. Félénk, kis puszit leheltem homlokára.
-Sajnálom.-majd megfogtam egyik kezét, s szorosan megmarkoltam mancsaimmal.
 Kris, erre az érintésemre, már kinyitotta szemeit. Hirtelen ugrottam egyet, ám kezemet nem vettem el. Először meglepetten nézett rám, majd ő is végigsimított arcomon, mint én pár perce az övén.
-Mit sajnálsz?-kérdezte egy ásítás közepette, majd ő is felült, s kérdőn rám nézett. Éreztem, ahogy arcom elönti a pír.
-Azt..-sóhajtottam.- Azt, hogy elutasítóan bántam veled. Nem érdemelted meg. Sajnálom.-közben lehajtottam fejem, hogy még véletlenül se kelljen szemeibe néznem.
-Nem kell sajnálod semmit.-s közben megfogta államat. Ez az amitől féltem. Farkasszemet néztem, gyönyörű, mogyoróbarna szemeivel. A testem megremegett, a gyomrom, pedig görcsbe rándult, s szívem egyre hevesebben dobogott.
-Mm.-válaszoltam, alig hallhatóan. Kris még mindig államat fogta, s az arca, ami pár másodperce fél méterre volt tőlem, most már csak pár centire lehetett enyémtől. Ajkait résnyire szétnyitotta, s még jobban közelített felém. Szemeit lehunyta. Ám mielőtt megcsókolhatott volna, oldalra fordítottam fejem, s így ő nem szám, csupán arcom puszilta meg.
-Ne haragudj.-mondta bocsánatkérő hangon, s közben a padlót kémlelte.
-Nem haragszom. De nekem ez túl korai. Értsd meg kérlek.-vakartam meg fejem. Nem arról van szó, hogy nem vágytam a csókjára, mert hazudnék ha ezt mondanám. Csupán nem állok még rá készen. Nem vagyok még túl Zicon, valamint még magam sem tudom, hogy mit érzek Kris iránt.
-Na gyere.-álltam fel, és karjánál fogva rángatni kezdtem.- Már biztosan keresnek minket.
-O-oké.-mondta kissé dadogva.
Odaléptem az ajtóhoz, de a kilincset nem nyomtam le.
-Tudod, hogy ma fellépés. Szóval adjunk bele mindent!- közben magasba emeltem jobb karom.
-Biztos jól leszel a tegnapi után?-kérdezte együtt érző hangon.
A mosoly arcomról rögtön lehervadt.
-Ne félts engem. Megleszek.-s közben próbáltam mosolyt erőltetni arcomra.
-Én vigyázok rád.-erre nem válaszoltam semmit.
 Kris hirtelen megfogta kezem, amit összekulcsolt az övével. Lenyomta a kilincset, és kiléptünk at ajtón. A tornaterem felé vettük az irányt. A kezem még mindig nem engedte el. Így sétáltunk némán, egymás mellett. Aztán eszembe jutott, hogy az utóbbi két napban nem beszéltem Takuyával. Előkaptam telefonomat, s tárcsáztam a számot.
-Kit hívsz?-súgta nekem Kris.
-Takuyát. Japánba kellett utaznia, a nénikémet kísérte. Ezért nincs most itt az osztály közös programján.-magyaráztam. Kris csak bólintott, hogy érti. Pár másodperc múlva, már drága bátyám, csilingelő hangját hallgathattam.

Nana szemszöge

-Jó reggelt, angyalom!-kiáltott Zico füleimbe, s én erre rögtön felpattantam az alvóhelyemről.
-Hé..ezt most miért kellett?-kiáltottam vissza rá, majd újra eldőltem a párnákra.
-Csak úgy.-rántott egyet a vállán.-Na gyere már..-s karom kezdte húzni.-Már mindenki fent van, te nőszemély.
-Jól van anyu, csak még 5 perc!-mondtam kissé viccelődve.
-Na jó.-leguggolt mellém, s oldalamat kezdte el csikizni.
-Ne! Hagyj békén! Elég, felkelek!-nevettem.
-Ajánlom is.-majd egy puszit lehelt homlokomra. Igaz is, mi most együtt vagyunk. Azt hiszem. Felültem, majd körbepillantottam a hatalmas teremben. Rajtunk kívül, már senki sem volt bent. Kai helyét néztem. Az az idióta..
-Figyelj Zico..-kezdtem bele mondandómba.
-Hm?-nézett mosolyogva rám. Megremegtem. Milyen ritkán látni őt őszintén mosolyogni. Annyira aranyos.
-Hát izé..-nyomtam közben egymásnak két mutatóujjam.-Akkor most mi..
-Együtt vagyunk.-fejezte be helyettem a mondatot.-Na gyere.- majd felsegített a földről. Összekulcsolta kezeinket, és úgy mentünk ki az ajtón. Némán mentem mellette, s gondolataimba mélyedtem.
Fogalmam sincs, hogy mi üthetett belém tegnap este. Megnyugtató volt Zico karjai közt lenni. Ugyanakkor közel sem váltott ki belőlem, olyan erős érzelmeket, mint Kai. Viszont volt valami Zicoban, ami teljesen megragadott, bár magam sem tudom, hogy mi. Ő segíthet elfeledtetni velem Kait. Így van. El kell őt engednem. Örökre..

A reggelinél feszült hangulat uralkodott. Én Kait, valamint Seenát néztem. Ők ketten meg engem és Zicot. NiChan is értetlenül állt a dolgok előtt.  Újdonsült barátom nevettetni próbált. Hol a kajával játszott, ahogy magára rakta a szalámit, hol pedig meg-meg bökte oldalamat, amitől nekem akaratlanul is nevetnem kellett. Olyan, mint egy kisgyerek. Miután mindenki elfogyasztotta reggeliét, felálltunk s mindenki saját próbaterme felé igyekezett. Kai mellett mentem ki az ajtón, aki kitudja, hogy direkt vagy nem szánt szándékkal, de nekem jött, ezzel engem az ajtófélfához lökve. Magamban puffogtam. Már csak azért sem fogok gondolni és figyelni rá. Bevártam Zicot, és kézen fogva mentünk saját termünk felé.
-Szóval angyalom. Használjuk ki a maradék két órát, és gyakoroljunk. Oké?-vette le közben pulcsiját.
-Őő..-kezdtem bele mondatomba.
-Vagy netán valami mást szeretnél?-nézett rám kajánul.
-Nem, nem dehogy!-tettem kezeimet magam elé.-Te perverz...-suttogtam.
-Hallottam ám!-nevetett. Én csak megforgattam szemeimet. Megszabadultam én is pulcsimtól, majd a magnóhoz sétáltam, bekapcsoltam, s a zene ritmusára mindketten mozogni kezdtünk.
1 és fél óra gyakorlás után fáradtan dőltünk egymásra a padlón.
-M-meghalok.-nyögte ki zihálva barátom.
-Én is.-nyögtem, s felálltam, hogy vizet hozzak.
-Hozz nekem is, légyszíves.-nézett rám Zico izzadságtól csöpögő arccal.
-Tessék, drágám.-adtam kezébe az üveget.
Ő csak elmosolyodott. Már megint az az érzéki mosolya..
-Na.-pattant fel.- Még egyszer utoljára, és utána megyünk öltözni.-hangsúlyozta a megyünk szót, miszerint kettesben akar átöltözni.
-Á-á-á.-ingattam mutatóujjam.-Nem öltözök veled.-jelentettem ki, majd rámosolyogtam.
-A franc..-sóhajtott. Én csak nevettem rajta.
-Na kezdjünk neki.-pattantam fel én is.

Már a szám vége felé jártunk, mikor is, én szerencsétlenség, megbotlottam saját lábaimban, s próbáltam az egyetlen elérhető dologba kapaszkodni. Kinyitottam szemeimet. Zico nadrágja volt a kezemben, amit sikeresen lerántottam róla. Arcom lángvörösen égett. Felnéztem rá, majd hatalmas nevetésbe törtem ki. Drága barátom fekete alapon lévő, Hello Kittyt ábrázoló alsót viselt. Legalább az nem jött le a nadrágjával együtt.
-Nagyon cuki.-szólaltam meg, s közben hasam fogtam a nevetéstől.
-Héé. Naa..Ne nevess már…!- csitított.
-Bocs.-s közben könnyeimet törölgettem.
 -Egyébként. Mi van, így beindultál? Már a nadrágot szeded le rólam?-nézett rám kaján vigyorral az arcán. Újra rákvörös lettem.      
 -Hülyeee!-próbáltam játszani a sértődőtett, de nem sikerült abbahagynom a nevetést.

A kis incidensünk után, együtt mentünk ki a teremből. Én még mindig kuncogtam. Zico próbált csitítgatni, sikertelenül, így aztán rám hagyta. Megálltunk a női öltöző előtt, s ő hosszasan megcsókolt.
-Bent találkozunk.-azzal elsietett.
Nagy szerencsémre én érkeztem leghamarabb. Nem igazán tudok így Seena, vagy akár NiChan szemébe nézni. A lehető leggyorsabban átöltöztem, s mentem a fiúk öltözője felé. Megálltam az ajtónál. Mindenféle kuncogás, nyögés, és visítás hallattszódott ki.
-Anyám..ennyi idiótát egy rakáson.-tapasztottam homlokom a falnak.
Kicsivel később nyílt az ajtó. Felkaptam a fejem. Arra számítottam, hogy Zico lesz. Ám nagyon tévedtem. Kai állt előttem. Akaratlanul is megbámultam őt. Sötétbarna haját, kreol színű bőrét, érzéki száját, és gyönyörű szemeit. Ahogy észrevettem ő is alaposan végigmért, majd se szó, se beszéd, mintha ott sem lennék, elhaladt mellettem. Fájt, rettentően. De már eldöntöttem, hogy nem figyelek rá. Nagy levegőt vettem, és a falnak dőltem. A következő ember aki kilépett, már Zico volt. Mosolyogva átölelt, s gyengéd csókot lehelt ajkaimra üdvözlés képpen.
-Akkor. Fighting, angyalom!-emelte magasba izmos karját.
-Fighting!-tettem én is ugyanezt.

 Az előadóban már semmi sem vonta el a figyelmem a fellépésünkről. Az események hamar lezajlottak. Minden páros, valamit szóló énekes hibátlanul énekelte és táncolta végig saját számát. Az eredményhirdetésnél persze mindenki izgult, a felsőbb éveseket is beleértve. Zico és én Seena és Kris mellett álltunk. Lopva Seenára pillantottam, aki erősen karolt Krisbe. Talán ők is összejönnek egyszer. Szégyelltem magam, azért, hogy ily hamar összejöttem Zicoval. Nem így terveztem. Egyszerűen így alakult. Pár másodperc múlva közölték, hogy a zsűri döntött. Mi, a 2. évfolyam nyertünk. Egyszerre sikítottunk fel. Zico felkapott, s párszor megpörgetett a levegőben, majd karjaiban tartva megcsókolt. Ez a csók más volt, mint az előzőek. Érzékibb. Olyan volt, mintha közelebb, sokkal közelebb kerültem volna hozzá. Viszont kedves tanáraink továbbra is titkolóztak, s az isten minden kincséért sem árulták volna el nyereményünket. Egyre kíváncsibb lettem.

A sikeres nap után, az egész osztály elment ünnepelni a Candybe. Természetesen én újdonsült barátommal tartottam. Kezdtem úgy érezni, mintha átvettem volna Seena helyét. Nem volt ott az a két lány, akit barátnőmnek mondhattam. Egyszerűen képtelen vagyok a szemükbe nézni. Seena és NiChan a B.A.P-vel, valamint Krissel volt egy asztalnál. Nekem meg hallgatnom kellet, ahogy HaYoon a bátyámnak nyávog. Még mindig irritáló. Az este folyamán többször is próbált nyalni nekem, két barátnőjével együtt. Hiába vagyok Zicoval, a véleményem róla és a másik kettőről mit sem változott. Zico egy pillanatra sem szakadt el tőlem. Jól esett a törődése. Alapjában véve nem volt rossz kedvem, sőt.

 Fogalmam sem volt, hogy hányadik sörömet ittam éppen, csak vedeltem. Zico közelebb húzott magához, és nyakam kezdte csókolni. Megremegtem. Hihetetlenül jól esett. Kezeit feljebb vezette combomon, s lassan benyúlt a szoknyám alá. Kezei már majdnem elérték intim pontomat, amikor UKwon felkiáltott.
-Fúj! Ne itt kúrjatok már! Menjetek szobára!-mutatott közben a lépcső felé.
Én kicsit távolabb csúsztam Zicotól, és elnevettem magam.
-Persze, persze.-legyintettem. Zico viszont láthatóan fontolóra vette a dolgot, mire én beleütöttem vállába.
-Áú!-szisszent fel.- Ezt most miért?-nézett rám értetlenül.
-Hát csak úgy.. Te Hello Kitty fan.-nevettem el újra magam, mikor kedvesem alsójára gondoltam.
-Ó, basszus. Akadj már le erről.-tette karba kezeit, és úgy csinált, mint aki éppen duzzog.
-Jó, befejeztem.-nevettem még mindig.
-Látom, baby.-nézett rám, s kicsit oldalra fordította fejét.- Na adj egy csókot.-kezét tarkómra tette, és úgy húzott közelebb magához. Csókunkat a mikrofon visító hangja szakította meg. Az irritáló hang irányába fordítottam fejem. Egy alak állt a színpadon, és sikeresen fellökte a mikrofont. Eléggé részeg lehetett. Lassan megfordult, s szívem nagyot dobbant, mikor megláttam az arcát. Kai..Istenem. Megsajnáltam őt. Nem maradhat ilyen állapotban itt.
-Zico..-fordultam barátom felé.
-Tessék, angyalom?-nézett mosolyogva rám.
-Figyelj..-kezdtem kissé szégyenlősen.-Nem lenne gond, ha hazakísérném Kait? Nézd meg szerencsétlent. Hót részeg, de persze mindenki tojik a fejére.-lenéztem az ölembe.-A legjobb barátom volt. Rossz így látnom őt.-néztem újra Zico szemeibe.
-Aiish..-fújt egyet.-Rendben. Hazakísérheted. De ígérd meg, amint hazavitted hazamész és felhívsz. És ne menj be a házba vele. Oké?-sorolta feltételeit.
-Rendben! Köszönöm, drágám!-ugrottam nyakaiba, majd lágy csókot nyomtam finom ajkaira.-Később hívlak.-elköszöntem a többiektől, és bukdácsoló ex legjobb barátom felé vettem az irányt.
Felmásztam a színpadra, felállítottam a mikrofont és dühös szemekkel Kai felé fordultam.
-Nana! Ó, Nana!- borult a nyakamba. Kész..Totál részeg.
-Most miért csináltad ezt?- fújtam egyet. -Na gyere szépen. Hazaviszlek…- átöleltem vállát, s úgy indultunk a kijárat felé. Nem ellenkezett, hagyta, hogy vezessem. Kint megcsapott minket a hideg, novemberi szellő. Összehúztam kabátomat, majd Kaiét is. Az úton egy szót sem szóltunk egymáshoz. Ziconak hálás voltam, amiért nem rendezett jelentet, és beleegyezett, hogy hazavigyem. Most viszont megint kétségek gyötörnek. Félek, hogy nem fogom tudni elengedni őt. Túlságosan szeretem. Ugyanakkor kezdek jobban kötődni Zicohoz is. Nem értem..Segítsen valaki.

Viszonylag hamar a házhoz értünk. Bementünk a kapun. Az ajtó előtt megálltunk, és én Kai zsebeiben kezdtem kutatni, a kulcsok után. Eddig egyikben sem leltem meg. Már csak nadrágja elülső zsebe volt hátra. Benyúltam, majd tapogatni kezdtem a zsebben, s sikeresen előhúztam a kulcsot. Kai összerezzent, én pedig fülig pirosodtam. Azt hiszem véletlenül rossz helyre nyúlhattam. Kinyitottam az ajtót, s szinte beestünk rajta. Levettem először az én, majd Kai kabátját és sálját, majd a kanapé felé kezdtem rángatni. Már félúton járhattunk, amikor hirtelen felkapott az ölébe, s így végül ő vitt engem a kanapéhoz. Lefektetett rá, majd fölém hajolt. Simogatni kezdte arcomat, és közben mélyen szemeimbe nézett. Tekintete mérhetetlen fájdalmat sugárzott, ugyanakkor ott motoszkált benne a fel-fel lobbanó vágy is. Ő sem, és én sem szóltam semmit. Egyik kezét combomra csúsztatta, s egyre feljebb haladt legérzékenyebb pontomig, majd bugyin keresztül simogatni kezdett. Nagyon jól esett. Elégedett sóhaj hagyta el számat. Ajkai egyre jobban közeledtek felém, s eközben sem hagyta abba a simogatást. Ajkát mohón enyéimre tapasztotta, és szenvedélyes csókban forrtunk össze. Olyan jó érzés volt újra karjai közt lenni. Keze feljebb siklott, majd pólómat kezdte felhúzni.  Itt hirtelen ellöktem magamtól. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem élveztem, de én nem vagyok ilyen. Ott van nekem Zico, valamint ha ő nem lenne, akkor sem mennék bele. Hiszen hót részeg. Nem akarom így az elsőt. Nem volt időm tovább gondolkodni, Kai újra közeledett felém, s nyakamba csókolt. Újra megremegtem. Erőt kellett vennem magamon.
-Kai! Kérlek engedj el! Tudod jól, hogy nekem barátom van!- itt már lelöktem magamról, és felálltam. Mélyen szemeibe néztem. -Én..Én már nem akarok tőled semmit. Azt akarom, hogy ez a te részedről is így legyen. Ne keress engem. Ne gyere a közelembe. Ha lehet amennyire csak tudsz, kerülj el. - a szívem szakadt meg, amikor ezeket a szavakat kimondtam neki. Mindig is vágytam rá, az egész lényére. De megbántott, nekem pedig lehetőségem nyílt újrakezdeni valakivel, aki segíthet őt is elfelejteni. Muszáj végleg elengednem őt. Megfordultam, és indulni akartam az ajtó felé, mikor megragadta csuklómat.                                                                                                                                 -Nana! Kérlek ne csináld ezt! Ne tedd ezt velem! Hogy kérhetsz tőlem ilyeneket? Azt hiszed képes leszek rá?-nézett rám könnyes szemekkel.
-Képesnek kell lenned rá.-letöröltem ujjammal a könnycseppeket arcáról.- Köszönök mindent. Ég veled, Kim JongIn.-halvány mosolyt erőltettem arcomra, és futottam az ajtó felé. Kabátomat csak kezembe kaptam, nem vettem fel. Az ajtót feltéptem, ami nagy hanggal csapódott be mögöttem. Hátrafordultam.
-Szeretlek.-suttogtam. A könnyeim utat törtek maguknak, és sírni kezdtem. Felkaptam kabátomat, s lassan, kullogva hazafelé vettem az irányt.

Seena szemszöge

Néhány hónappal később.
NiChannal eléggé jó barátok lettünk. Minden egyes nap vele, és Krissel voltam. Most, hogy egyre jobban megismertem Krist, kiderült, hogy tényleg nagyon rendes. Mindenben számíthattam rá. És azóta, hogy akkor a teremben elutasítottam, nem is közeledett és semmi nyomasztó dolgot nem tett. Hálás voltam neki, amiért figyel rám, és időt ad nekem. Ami Zicot és Nanát illeti. Ahogy észrevettem elég jól megvannak. Mintha Zico is megváltozott volna, jó irányba. Én pedig, már majdnem, teljes egészében túl tettem magam rajta. Nanát, viszont nem tudom mi lelte. Valószínű, hogy azt hiszi haragszom rá, amiért Zicoval van, és ezért nem is jön a közelünkbe már hónapok óta. Igaz, hogy először haragudtam rá, de ez nagyon hamar el is szállt. NiChan mesélt nekem róla és Kairól. Sajnálom Nanát, nem lehetett könnyű neki sem. Viszont azt nem értem, hogy  NiChannal miért nem beszél. Az órákon sem mellette ül már. Nana Zicora jó, Zico Nanára rossz hatással van. Teljesen a hatalmába kerítette. Ettől eltekintve én felszabadultabb, nyíltabb és kedvesebb lettem.

Mint az elmúlt 1 hónapban minden nap, ma is Kris kísért haza a suliból. Lassan ballagtunk egymás mellet. Nem volt semmi témám, amit fel tudtam volna neki hozni. A csend egyre kínosabb lett. Óvatosan meglöktem, mire ő vissza lökött. Elnevettük magunkat. Pár perc múlva megérkeztünk a házunkhoz. Bekísért a kapun, egészen az ajtóig. Igaz, hogy ő kísér haza, de még eddig soha sem jött be. Ideje ezen változtatni.
-Nincs kedved bejönni??- kérdeztem kedvesen. Láthatóan meglepte hirtelen kérdésem.
-Nem akarok zavarni.-mosolygott, s már adta volna szokásos homlokpuszimat.
-Ugyan már. Egyáltalán nem zavarsz. Na gyere már!- fogtam meg a kezét, és húzni kezdtem be az ajtón. A keze mintha remegett volna. Felkuncogtam. - Nyugi, ha attól félsz.. a bátyám nincs most itthon.-szorítottam erősebben kezét. Igen, Takuya ismét sokat tartózkodik Japánban.
-Pff. Ugyan már! Miért félnék tőle, pont én?- vigyorgott rám.
Én csak elmosolyodtam. Láthatóan nem erőssége a hazudozás.
Levettük kabátunkat és cipőinket, majd beljebb tessékeltem.
-Érezd otthon magad!.-majd a kanapé felé kezdtem húzni. Lenyomtam a puha párnákra.
Ő csak meglepően nézett körbe, s elégedettségét egy bólintással nyugtázta.
-Kérsz valamit?- indultam el a konyha felé.
-Nem köszönöm.-válaszolt kissé szégyenlősen.
-Szóval kérsz. Értettem.-azzal nevetve végleg otthagytam.
Két gőzölgő, forró kakaóval tértem vissza. Hadd melegítse fel. Hideg volt kint, és én is jól átfáztam.
-Tessék.- és kezeibe nyomtam az italt, majd lehuppantam mellé. Belekortyolt a kakaóba, majd végignyalta száját. Rögtön elpirultam. Elfordítottam fejem, és én is inni kezdtem. Mikor már valamelyest lenyugodtam visszafordultam.
-Seena..- nézett rám, s közben letette a bögrét az asztalra. – Tudod úgy gondoltam, hogy nem lenne-e kedved…-itt elhalkult.- talán.. eljönni  a vidámparkba?-nézett rám kiskutya szemekkel. Mosolyra húzódott a szám.
-Persze. Miért ne? Szívesen elmegyek.-közben letettem én is bögrémet.- És ki jön még?-néztem rá fürkésző tekintettel.
-Hát..tudod én úgy gondoltam, hogy csak mi ketten.-nézett le a földre, s közben kezeit tördelte. Milyen aranyos. Szóval ez most egy randi? Nyeltem egy nagyot. Gondolkoztam. Már lassan 3 hónap telt el, mióta szakítottunk Zicoval. Azt hiszem...
-Rendben, elmegyek veled.- mosolyogtam rá.

NiChan szemszöge

Lassan 3 hónap telt el az előadás óta. Nana továbbra sem közeledik sem felém, sem Seena és sem Kai felé. Az utóbbi kettő, részben érthető. De, hogy felém sem? Haragudtam rá ezért. Az első pár hétben gondoltam rá, hogy beszélek vele, de aztán letettem róla. Majd ha akar valamit szól, tudja, hogy hol keressen. Eközben szorosabb barátságot kötöttem Seenával, és Krissel, aki időközben legjobb fiú barátja lett, és nem utolsó sorban DaeHyunnal. Volt, hogy elvitt fagyizni, olykor étterembe. De akkor, és most is, csak barátok vagyunk. Seena elmondása szerint nincs közte és Kris között semmi. Úgy gondolom idő kérdése az egész. Csodálom Krist, hogy ennyire türelmes, és közben mindig mellette áll és törődik vele. Ami engem és L.Joe-t illet. Minthogy Nanával eltávolodtunk, így vele sem beszéltem. HaYoon ölebe továbbra is a nyakán csüngött. Hiába mondják, hogy az idő begyógyítja a sebeket, az én megsebzett szívem fájdalmán hangyányit sem enyhített. Fáj bevallani, de ugyanúgy, tiszta szívemből szeretem őt.

A suli folyosóján sétáltam a terem felé, amikor hangos kiabálásra lettem figyelmes, egyenesen a hátam mögül.
-Te kis ribanc! -most már tisztán hallottam, hogy egy lány ordítozik.  Hátrafordultam.
-Igen te!-mutatott rám. Ledöbbentem. HaYoon hisztizett, és futott felém. Most ez nekem magyaráz? Körbepillantottam. Mögöttem senki nem volt. HaYoon után, mint egy birkacsorda haladt a tömeg, és többen is kiabálták, hogy  "Csaj bunyó lesz".  A nyálcsorgató öleb megállt előttem.
-Te kis mocsok. Elveszed más barátját?-lökött meg két kezével, amitől én pár lépést tettem hátrafelé. Kezdtem ideges lenni.
-Elmagyaráznád, hogy mégis mi a fenéről hablatyolsz itt nekem?-akadtam ki. Mit képzel ez?
-Tudom jól, hogy miattad szakított ma velem L.Joe. - erre a mondatra akaratlanul, de kis mosoly húzódott a számra. Felnevettem.
-Most meg mit nevetsz te kurva?!-csattant fel idegesen. Esküszöm olyan, mint egy csivava.
-Szóval ennyi volt? Ott is hagyott?-kérdeztem gúnnyal a hangomban.
-H-hogy mi? Mit képzelsz magadról?-majd megragadta a hajamat. Elöntött a düh. Védekezésképpen én is beleragadtam platinaszőke hajába. A HaYoon mögött álló tömegből többen is azt kiáltották, hogy "Hajrá NiChan!". Már épp pofonra emeltem a kezem, mikor egy kéz megragadta csuklómat.
-Hagyjátok már abba! -kiáltott ránk Nana. HaYoont ellökte tőlem, s az én kezem még mindig fogta. Idegesen a lány felé fordult.
-Jó lenne ha leállnál drágaságom. Byung azért szakított veled, mert unja a folytonos nyávogásodat. Rosszabb vagy, mint egy csecsemő. Mást sem hallani tőled, csak a nyáladzást. Annyi eszed van, amennyi látszik. Képtelen vagy felfogni a csöppnyi agyaddal, hogy megkeseríted a bátyám életét? Emellett te, és a két másik drága barátnőd..- mutatott közben a lányokra.- is olyanok vagytok, akár a piócák. Tapadtok az emberre. Élősködtök rajta. Seenát is magára hagytátok miután szakított Zicoval. Undorítóak vagytok. Tűnjetek a szemem elől!- teremtette le HaYoont Nana. Idegesen megfordult, engem pedig kezemnél fogva húzott magával, ki, egészen az udvarig. Egy padhoz irányított, és oda ültünk le. Így ellógtuk az utolsó óránkat.
-NiChan..-kezdett bele egy nagy sóhajtás után.- nagyon sajnálom, hogy az utóbbi időben téged is, és Seenát is messziről elkerültelek. Az igazság az, hogy féltem a szemetekbe nézni. Féltem, attól, hogy mit gondolhattok rólam, amiért összejöttem Zicoval. Hiányoztok, és szeretném, ha olyanok lennénk, mint régen. -majd magához rántott és megölelt. Örülök neki, hogy nem csak én éreztem magam rosszul, amióta nem beszéltünk. Egyik kezemet hátára tettem, és simogatni kezdtem azt.
-Te buta!-ütöttem meg kicsit hátát, mire ő halkan felszisszent.- Nekem is hiányoztál..-távolodtam el tőle, és szemeibe néztem.
-Én tényleg sajnálom.-hajtotta le fejét.
-Megbocsájtok. És zárjuk le ezt.- mosolyogtam rá, mire ő felemelte a fejét és visszamosolygott.
-Köszönöm.
-Nem. Én köszönöm, hogy megvédtél.-néztem el az iskola épülete felé.
-Ugyan már.. Elegem van abból a csajból. Beszéltem L.Joeval. Róla és arról az idiótáról, valamint róla és rólad. Hidd el, sokat szenved ő is a köztetek történt dolog miatta. A csajtól meg már hánynia kell. Azt hiszem, tényleg szeret téged..NiChan. Elszúrta és hülyén csinálta a dolgokat, de attól még így van. Remélem, egyszer megoldódik köztetek a dolog.-mosolygott rám. Elgondolkoztam.
-Tudod, Nana. Én már nem igazán tudom elhinni, hogy szeretne.-közben felnéztem az égre.
-Ismerem őt annyira, hogy tudjam így van.- tette kezét vállamra.
A következőkben nem szóltunk egymáshoz, csupán az eget kémleltük. Mindketten elvoltunk foglalva saját gondolatainkkal. L.Joen agyaltam. Talán, tényleg miattam szakított HaYoonnal? Megráztam a fejem. Jobb lesz nem hamis ábrándok közé kergetnem magam. Megszólalt a csengő. Felálltam, majd elköszöntem Nanától és hazafelé vettem az irányt. Egyedül, mint mindig.

Kicsivel később otthon
Anyuék hazajöttek. Azóta nem találkoztam velük, amióta átiratkoztam ebbe a suliba.
-Oh, drágáim! Annyira hiányoztatok már anyának! Gyertek ide!-ölelt magához anya engem és HimChant. Hiányoztunk..persze. Biztosan ezért nem hívtatok az elmúlt 3 hónapban, mert annyira hiányoztunk. Megforgattam szemeimet. Apa leült a nappaliba, az egyik bőrfotelbe.  Arca semmi érzelmet nem tükrözött. Csak meredt maga elé. Hát ezt meg mi lelte?
-Szívem!-szólította meg anyát.- Mondjuk el végre, hogy miért jöttünk haza.
Értetlenül álltam szüleim között. Mi a fenét akarhatnak?
-NiChan!-nézett rám komoly tekintettel, apám.- Azt akarjuk, hogy Angliában tanulj tovább.

10.rész

NiChan szemszöge

Ezt miért csináltam? Nem értem mi ütött belém. Hogy lehetek ekkora idióta? Miért csókoltam meg? Azt hiszem igaza van L.Joe-nak. Szeretem őt. Tagadhatatlanul. De köztünk nem lehet semmi. A könnyeimmel küszködtem.
-Szia NiChan!- felpillantottam az ismerős hangra. DaeHyun volt az. - Miért nem jöttél a Candybe tegnap?- nézett rám. Tényleg. Tegnap meghívtak. Teljesen elfelejtettem. Viszont, semmi kedvem nem volt most bárkivel is beszélni.
-Sajnálom. Majd bepótoljuk. Rendben?-erőltettem halvány mosolyt arcomra.
-Semmi baj. És mindenképpen. De..NiChan..van valami baj?–nézett rám fürkésző tekintettel.
-Nem. Semmi baj sincs.- ez akkora hazugság volt. Belülről ismét darabokra hullottam.
-Biztos? Mert ha van valami nekem nyugodtan elmondhatod.- jött közelebb és simogatta meg a fejem búbját. Jól esett, hogy törődik velem. De senkinek nem akarok erről beszélni. Szégyenlem a szívem.
-Biztos. Köszönöm, így lesz.-hadartam.
-Akkor rendben. De most mennem kell. Később beszélünk.-intett és már indult is a dolgára.
-Szia..-suttogtam utána.
 Bementem a mosdóba megmosni az arcomat, hogy  végre tényleg magamhoz térjek. Belenéztem a tükörbe. Szánalmas vagy NiChan. Úgy egy perce nézhettem magam, mikor hangos vihogásra lettem figyelmes.
Gyorsan elbújtam az egyik Wc fülkében. Magam se tudom mért. Ott gubbasztva füleltem. HaYoon és a két barátnője lépett be. Igaz hallgatózni nem szokás, de akaratom ellenére is hallottam, hogy mit beszéltek.
-Jaj csajok. L.Joe olyan elképesztő pasi. Nem hittem volna, hogy újra együtt leszünk. Lányok el tudjátok ti képzelni milyen jól csókol? A teste meg..ááá..- a pofám szakadt le.  Ez mind számomra nem volt újdonság. De nem akartam erről hallani, ennek a csajnak a szájából.
Már csak ez hiányzott. Nem fáj eléggé. Ezaz ÉLET..rúgj csak még jobban belém. Rosszabb már úgy sem lehet. Amikor már azt hittem elhúztak, óvatosan lenyomtam a kilincset. Füleltem még kicsit, de semmiféle hangot nem hallottam. Idegességembe kicsaptam a mosdó ajtót. Nagy koppanás és egy kiáltás hallattszódott.
 -Normális vagy ember?-kiabált HaYoon. Közben az orrát fogta, és a homlokát simogatta.
-Jajj, bocsánat! Nem tudtam, hogy bent vagy. Nem szándékos volt.- tényleg nem volt az. De azért jól esett.
-Aha persze. Azt hiszed, hogy be tudod ezt nekem adni?- még mindig kiabált. A hangjára ByungHun kijött a próbateremből, majd a bátyám és a bandája is megjelent a folyosón. HaYoon közelebb hajolt hozzám és szinte súgta.
-Látom hogy nézel rá. És jobb lesz ha leállítod magad, érted? Ő csakis az enyém.
-Mi van? Kire nézek én hogy?- értetlenkedtem.
-L.Joe-ra.-felnevetett. Ez a csaj. Kedvem lett volna elküldeni melegebb éghajlatokra, de nem tettem.
-Jaj drágaságom- kezdtem gúnyos hangon.- ne legyél már féltékeny. Köztünk nincs semmi. -itt már elhalkultam. Hallani lehetett, ahogy a fiúk közeledtek. HaYoon megvető pillantással nézett rám, és kiment a folyosóra. Sóhajtottam, majd én is kiléptem az ajtón.
-Oppaaa! - szaladt oda L.Joe-hoz .- NiChan orrba vágott az ajtóval. Nézd, hogy bepirosodott. Biztos, szándékosan tette, mert féltékeny.- közben krokodilkönnyeket csorgatott, és engem nézett. Ez a csaj. Kitépem a haját. L.Joe csak nézett rám és vigyorgott. Elegem lett. Takarodjon innen ezzel a némberrel együtt. Látni sem akarom.
-Mi történt?- kérdezte aggódóan Dae.
-Semmi.. véletlen volt.- néztem gyönyörű szemeibe. Majd HaYoonhoz fordultam.- Te pedig. Ajánlom neked, hogy messziről kerülj el engem. Különben tényleg szánt szándékkal foglak agyon verni.- forrt bennem a düh. Miket mondtam.. Egy idióta vagyok! Ökölbe szorítottam a kezem és hátat fordítva visszamentem a próbaterembe.

Nana szemszöge

Este hatalmas vihar tombolt. Szinte minden percben dörgött az ég. Unatkoztunk. Ezért a fiúk kitalálták, hogy meséljünk rémtörténeteket. Na de szuper. Nem elég, hogy félek, de még horror storykat is kell hallgatnom. UKwon kezdett mesélni.
-Egyszer volt hol nem volt. Volt egyszer egy lány, HaNa. Ez a lány énekesnek tanult, ebben a suliban. De olyan rút volt a hangja, hogy mindenki csúfolta. HaNa már nem bírta tovább, és az egyik teremben öngyilkos lett. Azt mondják az óta is itt kísért. Buuuuuu!- nevetett a végén. Én összerezzentem. Utálom az ilyeneket. Lehunytam a szemem, hogy kicsit megnyugodjak. Pár másodperc után kinyitottam. Vak sötétség. Remek. Az áram is elment. Semmit sem láttunk. Nicolenak ki kellett mennie a mosdóba, de egyedül nem mert. Végül minden lány vele tartott. Telefonjainkkal világítva mentünk ki a teremből. Én mentem leghátul. A többiek folyton sikítoztak. Úgy néz ki jobban be vannak szarva, mint én. Ők csak mentek, engem fokozatosan lehagyva. Megálltam. Oldalra fordítottam a fejem. Hatalmasat villámlott, amelyet egy még hatalmasabb dörgés követett. Összerezzentem. A hold fénye világított be az erkélyajtón. Csodálatos látvány volt az eső, ami vonzott engem. Nem éreztem félelmet. Kimentem az erkélyre, végleg elszakadva a többiektől.
A korlátra támaszkodtam, és úgy bámultam a borús eget. Olyan furcsa. El van borulva, de mégis a hold fénye mindent megvilágít. Olyan misztikus az egész. Lehunytam a szemeimet, és hallgattam az eső kopogását, ahogy a cseppek a földre hullanak. A szél iszonyatosan fújt. A hajam is tiszta víz volt már. De nem érdekelt. Úgy éreztem végre élek. Majd hirtelen valaki hátulról átölelt. Kinyitottam szemeimet, és fejemet hátra fordítottam. Ő..
-Miért vagy idekint? - kérdezte lágy hangon Zico. Az arca olyan kedvesnek hatott a hold fényében. Teljesen elvarázsolt. Újra felnéztem az égre.
-Csak azért mert az eső olyan megnyugtató.- sóhajtottam. Egyáltalán nem zavart, hogy átölelt. Jól esett.
-Az lehet, de csurom vizes vagy. És most már én is. Nem fázol?- suttogta füleimbe. Megborzongtam.
-Fázom, de nem baj. Még egy kicsit itt akarok maradni.-megfogtam a kezeit.
-Akkor itt maradok veled.- ölelt át még szorosabban. Éreztem szíve minden dobbanását. Én nem szóltam semmit. Megfordultam és belenéztem szemeibe, amibe a hold tükröződött. -Tudod teljesen megváltoztál. –mondta és közben közeledett ajkaim felé. Én kicsit megijedtem, elfordítottam a fejem. Ekkor pillantottam meg Kait és Taot, akik az ablakban álltak. Fájdalom hasított belém. Ugyanakkor Zico teljesen elvarázsolt. Nem láttam őt még ilyennek. Visszafordultam és gyengéd csókot leheltem Zico szájára. Szemeimet behunytam, és próbáltam nem Kaira gondolni, hanem élvezni a pillanatot.

Kai szemszöge

A többi fiúval a lányok után indultunk. Megakartuk őket ijeszteni. Én és Tao más irányba mentünk. A legnagyobb folyosón haladtunk éppen át. Amikor az erkély mellett elhaladtunk, megpillantottam két embert odakint. A szívem kihagyott egy ütemet. Nana és.. Zico. Zico átölelte az én Nanámat. Remegni kezdett a testem. Miért csinálod ezt velem Nana? Nem értettem. Düh árasztotta el a testem. Azt hittem ennél rosszabb már nem történhet. Tévedtem. A következő pillanatban megcsókolták egymást. Abban a pillanatban hatalmasat villámlott. Tisztán láttam mindent. Könnyek szöktek a szemembe. Nem! Én ezt egyszerűen nem tudom elfogadni. Ők ketten? Miért? Miért nem én? Minden az én hibám!
-Kai, nyugodj meg. Gyere menjünk innen.- fogta meg a vállam Tao.  Kirántottam magam, és őt torkánál fogva dühösen a falhoz vágtam. Ő csak nézett rám, majd elmosolyodott. Ekkor kapcsoltam, hogy tulajdonképpen fojtogatom legjobb barátomat. Elengedtem őt.
-S-sajnálom. Ne haragudj. Nem tudom mi történt velem.- hajtottam le fejem.
-Hű, kicsit megijesztettél. De megértelek. De most jobb ha elmegyünk innen.- Igaza van. Ő elindult. Én még utoljára ránéztem Nanáékra, majd követtem Taot. Seena mellett haladtunk el, akit látszólag ugyanolyan sokk ért, mint engem.

Seena szemszöge

A mosdóhoz érve vettem észre, hogy Nana és NiChan már sehol sincsenek. Pedig velünk jöttek. Tisztán emlékszem, hogy itt voltak. Keresni kezdtem őket. A leghosszabb folyosóra értem. Taot és Kait pillantottam meg, ahogy az ablakon bámulnak kifelé. Megálltam. Kinéztem az ablakon. Mintha villám csapott volna belém. Zico és Nana álltak kint. Egymás karjaiban. Szóval jól sejtettem. Együtt vannak. Nem tudtam a könnyeimet visszatartani. Még valahol mindig szerettem Zicot. Csak néztem, ahogy egymás ajkait falják. Közben Kai nekiment Taonak. Megijedtem. De aztán elengedte őt, és elmentek mellettem. Én csak sírtam. Most már egyre fájdalmasabban. Még mindig őket néztem. Aztán hirtelen két tenyér lapult szemeim elé. Összerezzentem. Aztán meghallottam az ismeretlen hangját..
-Seena ne sírj. Csak akkor sírj, ha veled vagyok és meg tudlak vigasztalni téged. - halkan suttogott. Maga felé fordított. Szemeiből aggodalom sugárzott. Szavai teljesen észhez térítettek és meghatottak. Nem tudom ezt mire vélni, de megbíztam benne. Kézen fogott és bevitt az egyik terembe. Ott nekidőltem mellkasának és csendben sírdogáltam. Ő közben a hátamat simogatta.
-Kris! –dörmögtem a mellkasába.
-Hmm?-kérezte kedvesen. Én felnéztem rá.
-Köszönöm. Köszönöm a múltkorit, és köszönöm, hogy itt vagy velem. - már nem volt nehéz kimondani számomra ezeket a szavakat. Biztonságban éreztem magam. Olyan volt, mintha haza érkeztem volna. Talán Kris tényleg más. És tényleg igaza volt az álombeli Taonak. Ő nem válaszolt, csak egy kis puszit lehelt a homlokomra.

Zico szemszöge

A csók után, amibe nem hittem, hogy Nana belemegy, rám nézett. Vagyis nem is rám. Inkább  mögém. Talán még mindig Seena volt ott. De már nem érdekelt. Először csak Seena miatt kezdtem Nana felé közeledni. De ez teljesen megváltozott. Ahogy megláttam itt kint.. Olyan gyönyörű volt. Mint egy ázott angyal. A hold fénye világította meg gyönyörű alakját. Teljesen elbűvölt. És a csók..Mintha a mennyekben lettem volna. Mit művel velem ez a lány?
Nana csak mosolygott rám. Én is visszamosolyogtam rá. Olyan bájos. Én ezt miért nem vettem eddig észre?
-Én..izé.. sajnálom. Ne haragudj.-nézett szemeimbe.
-Nem kell sajnálnod.- húztam magamhoz és egy puszit nyomtam homlokára.
-Mm.-bújt oda hozzám.
-Ideje lenne be menni. A végén mindketten jól megfázunk, és oda az előadásnak. És..tudod nem szeretnék megválni a golyóimtól.- nevettem.
-Hahaha.-színlelt nevetést.- Azt visszavonom. De attól még ne szúrd el.- bökött mellkason.- Na gyere.. menjünk be.-húzott magával. Seena már nem állt ott. Nem is baj. Engem most csak is Nana érdekelt.
-Menjünk angyalom.- összekulcsoltam kezét az enyémmel. Így indultunk vissza a tornateremhez.

NiChan szemszöge

Mire körbepillantottam már nem volt körülöttem senki.
-Seena!! Nana!!!- kiabáltam, de nem válaszolt senki. Hová a fenébe tűnhettek? Az előbb még mindenki itt volt.
Elindultam egy sötét folyóson, ahová se a hold, se a villám fénye nem világított be. Csak a telefonomban bízhattam. Furcsa hangokat hallottam a folyosó végéről, de nem láttam senkit. A hangok egyre félelmetesebbek voltak. Először azt hittem…

-Seena??? Nana??? Ti vagytok azok??- féltem. Újabb hangok jöttek, de most már nem csak elölről, hanem hátulról is. -Lányok ne szórakozzatok már!!!- kétségbe estem. Egyre közelebbről és közelebbről jöttek a félelmet keltő hangok. Nem tudtam merre fussak.  Vagyis nem tudtam sehová sem futni. Egyre jobban hittem a történetben, amit UKwon mesélt. Valami furcsát éreztem a jobb vállamon. Odapillantottam és egy csontváz keze pihent rajta. Azt hittem ott helyben szívrohamot kapok. -Ááááááá! HaNa, HaNa! Hagyj engem békén!-visítottam. Elkezdtem szaladni előre. De félelmetes lényekkel találtam szembe magam. A könnyeim már potyogtak. A csontváz futott utánam, én pedig beleütköztem egy félelmetes valamibe, ami lefogta a karjaimat. Nem tudtam megmozdulni. -Engedj el Hana, vagy ki vagy te!!-sikítottam újra.
A csontváz beért és láttam, hogy csupán ChunJi szalad, az eddig a biosz teremben lévő csontvázzal. Majd a velem szemben lévő fiúk levették az álarcaikat. Nem mások voltak, mint a B.A.P és TeenTop tagjai, valamint UKwon és Jun Oppa. Megfordultam. Aki lefogott levette a maszkot. DaeHyun volt az. Hatalmas kő esett le a szívemről.
-Idióták!- mosolyodtam el. - A szívrohamot hoztátok rám!-és megöleltem DaeHyunt.
-Na. Úgy nézek ki mint HaNa? - kérdezte, amikor elengedtem.
-Nem is létezik ugye?-kérdeztem kissé kislányosan.
-Nem. Persze, hogy nem. –vigyorgott UKwon. – csak rátok akartunk ijeszteni.

9.rész

Seena szemszöge

Mikor Jun Oppa bejelentette, hogy Krisel fogok duettezni, azt hittem a fejem beleverem az asztalba. Mi? Hogy én meg Kris? Hogy mi együtt énekeljünk? Ki találta ki ezt a hülyeséget? Ilyen a világon nincs.. Hát még ezeknek is keresztbe kell tenni. NiChannak sem tetszett az ötlet, hogy L.Joeval fog közös számot előadni. Ennek hangot is adott. Gondolkoztam rajta, hogy szóljak-e én is, hogy nem fog menni. De inkább csendben maradtam..NiChant is lehurrogták..Sóhajtottam egyet. Szóval.. nincs más választásom. Igazán szuper.. Ez után még 10 percet maradnunk kellett. Utána mehettünk haza.. Végre valami jó dolog is történik.
Én éppen hintáztam a székemen, kibámultam az ablakon. Majd hirtelen Kris vigyorgó arccal elém ugrott.  Annyira megijedtem, hogy majdnem felborultam. Kris tartotta meg a széket. Ő csak nevetett. Hahaha..akkor nevess fiam,ha beverem a képed..
-Most meg mi a halált nevetsz?-kérdeztem tőle kissé durcásan.
-Ó semmit-semmit.- legyintett kezével.
-Akkor meg töröld le a vigyort a képedről.- fejbe rúgom..Még mindig csak mosolygott. Picit elhallgatott. Felegyenesedett és kinézett az ablakon, majd újra rám.
-Szóval duettezünk..-nézett szemeimbe.
-És akkor mi van?- flegmáztam vele.
-Figyelj Seena..-na most biztos jön a hegyi beszéd..- az a csók.. az csak egy.. egy…- kereste a szavakat-.. tévedés volt. És kérlek ne haragudj rám ezért.-hajtotta le fejét, aztán újra rám nézett.- Persze nem tagadom..elég jól csókolsz. - vigyorgott. Mi van?
-Na idefigyelj..Egy ember nem csókol meg valakit tévedésből! –felálltam. Tévedés... Szóval tévedés.. Jobb kifogást nem tudott volna kitalálni? Fújtam egyet.. Most esett le, hogy mit mondott  még. "Jól csókolsz".. Szavai csak vízhangoztak fejemben. – Jól mi? Tudod mit? Élvezkedj csak rajta...vagy tudom is én.., mert az volt az első és az utolsó is. Remélem felfogtad.-mutogattam rá ujjammal.
Kris csak megrázta a fejét. Á..ez egy barom.. Rápillantottam az órára. Lejárt a 10 perc. Szuper..tiplizhetek. Felkaptam táskám és az ajtó felé indultam.
-Várlak délután!-kiabálta utánam Kris. Hát..várjál csak..
A bejáratnál bevártam NiChant és Nanát, velük indultam haza, mert egy irányba lakunk. Néma csend telepedett ránk. Érdekelt, hogy mi van Nana és Zico között, de nem mertem rákérdezni.. Még azt hinné, hogy féltékeny vagyok...
Otthon unatkoztam. Ami elég ritka jelenség az életemben. Valamivel mindig elfoglaltam magam. Most viszont semmihez sem volt kedvem. Folyton azon agyaltam, hogy milyen lesz majd Krisel együtt próbálni.. Ha az őrületbe fog kergetni én esküszöm ki ütöm.. Ránéztem az órára.. 13:02 perc. Még volt időm elkészülni. Úgy döntöttem, elmegyek nénikémhez, a céghez. Ő vezette a Shin hotelláncot. Takuya nem volt otthon, így bezártam a lakás ajtót, és kisétáltam a buszmegállóba. Felszálltam a buszra. 20 perc az út a céghez. Bedugtam fülhallgatómat fülembe, és bámultam ki a mozgó busz ablakán. A következő megállóban egy szakadt ruhájú, és nem épp jó illatot árasztó férfi szállt fel.. És persze, pont mellém kellett ülnie. Kínomban nem tudtam már mit csinálni.. A csávó iszonyat büdös volt.. Sajnálom az ilyen embereket.. De..ez már környezetszennyezésnek minősül.. esküszöm..ilyen szagot..ehhez képest a görény egy rózsabokor. Amennyire tudtam az ablakra tapadtam, és próbáltam nem a mellettem ülő fickóra gondolni. Krisre gondoltam.. Fogalmam sincs, hogy miért rá.. Valami megmagyarázhatatlan okból. Ha belegondolok egyszer sem köszöntem meg neki, hogy segített. Igaz, hogy megcsókolt..de mégis csak megmentett. Hát...ha nem fog piszkálni..talán megköszönöm neki. A busz megállt. Kinéztem az ablakon. A francba! Nekem is itt kell leszállnom. Átverekedtem magam a trágyadombon, és a busz ajtaja felé siettem. Az becsapódott előttem. Én meg ott kiabáltam előre a sofőrnek, hogy én még itt vagyok, és leszállnék. A többi utas csak a szemöldökét ráncolta rám.. Nyílt az ajtó és leszálltam a bűzbuszról. Szerencsére a cég csak pár száz méterre volt a megállótól. Bementem az épületbe. Amilyen az én formám.. nem jártam sikerrel. Nénikémnek megbeszélése volt. Á.. szuper..ezért kellett halálos mérget szívnom a buszon.. Úgy döntöttem hazafelé inkább gyalog megyek. Legalább el megy az idő. Nem mintha sok kedvem lett volna menni erre a hülyeségre.. Mikor már a környékünkön jártam, megnéztem a telefonom..14:25 perc volt..Még így is maradt egy csomó időm. A házunkhoz nem túl távol levő parkba mentem. Leültem a tóhoz közeli padra és elkezdtem zenét hallgatni. Fogalmam sem volt, hogy mióta ültem ott, amikor hirtelen megjelent Tao, és leült mellém a padra.
Rápillantottam. Ő csak vigyorgott. Kivettem a fülest. Mit akarhat?
-Szia Seena.- köszönt mosolyogva.
-Ő..Sziaaa- köszöntem neki, meglepetten. Eddig soha nem beszéltünk.
-Csak annyit szeretnék mondani, hogy Kris nem az akinek mutatja magát.-nézett maga elé, majd rám. Most ez komolyan ezért jött el eddig?
-Ugyan már..-legyintettem.- Ő is olyan, mint Zico. Minden pasi ugyanazt akarja...
-Látod..nincs igazad. Tudod ő... ő kedvel téged. Csak elég nehezen mutatja ki. –ez eléggé letaglózott. Miért kedvelne? És miért is beszélek Tao-val Krisről?- Adj neki egy esélyt, hogy közelebb kerüljön hozzád.-kacsintott.
Ahogy az utolsó szót kimondta, felállt a padról és eltűnt egy nagy fénysugárban.
Felkeltem. Bealudtam a parkban. Nem is én lennék.. Majd eszembe jutott, hogy mit is álmodtam. Huhh.. Szóval ez csak egy álom volt. Egy elég fura álom.
Rápillantottam az órámra. Már délután 4 óra volt, és 5-re kellet beérni. Gyakorlatilag sprinteltem haza, hogy elég időm legyen elkészülni és összepakolni.

Kris szemszöge

-Na mi az haver? Kavarsz Seenával?-kérdezte Tao, miközben délután a suli felé sétáltunk.
-Mi van? Dehogy is… Neeeemmm. –húztam el a választ. Hogy jut ilyesmi az eszébe? Láthatóan Seena a háta közepére sem kíván engem..
-Aha.. látszik rajtad. Szinte kiugrasz a bőrödből, amikor meglátod őt.-vigyorgott.- Tudom, hogy tetszik neked ne tagadd..- ütötte meg vállamat.
-Hát..én...-vakartam meg fejem. Igaza van. Tényleg tetszik nekem.
-Nekem nem kell magyarázkodnod haver!- majd kicsit előrébb sietett.
Már a suli kapujában jártunk. Szinte már az egész osztály ott volt. Én rögtön kiszúrtam Seenát. Szóval eljött. Megkönnyebbültem. Ott állt a falnak dőlve.
Olyan volt, mint egy modell. Az ábrándozásomból Tao rántott vissza.
-Héé! Töröld le a nyáladat haver. – nevetett.
-Ha-ha-ha.. Nagyon vicces.- de azért kezemmel megtöröltem a számat..
-Héé, nézd! Pont minket néz.-mutatott Seenára.
Intettem neki egyet. Ő zavarában elfordult. Milyen aranyos.
Jun jött ki értünk, hogy mehetünk be. Az osztály birkacsordaként indult meg.
Bent voltunk a legnagyobb próbateremben, ami egyben tornateremként is szolgált. A parkettán ültünk. Az osztályfőnök kiosztotta a „forgatókönyvet”, amiben részben az állt, hogy ki, ki után fog következni, és, hogy a duettezők mit fognak énekelni. Seena és én Hyunatól és Hyunseungtól a Troublemakert fogjuk énekelni. Hmm.. na erre kíváncsi leszek.
Ma még nem igazán csináltunk semmit. Csak elmondták, kinek mi lesz a szerepe, és kiosztották a dalokat. Este pedig Karaokéztunk.

Zico szemszöge

Bevallom kissé meglepett, hogy Nanát kaptam. De nem bántam. Különösebben nem foglalkoztam az egésszel. Szerencsére Takuya leszállt rólam. Igen.. tényleg hülye voltam aznap este. De ami történt, megtörtént. Nem fogok bocsánatot kérni.. Délután 5 órára kellett visszamenni a suliba. Mindenki eljött. Még Seena is. Azt hittem a történtek után, suliba sem fog jönni, nemhogy még ide is eljöjjön. Meglepett. Bementünk a tornaterembe. Mindenki megkapta azt a számot, amit elő kell adnia. Én és Nana Kim Wan Seon&Yong Jun Hyeong -Be Quiet című számát kaptuk. Érdekes lesz.
Este karaokéztunk.
Seena, Nana és NiChan a Girls' Generationtől a Twinkle című számot énekelték. Mindhárman gyönyörűen énekeltek. NiChan rapper.. nem gondoltam volna, hogy énekelni is tud.. Én végig Seenát néztem. Láttam reggel a szemében, hogy féltékeny. Persze javarészt ezért is csináltam. Na meg persze, mióta Nana más lett, nekem is megváltozott róla a véleményem. Jó csajnak tartom. Hmm..Talán ha aznap este nem hülyülök meg… akkor még mindig együtt lennénk. Fújtam egyet. Mindegy..nincs mit tenni.
Este a srácokkal, és Junnal, aki itt maradt minket felügyelni, és aki benne van minden hülyeségben, kitaláltuk, hogy a lányok, mivel kevesen vannak, aludjanak velünk. Persze ez nem csak ezért volt. Néhány fiú kukkolni akart.
Persze a csajok nekünk nem hitték el, hogy velünk kell aludniuk. Csak, amikor a mi cinkostársunk, Jun megerősítette ezt. Mivel ő felügyel ránk, most az ő szava szent. Átcuccoltak hozzánk a terembe. Igazán tudom sajnálni a többieket. Semmi kukkolni való nem volt. A lányok már átöltözve jöttek át. Elalvás előtt azon gondolkoztam, hogy vajon milyen lesz Nanával ez az egész.. Mindig is utáltuk egymást..Bár az okát nem tudom.. Lehet, hogy én voltam túl görény.. Na mindegy.. Oldalra fordultam és hamarosan elaludtam.
Másnap reggel közös tornával indult a nap. Mindenki nyúzott volt. Mintha egy zombi apokalipszis közepébe csöppentem volna.. A torna után, mindenki kapott saját próbatermet.
Én értem be elsőnek a terembe. Pár percnyi várakozás után Nana csak nem jött. Meguntam a várakozást. Bekapcsoltam a zenét, és táncolni kezdtem. Imádtam ezt csinálni.. Én mindenki szemében egy bunkó paraszt vagyok.. ami nem zavar, sőt jó ez így. De ilyenkor..meglátni, hogy milyen is vagyok valójában. Véget ért a szám. Tapsolást hallottam az ajtó felől. A tükörben megpillantottam Nanát. Hogy nem vettem észre, hogy bejött??
-Hmm.. Nem is rossz.- tapsolt még mindig.
-Ő.. kösz.-vakartam meg fejem.
-Na figyelj ide Zico.- emelte fel kicsit hangját. Na most meg mit akar?- Erre a pár napra elfelejtem, hogy miket csináltál velem, és mit tettél majdnem Seenával.- Mi? Most miért hozza fel ezeket?- De.. csak is a duett miatt. Nem akarom elcseszni. Remélem megérted.- majd mosoly suhant át az arcán. Nagyot dobbant a szívem. Mi? Ez meg mi volt? Mellkasomhoz kaptam, és mint egy idióta bámultam Nanát.-Most meg mit nézel rám így? Rosszul vagy?.- kérdezte aggódva. Rosszul? Á..nem.. Miért történt ez? Talán..talán a mosolya miatt? Milyen édes volt.. Aztán kapcsoltam, hogy meg kéne szólalnom, mert még a végén tényleg sík hülyének fog tartani.
-Nem nincs semmi. És megértettem. Akkor kezdhetjük?-próbáltam közömbös hangot megütni. Több-kevesebb sikerrel.
-Biztos, hogy jól vagy?-kérdezte meg újra és közelebb jött hozzám. Nagy barna szemeivel belenézett az enyéimbe.
-Basszus.. ne nézz már így rám!-emeltem fel hangom. De ő, mint aki meg sem hallotta. Arca közeledett az enyém felé. Mit akar ez a csaj? Leheletét bőrömön éreztem. Ajkaink már majdnem összeértek..Aztán megszólalt.
-Akkor jó, ha jól vagy. Mert ha elszúrod, megszabadítalak a golyóidtól. Vili?-közben előhúzott egy ollót a bal zsebéből. Jesszusom kivel kerültem én össze?!
-O..oké.- mondtam kissé dadogva. Ez a csaj.. Lehet, hogy egy bérgyilkos? Atyám miket beszélek itt.. Eltávolodott tőlem.
-Szuper. Akkor kezdhetjük is.- Majd odament a magnóhoz, és elindította a zenét.
Azt hittem ügyetlenebb lesz. De csalódnom kellett. Minden jól ment. Ám a próba kezdete után, már egy szót sem szóltunk egymáshoz. Gondolatból tudtuk, hogy mit kell csinálnunk. Ez elég furcsa..

Seena szemszöge

Semmi kedvem nem volt ehhez az egészhez. Az első estén énekeltünk Nanával és NiChannal. Semmi extra nem történt. Remélem ez így is marad. Másnap, a reggeli torna után, mentem a saját próbatermünkhöz. Hát akkor..Fighting!
Beléptem a terembe. Kris már ott gyakorolt. Biccentettem fejemmel. Ő kezével mutatta, hogy menjek oda hozzá. Nem volt más választásom. Odamentem, majd ő mutogatni kezdett, hogy mit talált ki a tánchoz. Bevallom elég ügyes.. Párszor eltáncolta, majd kérte, hogy csatlakozzak be. Esküszöm...semmi kedvem ehhez. Lőjön le valaki..
-Basszus.. most komolyan. Miért kell ennyiszer hozzám érned? – Kicsit ideges voltam.
-Mert ez a koreográfiája.-rántott magához, mintha csak egy rongybaba lennék.
-Direkt csinálod mi?-vontam fel szemöldökömet, miközben hátradöntött.
-Ugyan már.. Hogy gondolhatsz ilyet?-vigyorgott. Ezt most biztosan élvezi..Nem szóltam többet. Csak legyünk túl ezen az egészen.
Már több mint 5 órája gyakorlunk és gyakorlunk. Megállás nélkül.
Egyszer csak elkezdett velem forogni a világ, és tánc közben összeestem. Ezt csak is a gyógyszereimnek tudhatom be. Kris letérdepelt mellém, és felemelte a fejem a földről.
-Seena jól vagy? - kérdezte már majdnem kiabálva. Én nem válaszoltam.- Hallod..Seena! Jól vagy??- kérdezte idegesen. Fújtam egyet.
-Aha... Jól leszek persze. Csak kérlek add ide a gyógyszerem a táskámból. -válasz nélkül odarohant a táskához és kivette a bogyókat. Közben elkezdte olvasni a tájékoztatóját. Majd rám nézett, és újra a kis lapra.
-Seena.. ezt neked nem is lehetne szedni. - nézett rám aggódóan. Na ez nem hiányzik nekem.. a sajnálat.
-Jajj.. Ne dumálj már. Inkább add ide. -kiabáltam rá. De ő nem adta oda nekem, hanem kiment a teremből és pár perc múlva, a gyógyszer nélkül jött vissza.
-Hol van a gyógyszerem?- néztem rá kétségbeesve.
-Lehúztam a klotyón.
-Mi van? Te megőrültél?- csattantam fel.- Ki a rák engedte meg neked? Mit képzelsz te?- ordibáltam.
-Nem..én nem őrültem meg. Csak te. Látszik rajtad, hogy árt neked az a gyógyszer. A szemeid be vannak esve teljesen. - odajött hozzám, és végigsimított arcomon. A keze olyan hideg volt. Mégis jól esett a meleg arcomnak, a hűvössége. Belepirultam, ahogy hozzám ért.
-De.. de .. de szükségem van rá.-dadogtam.
Odaadott nekem egy kis flakon vizet.
-Nem Seena. Neked most erre van szükséged. Teljesen ki vagy száradva.-nézett rám még mindig aggódva. Igaza van.. Nekidőltem mellkasának. Hallottam, hogy a szíve milyen gyorsan dobog. Az enyém is hevesen vert.
-Kris..-tekintettem fel rá-..kérlek, erről ne szólj senkinek.-sütöttem le szemeimet.
-Rendben. De csak egy feltétellel.
-Mi az a feltétel?-néztem újra rá.
 Ha nem szeded többet azt a vackot.-tekintete komoly volt és aggódó. Tényleg törődik velem..
-Rendben..Ígérem, nem szedem.- adtam be derekam.

L.Joe szemszöge

HaYoon elkísért a próbaterembe. NiChan és én Hyunatól és Dok2-tól a Follow me-t fogjuk előadni. Kíváncsi leszek, hogy hozzuk össze. Mikor odaértünk NiChan már ott várt. Ránk pillantott. Majd gyorsan kapcsoltam, és megcsókoltam HaYoont. Elkapott az undor.
-Na menj te is.- küldtem ki a teremből.
-Rendben Oppa! Nadon-nadon ceretlek Oppa! Puszcsi.- nyávogott, majd végre elhúzott a teremből. Komolyan nem normális..
Ránéztem NiChanra.
-Na végre, hogy ideértél. Azt hittem már nem jössz. Vagy tán a nyálgéped tartott vissza? - vágta hozzám a szavakat.
-Miért hiányoztam?- vigyorogtam rá.- És.. igen a nyálgépem.- Most mérges vagy féltékeny?
Ő csak megrázta a fejét.
-Na ide figyelj Lee ByungHun!-emelte fel hangját.- Most közlöm veled, hogy csak akkor duettezek veled ha kussban leszel. És, ha csak a legszükségesebb esetekben szólsz majd hozzám. Elég világos voltam?-húzta fel szemöldökét. Mi történt vele? Ennyire megutált vagy mi? Sóhajtottam.
-Nehezen fog menni. De a te kedvedért megpróbálhatom.-mosolyogtam rá.
Próba közben akárhányszor hozzáértem szinte éreztem, ahogy összerezzen. Ez nagyon tetszett nekem. Most tánc közben magamhoz öleltem. Gyorsan ki akart bontakozni karjaimból. De én mint "hű diák", tartottam magam a koreográfiához. Majd elengedtem. Harmadjára próbáljuk már a táncot. Egész jól megy. NiChanon érezni, hogy feszült. Tehát nem vagyok számára közömbös.
 Újra magamhoz húztam.  Olyan sikeresen, hogy ajkunk összeért. Nem tudom, hogy ezt , hogy hoztam össze, de örültem neki. Most biztos pofon vág. De nem tette. Sőt..Visszacsókolt. De nem is akárhogyan. Olyan szenvedéllyel, hogy még én magam is megijedtem. Olyan jó volt őt újra a karjaim közt tartani. Tényleg úgy látszik, hogy még mindig szeret. El sem hiszem. Aztán nagy hirtelen ellökött magától, és szája elé kapta a kezét. Nagy boci szemekkel nézett rám. Én csak vigyorogtam.
-Mit tettem?-kérdezte magától.
-Nem tudsz nekem ellenállni. Valld be NiChan, hogy szeretsz.- tettem kezem a vállára. Ő viszont lelökte azt onnan.
-Mi? Ugyan már.. ne nevettess.- könnybe szöktek szemei.- Ott a nőd.. azzal foglalkozz. És..L.Joe. Felejtsd el, ami most történt….-hadarta. – Semmi sem változott  köztünk.-majd fogta magát és kiszaladt a teremből. Én csak bámultam utána. Az arcomra pedig kaján vigyor húzódott. Lebuktál Kim NiChan! Tudom, hogy szeretsz, bárhogy is tagadod.

                                                      Nana  és Zico közös száma.

                                                     NiChan és L.Joe közös száma.

                                                      Seena és Kris közös száma.

8.rész

Nana szemszöge

Visszaindultunk a lányokkal a teremhez. Elhívtuk délutánra Seenát hozzánk. Kedves lánynak tűnik. Mindenki félre ismerte. Mosolyogva léptünk be az osztályterembe. Nagy megdöbbenésünkre, az osztály állta körbe Zicot és egy másik srácot. Számomra ismeretlen volt. Az ismeretlen srác keze lendült. Fogalmam sincs, hogy miért, de utat törve a tömegen, a két fiú közé álltam. Seena lefogta az ismeretlen kezét.

-Mi a francot csinálsz már első nap? Bajba akarsz kerülni?-kiabált rá- Nem meg mondtam, hogy hagyd az egészet?

-Mi van? Én csak meg akartalak védeni. Tudod te mit terjeszt rólad ez a mocsok?- kiabált neki a srác.

Láthatóan ismerhették egymást. Arról már hallottam, hogy Seena és őnagysága szakítottak, de a srác miért akarta Zicot megütni? Mit terjesztett Seenáról? Egyáltalán ki ez a pasas? És én miért álltam közéjük?

Zico mögöttem állt. Én hátra pillantottam. Ő csak bámult rám. Remélem nem fogja megkérdezni, hogy miért nem hagytam, hogy megüsse. Őnagysága szólásra nyitotta volna száját, ám hirtelen megszólalt a csengő. Ez az! Ez most kapóra jött. Semmi kedvem sem volt ezt megmagyarázni neki. Hisz még magam sem tudom, hogy miért. Ez a nap is úgy telt, mint a többi. Unalmasan. De.. Nem arról volt szó, hogy ez az év más lesz? Hát rohadtul más.. mondhatom. Az új osztályon kívül, semmi más nincs benne. A suli végére nyoma sem volt a reggeli összetűzésnek. Azt, hogy reggel min kaptak össze a fiúk nem tudtam meg. Viszont, hogy az ismeretlen srác ki, azt igen. Seena bátyja, Takuya. Ez meglepett engem. Senki nem tudta, hogy Seenának van egy bátyja. Suli után NiChannal a parkolóban vártuk Seenát. Azt hittük meggondolta magát, és mégsem jön. Aztán feltűnt a láthatáron. Hozzánk az utat csendben tettük meg. Elég kínos volt.

Bementünk az étterembe. Én apa arcára nyomtam egy puszit, és 3 tál levest kértem tőle.

Leültem Seenáékhoz.

-Mi történt közted és Zico között, hogy szétmentetek? És a barátnőid? Miért nem szólnak hozzád? -Kérdezte kíváncsian NiChan Seenát.  Szóval akkor nem csak én vettem észre, hogy furcsák voltak ma vele.

-Hát.. tudjátok.-sóhajtott.- Az nap péntek este, mikor ti is a Candybe voltatok.. sokat ittam. Zico..ki akarta használni a helyzetet.- itt már könnybe lábadt a szeme. Nem volt nehéz kitalálnom, hogy mit akart tőle..- Ágyba akart vinni. Én ellenkeztem. Erre ő..rám ordított. Ha akkor.. nem jön Kris..- Mi? KRIS? Oké, ez meglepett.- Akkor Zico megerőszakolt volna.- Hogy mi van??? Milyen egy senkiházi paraszt. Gondolom akkor ezen veszekedhettek ma reggel a fiúk. Mégis furcsa.. ma olyan másnak tűnt.. Miért van ennyi gond a pasikkal?

-Hiszen ez szörnyű!- tette kezét szája elé NiChan.- Gondolom, akkor a barátnőid is a szakítás miatt nem beszélnek veled.- keserűen felnevetett.- Ne vedd bántásnak Seena.. de nem hiszem, hogy ők tiszta szívvel barátkoztak veled.- a mondat végén elhalkult.

-Mm.. Én is így gondolom.- Szólaltam meg.

-Jól tudom én. De mit tehettem volna? Nem volt senki másom.. Zicon kívül persze. És így könnyebb volt.- húzta félre száját. 

-Sajnálom Unnie.- tettem kezemet vállára.

-Ugyan.. Nem kell. Jobb lesz ez így.- sütötte le szemeit.

-Nem maradsz egyedül. Megígérjük neked. Mi itt leszünk neked bármi is történjen. Rendben?- mosolygott rá kedvesen NiChan.

Seena ránézett. Aztán kérdőn rám. Én csak bólogattam. Mosoly suhant át arcán. 

-Köszönöm lányok. Igazán hálás vagyok.-törölte le könnyeit.

-Nincs mit köszönnöd.- vágtuk rá egyszerre.

Ezt követően apa kihozta nekünk az ételt. Evés közben mesélt egy keveset Takuyáról. Megtudtuk, hogy eddig általában Japánban tartózkodott, és ritkán jött haza. De most itthon marad, ezért is iratkozott be az iskolába. Én is és NiChan egyaránt meséltünk kicsit az életünkről. Az evés végeztével a lányok éppen indulni készültek. Engem apa be akart fogni, mert egyre többen voltak, és kellett a segítség. 

-Nem tudlak most kikísérni titeket. Menjetek csak. Holnap találkozunk.- mosolyogtam feléjük.

-Mmm. Köszönjük a meghívást.- mosolyogtak.

Indultak volna kifelé az ajtón, amikor a L.Joe lépet be HaYoon-nal. Na ne! Már megint ezzel a csipogógéppel van? Nem is gondol NiChanra..Úgy látszik hamar túltette magát rajta. Hát persze. Mindig ezt csinálja. Örülök, hogy beszéltem NiChannak róla. Nem akarom, hogy összetörjön miatta a szíve. Ránéztem barátnőm arcára. Lesütött szemekkel bámulta őket. Aztán felém fordult, és biccentett a fejével. Most láttam csak, hogy szemei mérhetetlen szomorúságot sugároztak. Szuper..Gratulálok Lee ByungHun. Ránéztem bátyámra. Az a liba úgy csüng rajta, mint valami makimajom..Visszapillantottam a kijárat felé, de a lányok már az ajtón kívül voltak, majd el is tűntek onnan.

Ránéztem a nyáladzó libára és bunkó bátyámra. Eszembe jutott, hogy mikor HaYoon és ByungHun hozzánk jöttek, az a liba mindig elzavart a saját otthonomból. Jó párszor közel jártam ahhoz, hogy agyonverjem. Persze ezeket a beszólásait nem merte kiejteni L.Joe szeme láttára. Kirázott a hideg, mikor láttam, hogy a tesómmal ölelgetik egymást. Hogy én mennyire utálom ezt a lotyót.. És Lee ByungHun, te még megbánod, hogy megbántottad NiChan-t.. Intettem bátyámnak, hogy nem ártana ha segítene. Ő csak a fejét rázta, hogy esze ágában sincs segíteni. Egyre jobb. Mindjárt kihajítom innen az ölebével együtt. Fújtam egyet és segítettem tovább.

Másnap reggel.

 NiChan tegnap este még felhívott. Kérte, hogy várjam meg a parkolóban. Én csak vártam, vártam és vártam. Egy követ rugdostam a földön. Felpillantottam. Zico közeledett felém. Mi a fene? Mit akar ez?

-Szia!- köszönt. Közben átkarolta a vállam. - Mizujs? - én csak néztem rá. 

-Zico te beverted a fejed?- kérdeztem értetlenül. Mi van ezzel a kölyökkel?

-Miről beszélsz? Jól érzed magad?- tenyerét homlokomra nyomta.- Nem vagy lázas. Tán napszúrást kaptál?- vonta fel szemöldökét. Mi van?

-Oké.. hagyjuk inkább. Mit akarsz?- még mindig átkarolt.

-Jól van a lábad?- kérdezte még mindig mosolyogva. Oké. Ki ez és mit művelt őnagyságával?

-Már jobban.- közben lelöktem kezét a vállamról.

Elnéztem más irányba. Kait pillantottam meg. Ő engem nézett. Én... magamhoz rántottam Zicot, és megöleltem. Láthatóan Zicot meglepte váratlan fordulatom. De viszonozta ölelésem. Kai reakcióját figyeltem. Mintha dühösen megvillant volna tekintete. Hirtelen nem tudtam mit mondjak őnagyságának, hogy miért öleltem meg. 

-Ömm..Köszönöm, hogy tegnap bevittél a gyengélkedőbe. - mosolyogtam rá.

-Mondtam, hogy nem kell hálálkodnod.- majd kezével összeborzolta hajamat.

-Héééé!- böktem mellkason.- A hajamért harapok!- fenyegetőztem.

-Igazán?-nevetett. Majd újra felém nyújtotta kezét, hogy még jobban összekócolja, a már amúgy is kócos tincseimet.

-Meg ne próbáld! Vagy ha mégis, esküszöm kiheréllek!- tettem hajkoronám elé a kezem.

-Jó-jó! Azért ne bánts!- nevetett.

Vissza akartam szólni neki. Ám ekkor motorzúgásra lettem figyelmes.

Seena szemszöge

Amint beléptünk a terembe, kiszúrtam ideges bátyám, aki épp Zicot akarta megütni. Én és Nana szinte egyszerre indultunk meg. Ő a két fiú közé állt, én pedig lefogtam Taku kezét. De Nana miért állt közéjük? És a bátyám? Vajon mit mondhatott neki Zico, amiért így felhúzta magát? Ideges lettem. Megmondtam neki, hogy hagyja békén.

-Mi a francot csinálsz már első nap? Bajba akarsz kerülni?-kiabáltam rá.- Nem meg mondtam, hogy hagyd az egészet?- Forrt bennem a düh. Nem igaz, hogy soha nem hallgat rám..

-Mi van? Én csak meg akartalak védeni. Tudod te mit terjeszt rólad ez a mocsok?- kiabált vissza idegesen.- Mi? Mit terjeszt? Aiish... Szólásra nyitottam volna számat, de a csengő szólalt meg. Jó..majd otthon kérdőre vonom.

 A suli további része egészen nyugisan telt. A fiúk sem estek már egymásnak. Gondolkoztam, hogy menjek-e el Nanáékkal. Végül úgy döntöttem ártani nem árthat. Talán még jól is fogom érezni magam. Ők már a parkolóban vártak rám. Nanáék éttermében NiChan egyből letámadott.

-Mi történt közted és Zico között, hogy szétmentetek? És a barátnőid? Miért nem szólnak hozzád? -Kérdezte kíváncsian.

-Hát.. tudjátok.-sóhajtottam.- Az nap péntek este, mikor ti is a Candybe voltatok.. sokat ittam. Zico..ki akarta használni a helyzetet.- itt már könnybe lábadt a szemem.-Ágyba akart vinni. Én ellenkeztem. Erre ő..rám ordított. Ha akkor.. nem jön Kris..Akkor Zico megerőszakolt volna.

-Hiszen ez szörnyű!- tette kezét szája elé NiChan.- Gondolom, akkor a barátnőid is a szakítás miatt nem beszélnek veled.- keserűen felnevetett.- Ne vedd bántásnak Seena.. de nem hiszem, hogy ők tiszta szívvel barátkoztak veled.- a mondat végén elhalkult.

-Mm.. Én is így gondolom.- Szólalt meg Nana.

-Jól tudom én. De mit tehettem volna? Nem volt senki másom.. Zicon kívül persze. És így könyebb volt.- húztam félre számat. Jól esett, hogy kiönthettem nekik a szívem. Ők, tényleg igazán rendes lányoknak tűnnek.

-Sajnálom Unnie.- tette Nana kezét vállamra. Ez meglepett.

-Ugyan.. Nem kell. Jobb lesz ez így.- sütöttem le szemeimet.

-Nem maradsz egyedül. Megígérjük neked. Mi itt leszünk neked bármi is történjen. Rendben?- mosolygott rám kedvesen NiChan. Ez.. annyira jól esett. Hirtelen nem is tudtam mit mondjak. Ránéztem NiChanra, aztán Nanára. Mosoly suhant át arcomon.

-Köszönöm lányok. Igazán hálás vagyok.-töröltem le könnyeimet.

-Nincs mit köszönnöd.- vágták rá egyszerre.

Nem sokkal később NiChan és én már indultunk is. Nanának segíteni kellett ezért nem tudott minket kikísérni. Az ajtó felé tartottunk, amikor L.Joe, Nana bátyja és volt "barátnőm" HaYoon lépett be az étterembe. HaYoon gúnyos és megvető szemekkel nézett rám. Én erre nem reagáltam. Szégyellhetné magát. Felkapaszkodott kis.. Ránéztem NiChanra. Mosolygós arcát, szomorú tekintete váltotta fel. L.Joe-t nézte. Vajon történt köztük valami? Nana is aggódóan nézett NiChanra.  Ezt én nem értem. Nem volt időm gondolkozni, NiChan megindult és én mentem utána. Ő busszal ment haza. Én, viszont úgy döntöttem gyaloglom. Egy kis séta nem árt. Jó volt végre kicsit kikapcsolódni Nanával és NiChannal. Egészen jó fejek. Hülye voltam, hogy eddig ezt nem vettem észre.. Kis idő után a házunk előtt találtam magam. Fújtam egyet, az ajtó elé léptem, és lenyomtam a kilincset. Lehúztam cipőmet, pulcsimat ledobtam és Takuya keresésére indultam. Nem volt otthon. Átmentem nénikémhez, hátha ott megtalálom. Ezúttal sikerrel jártam. Vígan üldögélt a kanapén. Rögtön neki álltam.

-Mégis, mi a francot művelsz már első nap?- kiabáltam vele.

-Hogy mi? Még kérdezed? Ő volt az a szemét igaz? Újra megkérdezem. Tudod te egyáltalán, hogy mit terjeszt rólad?- nézett rám idegesen. Nem.. még mindig nem tudtam, hogy miket hazudott össze. Csak néztem Takura. Zico iránt pedig fájdalmat, és dühöt éreztem. Csak fejemet ráztam.

-Szóval nem tudod. Az a paraszt, mindenkinek azt újságolja, hogy milyen jó vagy az ágyban.-itt, mintha szeme haragosan megvillant volna. Én csak kidülledt szemekkel néztem rá.- Igen.. jól hallottad. Ezek után mondd azt, hogy nem jogosan csináltam. Már bocsi, de nem fogom hagyni, hogy ily módon bemocskolják a húgomat.

-H-h-hogy mi? Az az idióta! Hogy mondhatott ilyet?-ideges lettem.

-Egyszerű. Nyilván sértette férfi büszkeségét, hogy nem sikerült ágyba csalnia téged. Nem akart beégni.- fújt egyet bátyám. Na persze.. gondolhattam volna, hogy ez lesz.. Szemétláda..

-Figyelj..köszönöm, hogy megvédtél. És értékelem, hogy segíteni akartál. De nem lehet mindent verekedéssel megoldani..-néztem ki közben az ablakon.- Bár.. megérdemelte volna. 

Bátyám csak bólogatott. 

Nénikénk csak nézett ránk. Észre se vettem, hogy ő is itt van. Basszus..

-Gyerekek valamiről lemaradtam?-kérdezte értetlenül.

-Nem-nem. Mi a mai kaja?-terelte a szót Takuya. Hálás voltam ezért. Semmi kedvem nem lett volna az egészet elmesélni nénikémnek.

-Amit a hűtőben találtok. Nem főztem ma. De ha gondoljátok, 3 személyre összeütök gyorsan egy kis rament.- Taku csak bólogatott. Nem lepődök meg. Egy ilyen zabagépnek, mint ő tökmindegy, hogy mit eszik.

-Köszönöm, de én már ettem. Haza megyek. Majd gyere Oppa.- ezzel ki is mentem az ajtón.

Másnap reggel épp az iskola kapuján léptem be, amikor egy ismerős alakot vettem észre. Egy lányt karolt át. Zico...A lány lelökte magáról kezeit. Akkor vettem csak észre, hogy az a lány, nem mást, mint Nana. Mi

van? Ez most komoly? Ezek ketten? Mi folyik itt? Csak bámultam őket. Ezután Nana átölelte volt barátom. Mi a ..??? Zico fél szemmel engem figyelt. Elkaptam  tekintetemet. Féltékeny voltam. Rossz volt őket így látni. Talán még mindig érzek iránta valamit? De.. miért Nana? Én ezt nem értem. Éreztem, hogy szemeim megtelnek könnyel. A táskámba kutattam a gyógyszereimért. Kivettem két szemet a dobozból, és lenyeltem. Remélem, hogy így könnyebb lesz. Aztán a lehető leggyorsabban átpáztáztam a parkolón. Bementem a suliba. Nem volt kedvem tovább őket nézegetni. Bementem a terembe. A padomnál, Kris és Tao fecserészett. Na már csak Kris hiányzik a képbe. Semmi kedvem nem volt jó pofizni. Csak lelöktem a táskámat melléjük, majd elindultam a titkos, nyugis helyemre. Éreztem a tekintetüket magamon. De nem érdekelt. Kimentem a teremből. Az utam a suli egyik kültéri lépcsőházához vezet. Ezt már évek óta nem használja senki. Mindig idejöttem, ha valami bajom volt. Ismételten a zsebembe csúsztatott gyógyszeres doboz után nyúltam. Kivettem belőle egy darabot. Muszáj volt bevennem. Tudom, hogy nem csinálhatom ezt..de..könnyebb elviselni így a fájdalmakat. Miért rossz ennyire minden? Majdnem mindenem elveszítettem. Először a szüleimet. Most a barátomat. Azt a 3 lányt akiket oly sokáig a barátnőmnek hittem. És még itt van ez a Krises dolog. Hálásnak kéne lennem, de nem tudok az lenni. Az a csók.. Miért tette? Furcsa ezt bevallanom..de élveztem. Arra a pár pillanatra mindent elfelejtettem. Valaki..valaki mutasson irányt, hogy melyik úton induljak tovább.. Már nem bírom. Leültem az egyik lépcsőfokra, és hagytam, hogy a gyógyszer hatása megnyugtasson.

Kai szemszöge

Nanával azóta az eset óta nem beszéltem. Ha ránéztem ő elfordította a fejét. Ha köszönni akartam neki, gyorsan eltűnt a szemem elől. Ha beszélni szerettem volna vele, azonnal szóba elegyedett valakivel, nehogy véletlenül megszólítsam. Mindent elcsesztem. Elvesztettem őt. Pusztán azért mert gyáva voltam. Gyáva voltam bevallani neki az érzéseimet. Mikor aznap reggel átölelt..annyira boldog voltam. Én barom.. hülyén fogalmaztam neki..utána már nem volt bátorságom, hogy elmondjam, az a lány akit szeretek Ő. Soha nem szerettem mást. Annyira szerencsétlen vagyok..Sóhajtottam. Indultam volna a suli bejárata felé, ám ekkor hirtelen ismerős alakot véltem felfedezni Zico mellett. NANA?! Ölelgették egymást. Elkapott a féltékenység. Ez még is mi a jó...? Legszívesebben most jól beveretem volna egyet annak a baromnak. Mi? Most, hogy Nana megváltozott már ő kell neki? Mi a fenét képzel? Na és Nana? Hányszor mondta, hogy mennyire utálja őt. Most meg megöleli? Oda akartam menni, és elvinni őt Zico közeléből. De nem tettem. Nana csak mosolygott rá. Mérhetetlenül fájt, hogy ezt látom. Hogy lehettem ekkora hülye, hogy elengedtem?

NiChan szemszöge

Ez a nap annyira nem volt gáz. Mindaddig míg Nanáék étterméből elindulva, már az ajtóban L.Joe-ba és cicababájába, HaYoon-ba nem botlottunk Seenával. Szuper. Rájuk néztem. A csaj csüngött L.Joen. Az arcát csókolgatta. Undorító.. Lesütöttem szemeimet. Szomorúság és fájdalom öntötte el a lelkem. Nem akarom őket látni. Biccentettem Nanának, hogy indulunk és ki is mentem az ajtón. Seenával a buszmegállóban elváltunk. Ő gyalog ment haza. Igazából elég kedvesnek találom őt. És sajnálom is egyben. Minden fiú egyforma.  Amint hazaértem, meghallgattam a rögzítőt. Anyáék hagytak üzenetet, hogy nem tudnak jönni a következő héten. Hát persze. Ebben is kár volt reménykedni. Már megszoktam, hogy sosem látom őket.  Felmentem a szobába és a mackót, amit L.Joe-tól kaptam az ágyra dobtam. Nem értem, hogy miért hoztam magammal. A fejéhez kellett volna vágnom. Vagy kidobni az első kukába, amit meglátok.. Még hogy bocsánat. Ugyan már.. Úgy láttam jó el van a csajával.  Inkább neki adjon ajándékot, engem meg hagyjon békén egy életre. Megfogtam az ajándékot. A szemetes fölé tartottam, de mégsem volt szívem kidobni azt.. Lee ByungHun..Miért csináltad ezt? Sírni kezdtem.

Másnap reggel 

Reggel autó zajára ébredtem. Nyújtózkodtam az ágyon. Majd ránéztem az órára. MII?? A francba.. elaludtam. Gyorsan kipattantam az ágyból. Beszaladtam a fürdőbe, letusoltam, összekötöttem a hajam, tettem fel egy laza sminket és visszarohantam a szobámba. Villám gyorsasággal felöltöztem. Lementem a nappaliba. HimChan már nem volt otthon. Már mentem volna ki az ajtón, amikor megakadt a szemem valamin. A bátyó motorjának a kulcsán. Kezembe kaptam, majd bezártam az ajtót. Gyorsan lesiettem a garázsba. Felvettem a bukósisakot és beindítottam a kék, citromsárga színű motort. Egy évvel ez előtt ültem motoron utoljára. Amikor balesetem volt, és egy hétig kórházban voltam. Azóta Oppa teljesen eltiltott a motorozástól. Még csak a közelébe sem mehettem. De ez most nem érdekelt. Muszáj volt valahogy beérnem a suliba.

Amikor beértem a kapun észrevettem bátyámat. Rögtön felém kapta a fejét. Persze, hogy megismeri a saját motorja hangját. Beálltam egy szabad helyre. HimChan szaladt utánam. Levettem a sisakot. Na most jön a fejmosás..

-Mégis mi a francot képzelsz?-lihegte. Közben odajött mellé a többi haverja is. - Nem meg mondtam, hogy még a közelébe se menj?- kiabált. Én csak mosolyogtam.-Most mégis mi a francot mosolyogsz?-húzta fel szemöldökét.

-Channie... Olyan voltál, mint egy kis kutyus, mikor szaladtál utánam- vigyorogtam. Megpaskoltam a vállát. Erre a B.A.P többi tagja is, nagy hahotázásba tört ki.- Channie.. látod, hogy semmi bajom. -Leszálltam a motorról. Körbeforogtam, hogy lásson. Oppa csak fújt egyet.

-Vagány kis csajszi vagy. Jól áll neked a motor.-szólalt meg DaeHyun. Furcsa.. Soha nem beszéltem még a barátaival, amióta itt vagyok. Pedig jártak már nálunk többször is.

-Mmm.. hát köszi.-mosolyogtam rá. Milyen cuki ez a srác..

-Nem lenne kedved eljönni velünk ma suli után a Candybe?-kérdezte kicsit félénken.- Csak, hogy jobban megismerjünk? Hiszen te vagy a mi HimChanunk kishúga.- mosolygott. Na mi ez a hirtelen ötlet? Hát.. csak nem lesz bajom, ha elmegyek.

-Oké..Persze. Szívesen elmegyek.- bólintottam fejemmel.

Tegnap este felhívtam Nanát, hogy várjon meg itt. De sehol sem látom. Még egyszer körbepillantottam. Az.. az meg ott mi? Szemeim kidülledtek. A többiek csak néztek rám, hogy mi bajom lett hirtelen.

 Az ott Nana? És..és..és ZICO?! Mi a francot csinálnak ezek? Ők ketten.. ölelgették egymást..Oda kell mennem.

-Srácok..Bocsi most mennem kell. Majd délután.- Intettem kezemmel és sietősen Nanáék felé indultam. L.Joe mellet viharoztam el, ő pedig csak bámult rám. Fulladj meg..

Odaértem az említett két személyhez. Megragadtam Nana karját és elkezdtem húzni.

-Bocs, haver, de most ő velem jön.- szóltam flegmán Ziconak. Ő csak értetlenül nézett ránk.

Bementünk az épületbe. Nanát rögtön kérdőre vontam.

-Mi volt ez az egész?

-Csak megköszöntem neki a tegnapit.- rántott egyet a vállán.

-Biztos, hogy csak ennyi?- kérdeztem kissé idegesen.

-Persze, hogy ennyi! Még is mit gondoltál?- húzta fel szemöldökét.

-Semmi, semmi. Gyere menjünk be a terembe.- azzal megindultunk mindketten. Ez azért akkor is fura volt..

Első órára nem a matektanár jött be, hanem az osztályfőnők. Valamint, Jun Oppa a suli koreográfusa. Elég furcsa, nem lehetett több 20 évesnél.

-Szóval srácok.- kezdte mondandóját az osztályfőnök.- Ma hamarabb el vagytok engedve.- itt a fél osztály visongatni kezdett.- De..-mindenki elhalkult.- Gyertek vissza 5 órára. Ugyanis 3 nap és 2 éjszakát az osztálynak bent kell töltenie a suliban. Tudjátok a felsőbb évesek ellen kell majd kiállnotok, és megmutatni, hogy mit tudtok. Átadom Junnak a szót, aki közli, hogy ki kivel fog egy párt alkotni.- Mi van? Mi ez az egész? 

-Szóval skacok.. Hosszas gondolkodás után a következő párokra osztottam az osztályt: Nicole, HaYoon és SueMin, ti hárman együtt énekeltek. Valamint, lesz három duettező párosunk, és két szóló énekesünk. A három duettező páros: Seena és Kris. Nana és Zico. Valamint NiChan és...- istenem, add, hogy ne L.Joe legyen az!-.. L.Joe.-N-n-n-n-neeeeeeeeeeeeeeee! Nem..az kizárt, hogy én vele együtt..inkább elásom magam..- A két szóló énekesünk pedig Tao és Kai. A többiek táncolni fognak. Van kérdés?- Rögtön felnyújtottam a kezem.

-Tessék NiChan.-szólított fel.

-Én miért L.Joe-val kerültem össze? Én.. nem vagyok hajlandó vele együtt duettezni, vagy bármi mást csinálni..-keltem ki magamból.

-Sajnálom. Ezt nem te fogod eldönteni. Ez már így marad. Még valami egyéb kérdés?- Mi van? Így átnéz az egészen? Aigoo..ilyen a világon nincs. Szuper lesz Kim NiChan..  

 L.Joe szemszöge

-Hé! Az nem a kis barátnőd?- veregette meg a vállam ChunJi.

Megfordultam. NiChant pillantottam meg, ahogy egy mocira támaszkodott. Az egyből feltűnt, hogy milyen jól elnevetgél DaeHyunnal. Oké..ez nem jelenthet semmi jót.. Idegesen a hajamba túrtam.

-Úgy látom jól elvan.- vigyorgott C.A.P. Basszus.. ezek most direkt mondják bele a pofámba, hogy jól el van? Én is látom ...

Majd elindult felém. Pontosabban azt hittem, hogy felém. Nana felé ment, aki furcsa módon Zicoval ölelkezett. Haragszom még mindig a húgomra. De szúrja a szemem, hogy az a bunkó így ölelgeti.  NiChan ellibegett mellettem. Én csak nézetem rá. Most annyira másnak tűnt. Aiish.. nem lesz ez így jó..

A teremben HaYoon már megint a nyakamban lihegett. Annyira idegesítő, hogy nem igaz. Oppa így, Oppa úgy.. meg a nyálas szöveg.. Igaz, hogy újra összejöttem vele. Azt hiszem, hogy hiba volt. De most már mindegy. Mikor az ofő bejelentette, hogy a suliban leszünk 2 éjszakára és Jun azt, hogy NiChan és én duettezni fogunk, szinte repdesett a szívem az örömtől. Ám annak kicsit sem örültem, hogy a húgom és Zico összekerültek..Ha hozzá mer érni.. Bár ez valószínűtlen. Utálják egymást.. 

Koreográfusunk megkérdezte, hogy van-e valakinek több kérdése. NiChan rögtön nyújtotta a kezét.

-Én miért L.Joe-val kerültem össze? Én.. nem vagyok hajlandó vele együtt duettezni, vagy bármi mást csinálni..-kelt ki magából. Basszus.. ennyire haragszik? Hogy én mekkora egy barom vagyok..

-Sajnálom. Ezt nem te fogod eldönteni. Ez már így marad. Még valami egyéb kérdés?- Megnyugodtam, hogy velem marad. Ő csak duzzogva csúszott lejjebb a székén. Na..Ez érdekes lesz..

Óra után HaYoon rögtön odajött, és ott nyávogott, hogy miért nem ő van velem. Jesszusom..még csak az hiányozna. Vihetnének pchiológiára, mert megbolondulnék a sok nyávogásától..