8.rész

Nana szemszöge

Visszaindultunk a lányokkal a teremhez. Elhívtuk délutánra Seenát hozzánk. Kedves lánynak tűnik. Mindenki félre ismerte. Mosolyogva léptünk be az osztályterembe. Nagy megdöbbenésünkre, az osztály állta körbe Zicot és egy másik srácot. Számomra ismeretlen volt. Az ismeretlen srác keze lendült. Fogalmam sincs, hogy miért, de utat törve a tömegen, a két fiú közé álltam. Seena lefogta az ismeretlen kezét.

-Mi a francot csinálsz már első nap? Bajba akarsz kerülni?-kiabált rá- Nem meg mondtam, hogy hagyd az egészet?

-Mi van? Én csak meg akartalak védeni. Tudod te mit terjeszt rólad ez a mocsok?- kiabált neki a srác.

Láthatóan ismerhették egymást. Arról már hallottam, hogy Seena és őnagysága szakítottak, de a srác miért akarta Zicot megütni? Mit terjesztett Seenáról? Egyáltalán ki ez a pasas? És én miért álltam közéjük?

Zico mögöttem állt. Én hátra pillantottam. Ő csak bámult rám. Remélem nem fogja megkérdezni, hogy miért nem hagytam, hogy megüsse. Őnagysága szólásra nyitotta volna száját, ám hirtelen megszólalt a csengő. Ez az! Ez most kapóra jött. Semmi kedvem sem volt ezt megmagyarázni neki. Hisz még magam sem tudom, hogy miért. Ez a nap is úgy telt, mint a többi. Unalmasan. De.. Nem arról volt szó, hogy ez az év más lesz? Hát rohadtul más.. mondhatom. Az új osztályon kívül, semmi más nincs benne. A suli végére nyoma sem volt a reggeli összetűzésnek. Azt, hogy reggel min kaptak össze a fiúk nem tudtam meg. Viszont, hogy az ismeretlen srác ki, azt igen. Seena bátyja, Takuya. Ez meglepett engem. Senki nem tudta, hogy Seenának van egy bátyja. Suli után NiChannal a parkolóban vártuk Seenát. Azt hittük meggondolta magát, és mégsem jön. Aztán feltűnt a láthatáron. Hozzánk az utat csendben tettük meg. Elég kínos volt.

Bementünk az étterembe. Én apa arcára nyomtam egy puszit, és 3 tál levest kértem tőle.

Leültem Seenáékhoz.

-Mi történt közted és Zico között, hogy szétmentetek? És a barátnőid? Miért nem szólnak hozzád? -Kérdezte kíváncsian NiChan Seenát.  Szóval akkor nem csak én vettem észre, hogy furcsák voltak ma vele.

-Hát.. tudjátok.-sóhajtott.- Az nap péntek este, mikor ti is a Candybe voltatok.. sokat ittam. Zico..ki akarta használni a helyzetet.- itt már könnybe lábadt a szeme. Nem volt nehéz kitalálnom, hogy mit akart tőle..- Ágyba akart vinni. Én ellenkeztem. Erre ő..rám ordított. Ha akkor.. nem jön Kris..- Mi? KRIS? Oké, ez meglepett.- Akkor Zico megerőszakolt volna.- Hogy mi van??? Milyen egy senkiházi paraszt. Gondolom akkor ezen veszekedhettek ma reggel a fiúk. Mégis furcsa.. ma olyan másnak tűnt.. Miért van ennyi gond a pasikkal?

-Hiszen ez szörnyű!- tette kezét szája elé NiChan.- Gondolom, akkor a barátnőid is a szakítás miatt nem beszélnek veled.- keserűen felnevetett.- Ne vedd bántásnak Seena.. de nem hiszem, hogy ők tiszta szívvel barátkoztak veled.- a mondat végén elhalkult.

-Mm.. Én is így gondolom.- Szólaltam meg.

-Jól tudom én. De mit tehettem volna? Nem volt senki másom.. Zicon kívül persze. És így könnyebb volt.- húzta félre száját. 

-Sajnálom Unnie.- tettem kezemet vállára.

-Ugyan.. Nem kell. Jobb lesz ez így.- sütötte le szemeit.

-Nem maradsz egyedül. Megígérjük neked. Mi itt leszünk neked bármi is történjen. Rendben?- mosolygott rá kedvesen NiChan.

Seena ránézett. Aztán kérdőn rám. Én csak bólogattam. Mosoly suhant át arcán. 

-Köszönöm lányok. Igazán hálás vagyok.-törölte le könnyeit.

-Nincs mit köszönnöd.- vágtuk rá egyszerre.

Ezt követően apa kihozta nekünk az ételt. Evés közben mesélt egy keveset Takuyáról. Megtudtuk, hogy eddig általában Japánban tartózkodott, és ritkán jött haza. De most itthon marad, ezért is iratkozott be az iskolába. Én is és NiChan egyaránt meséltünk kicsit az életünkről. Az evés végeztével a lányok éppen indulni készültek. Engem apa be akart fogni, mert egyre többen voltak, és kellett a segítség. 

-Nem tudlak most kikísérni titeket. Menjetek csak. Holnap találkozunk.- mosolyogtam feléjük.

-Mmm. Köszönjük a meghívást.- mosolyogtak.

Indultak volna kifelé az ajtón, amikor a L.Joe lépet be HaYoon-nal. Na ne! Már megint ezzel a csipogógéppel van? Nem is gondol NiChanra..Úgy látszik hamar túltette magát rajta. Hát persze. Mindig ezt csinálja. Örülök, hogy beszéltem NiChannak róla. Nem akarom, hogy összetörjön miatta a szíve. Ránéztem barátnőm arcára. Lesütött szemekkel bámulta őket. Aztán felém fordult, és biccentett a fejével. Most láttam csak, hogy szemei mérhetetlen szomorúságot sugároztak. Szuper..Gratulálok Lee ByungHun. Ránéztem bátyámra. Az a liba úgy csüng rajta, mint valami makimajom..Visszapillantottam a kijárat felé, de a lányok már az ajtón kívül voltak, majd el is tűntek onnan.

Ránéztem a nyáladzó libára és bunkó bátyámra. Eszembe jutott, hogy mikor HaYoon és ByungHun hozzánk jöttek, az a liba mindig elzavart a saját otthonomból. Jó párszor közel jártam ahhoz, hogy agyonverjem. Persze ezeket a beszólásait nem merte kiejteni L.Joe szeme láttára. Kirázott a hideg, mikor láttam, hogy a tesómmal ölelgetik egymást. Hogy én mennyire utálom ezt a lotyót.. És Lee ByungHun, te még megbánod, hogy megbántottad NiChan-t.. Intettem bátyámnak, hogy nem ártana ha segítene. Ő csak a fejét rázta, hogy esze ágában sincs segíteni. Egyre jobb. Mindjárt kihajítom innen az ölebével együtt. Fújtam egyet és segítettem tovább.

Másnap reggel.

 NiChan tegnap este még felhívott. Kérte, hogy várjam meg a parkolóban. Én csak vártam, vártam és vártam. Egy követ rugdostam a földön. Felpillantottam. Zico közeledett felém. Mi a fene? Mit akar ez?

-Szia!- köszönt. Közben átkarolta a vállam. - Mizujs? - én csak néztem rá. 

-Zico te beverted a fejed?- kérdeztem értetlenül. Mi van ezzel a kölyökkel?

-Miről beszélsz? Jól érzed magad?- tenyerét homlokomra nyomta.- Nem vagy lázas. Tán napszúrást kaptál?- vonta fel szemöldökét. Mi van?

-Oké.. hagyjuk inkább. Mit akarsz?- még mindig átkarolt.

-Jól van a lábad?- kérdezte még mindig mosolyogva. Oké. Ki ez és mit művelt őnagyságával?

-Már jobban.- közben lelöktem kezét a vállamról.

Elnéztem más irányba. Kait pillantottam meg. Ő engem nézett. Én... magamhoz rántottam Zicot, és megöleltem. Láthatóan Zicot meglepte váratlan fordulatom. De viszonozta ölelésem. Kai reakcióját figyeltem. Mintha dühösen megvillant volna tekintete. Hirtelen nem tudtam mit mondjak őnagyságának, hogy miért öleltem meg. 

-Ömm..Köszönöm, hogy tegnap bevittél a gyengélkedőbe. - mosolyogtam rá.

-Mondtam, hogy nem kell hálálkodnod.- majd kezével összeborzolta hajamat.

-Héééé!- böktem mellkason.- A hajamért harapok!- fenyegetőztem.

-Igazán?-nevetett. Majd újra felém nyújtotta kezét, hogy még jobban összekócolja, a már amúgy is kócos tincseimet.

-Meg ne próbáld! Vagy ha mégis, esküszöm kiheréllek!- tettem hajkoronám elé a kezem.

-Jó-jó! Azért ne bánts!- nevetett.

Vissza akartam szólni neki. Ám ekkor motorzúgásra lettem figyelmes.

Seena szemszöge

Amint beléptünk a terembe, kiszúrtam ideges bátyám, aki épp Zicot akarta megütni. Én és Nana szinte egyszerre indultunk meg. Ő a két fiú közé állt, én pedig lefogtam Taku kezét. De Nana miért állt közéjük? És a bátyám? Vajon mit mondhatott neki Zico, amiért így felhúzta magát? Ideges lettem. Megmondtam neki, hogy hagyja békén.

-Mi a francot csinálsz már első nap? Bajba akarsz kerülni?-kiabáltam rá.- Nem meg mondtam, hogy hagyd az egészet?- Forrt bennem a düh. Nem igaz, hogy soha nem hallgat rám..

-Mi van? Én csak meg akartalak védeni. Tudod te mit terjeszt rólad ez a mocsok?- kiabált vissza idegesen.- Mi? Mit terjeszt? Aiish... Szólásra nyitottam volna számat, de a csengő szólalt meg. Jó..majd otthon kérdőre vonom.

 A suli további része egészen nyugisan telt. A fiúk sem estek már egymásnak. Gondolkoztam, hogy menjek-e el Nanáékkal. Végül úgy döntöttem ártani nem árthat. Talán még jól is fogom érezni magam. Ők már a parkolóban vártak rám. Nanáék éttermében NiChan egyből letámadott.

-Mi történt közted és Zico között, hogy szétmentetek? És a barátnőid? Miért nem szólnak hozzád? -Kérdezte kíváncsian.

-Hát.. tudjátok.-sóhajtottam.- Az nap péntek este, mikor ti is a Candybe voltatok.. sokat ittam. Zico..ki akarta használni a helyzetet.- itt már könnybe lábadt a szemem.-Ágyba akart vinni. Én ellenkeztem. Erre ő..rám ordított. Ha akkor.. nem jön Kris..Akkor Zico megerőszakolt volna.

-Hiszen ez szörnyű!- tette kezét szája elé NiChan.- Gondolom, akkor a barátnőid is a szakítás miatt nem beszélnek veled.- keserűen felnevetett.- Ne vedd bántásnak Seena.. de nem hiszem, hogy ők tiszta szívvel barátkoztak veled.- a mondat végén elhalkult.

-Mm.. Én is így gondolom.- Szólalt meg Nana.

-Jól tudom én. De mit tehettem volna? Nem volt senki másom.. Zicon kívül persze. És így könyebb volt.- húztam félre számat. Jól esett, hogy kiönthettem nekik a szívem. Ők, tényleg igazán rendes lányoknak tűnnek.

-Sajnálom Unnie.- tette Nana kezét vállamra. Ez meglepett.

-Ugyan.. Nem kell. Jobb lesz ez így.- sütöttem le szemeimet.

-Nem maradsz egyedül. Megígérjük neked. Mi itt leszünk neked bármi is történjen. Rendben?- mosolygott rám kedvesen NiChan. Ez.. annyira jól esett. Hirtelen nem is tudtam mit mondjak. Ránéztem NiChanra, aztán Nanára. Mosoly suhant át arcomon.

-Köszönöm lányok. Igazán hálás vagyok.-töröltem le könnyeimet.

-Nincs mit köszönnöd.- vágták rá egyszerre.

Nem sokkal később NiChan és én már indultunk is. Nanának segíteni kellett ezért nem tudott minket kikísérni. Az ajtó felé tartottunk, amikor L.Joe, Nana bátyja és volt "barátnőm" HaYoon lépett be az étterembe. HaYoon gúnyos és megvető szemekkel nézett rám. Én erre nem reagáltam. Szégyellhetné magát. Felkapaszkodott kis.. Ránéztem NiChanra. Mosolygós arcát, szomorú tekintete váltotta fel. L.Joe-t nézte. Vajon történt köztük valami? Nana is aggódóan nézett NiChanra.  Ezt én nem értem. Nem volt időm gondolkozni, NiChan megindult és én mentem utána. Ő busszal ment haza. Én, viszont úgy döntöttem gyaloglom. Egy kis séta nem árt. Jó volt végre kicsit kikapcsolódni Nanával és NiChannal. Egészen jó fejek. Hülye voltam, hogy eddig ezt nem vettem észre.. Kis idő után a házunk előtt találtam magam. Fújtam egyet, az ajtó elé léptem, és lenyomtam a kilincset. Lehúztam cipőmet, pulcsimat ledobtam és Takuya keresésére indultam. Nem volt otthon. Átmentem nénikémhez, hátha ott megtalálom. Ezúttal sikerrel jártam. Vígan üldögélt a kanapén. Rögtön neki álltam.

-Mégis, mi a francot művelsz már első nap?- kiabáltam vele.

-Hogy mi? Még kérdezed? Ő volt az a szemét igaz? Újra megkérdezem. Tudod te egyáltalán, hogy mit terjeszt rólad?- nézett rám idegesen. Nem.. még mindig nem tudtam, hogy miket hazudott össze. Csak néztem Takura. Zico iránt pedig fájdalmat, és dühöt éreztem. Csak fejemet ráztam.

-Szóval nem tudod. Az a paraszt, mindenkinek azt újságolja, hogy milyen jó vagy az ágyban.-itt, mintha szeme haragosan megvillant volna. Én csak kidülledt szemekkel néztem rá.- Igen.. jól hallottad. Ezek után mondd azt, hogy nem jogosan csináltam. Már bocsi, de nem fogom hagyni, hogy ily módon bemocskolják a húgomat.

-H-h-hogy mi? Az az idióta! Hogy mondhatott ilyet?-ideges lettem.

-Egyszerű. Nyilván sértette férfi büszkeségét, hogy nem sikerült ágyba csalnia téged. Nem akart beégni.- fújt egyet bátyám. Na persze.. gondolhattam volna, hogy ez lesz.. Szemétláda..

-Figyelj..köszönöm, hogy megvédtél. És értékelem, hogy segíteni akartál. De nem lehet mindent verekedéssel megoldani..-néztem ki közben az ablakon.- Bár.. megérdemelte volna. 

Bátyám csak bólogatott. 

Nénikénk csak nézett ránk. Észre se vettem, hogy ő is itt van. Basszus..

-Gyerekek valamiről lemaradtam?-kérdezte értetlenül.

-Nem-nem. Mi a mai kaja?-terelte a szót Takuya. Hálás voltam ezért. Semmi kedvem nem lett volna az egészet elmesélni nénikémnek.

-Amit a hűtőben találtok. Nem főztem ma. De ha gondoljátok, 3 személyre összeütök gyorsan egy kis rament.- Taku csak bólogatott. Nem lepődök meg. Egy ilyen zabagépnek, mint ő tökmindegy, hogy mit eszik.

-Köszönöm, de én már ettem. Haza megyek. Majd gyere Oppa.- ezzel ki is mentem az ajtón.

Másnap reggel épp az iskola kapuján léptem be, amikor egy ismerős alakot vettem észre. Egy lányt karolt át. Zico...A lány lelökte magáról kezeit. Akkor vettem csak észre, hogy az a lány, nem mást, mint Nana. Mi

van? Ez most komoly? Ezek ketten? Mi folyik itt? Csak bámultam őket. Ezután Nana átölelte volt barátom. Mi a ..??? Zico fél szemmel engem figyelt. Elkaptam  tekintetemet. Féltékeny voltam. Rossz volt őket így látni. Talán még mindig érzek iránta valamit? De.. miért Nana? Én ezt nem értem. Éreztem, hogy szemeim megtelnek könnyel. A táskámba kutattam a gyógyszereimért. Kivettem két szemet a dobozból, és lenyeltem. Remélem, hogy így könnyebb lesz. Aztán a lehető leggyorsabban átpáztáztam a parkolón. Bementem a suliba. Nem volt kedvem tovább őket nézegetni. Bementem a terembe. A padomnál, Kris és Tao fecserészett. Na már csak Kris hiányzik a képbe. Semmi kedvem nem volt jó pofizni. Csak lelöktem a táskámat melléjük, majd elindultam a titkos, nyugis helyemre. Éreztem a tekintetüket magamon. De nem érdekelt. Kimentem a teremből. Az utam a suli egyik kültéri lépcsőházához vezet. Ezt már évek óta nem használja senki. Mindig idejöttem, ha valami bajom volt. Ismételten a zsebembe csúsztatott gyógyszeres doboz után nyúltam. Kivettem belőle egy darabot. Muszáj volt bevennem. Tudom, hogy nem csinálhatom ezt..de..könnyebb elviselni így a fájdalmakat. Miért rossz ennyire minden? Majdnem mindenem elveszítettem. Először a szüleimet. Most a barátomat. Azt a 3 lányt akiket oly sokáig a barátnőmnek hittem. És még itt van ez a Krises dolog. Hálásnak kéne lennem, de nem tudok az lenni. Az a csók.. Miért tette? Furcsa ezt bevallanom..de élveztem. Arra a pár pillanatra mindent elfelejtettem. Valaki..valaki mutasson irányt, hogy melyik úton induljak tovább.. Már nem bírom. Leültem az egyik lépcsőfokra, és hagytam, hogy a gyógyszer hatása megnyugtasson.

Kai szemszöge

Nanával azóta az eset óta nem beszéltem. Ha ránéztem ő elfordította a fejét. Ha köszönni akartam neki, gyorsan eltűnt a szemem elől. Ha beszélni szerettem volna vele, azonnal szóba elegyedett valakivel, nehogy véletlenül megszólítsam. Mindent elcsesztem. Elvesztettem őt. Pusztán azért mert gyáva voltam. Gyáva voltam bevallani neki az érzéseimet. Mikor aznap reggel átölelt..annyira boldog voltam. Én barom.. hülyén fogalmaztam neki..utána már nem volt bátorságom, hogy elmondjam, az a lány akit szeretek Ő. Soha nem szerettem mást. Annyira szerencsétlen vagyok..Sóhajtottam. Indultam volna a suli bejárata felé, ám ekkor hirtelen ismerős alakot véltem felfedezni Zico mellett. NANA?! Ölelgették egymást. Elkapott a féltékenység. Ez még is mi a jó...? Legszívesebben most jól beveretem volna egyet annak a baromnak. Mi? Most, hogy Nana megváltozott már ő kell neki? Mi a fenét képzel? Na és Nana? Hányszor mondta, hogy mennyire utálja őt. Most meg megöleli? Oda akartam menni, és elvinni őt Zico közeléből. De nem tettem. Nana csak mosolygott rá. Mérhetetlenül fájt, hogy ezt látom. Hogy lehettem ekkora hülye, hogy elengedtem?

NiChan szemszöge

Ez a nap annyira nem volt gáz. Mindaddig míg Nanáék étterméből elindulva, már az ajtóban L.Joe-ba és cicababájába, HaYoon-ba nem botlottunk Seenával. Szuper. Rájuk néztem. A csaj csüngött L.Joen. Az arcát csókolgatta. Undorító.. Lesütöttem szemeimet. Szomorúság és fájdalom öntötte el a lelkem. Nem akarom őket látni. Biccentettem Nanának, hogy indulunk és ki is mentem az ajtón. Seenával a buszmegállóban elváltunk. Ő gyalog ment haza. Igazából elég kedvesnek találom őt. És sajnálom is egyben. Minden fiú egyforma.  Amint hazaértem, meghallgattam a rögzítőt. Anyáék hagytak üzenetet, hogy nem tudnak jönni a következő héten. Hát persze. Ebben is kár volt reménykedni. Már megszoktam, hogy sosem látom őket.  Felmentem a szobába és a mackót, amit L.Joe-tól kaptam az ágyra dobtam. Nem értem, hogy miért hoztam magammal. A fejéhez kellett volna vágnom. Vagy kidobni az első kukába, amit meglátok.. Még hogy bocsánat. Ugyan már.. Úgy láttam jó el van a csajával.  Inkább neki adjon ajándékot, engem meg hagyjon békén egy életre. Megfogtam az ajándékot. A szemetes fölé tartottam, de mégsem volt szívem kidobni azt.. Lee ByungHun..Miért csináltad ezt? Sírni kezdtem.

Másnap reggel 

Reggel autó zajára ébredtem. Nyújtózkodtam az ágyon. Majd ránéztem az órára. MII?? A francba.. elaludtam. Gyorsan kipattantam az ágyból. Beszaladtam a fürdőbe, letusoltam, összekötöttem a hajam, tettem fel egy laza sminket és visszarohantam a szobámba. Villám gyorsasággal felöltöztem. Lementem a nappaliba. HimChan már nem volt otthon. Már mentem volna ki az ajtón, amikor megakadt a szemem valamin. A bátyó motorjának a kulcsán. Kezembe kaptam, majd bezártam az ajtót. Gyorsan lesiettem a garázsba. Felvettem a bukósisakot és beindítottam a kék, citromsárga színű motort. Egy évvel ez előtt ültem motoron utoljára. Amikor balesetem volt, és egy hétig kórházban voltam. Azóta Oppa teljesen eltiltott a motorozástól. Még csak a közelébe sem mehettem. De ez most nem érdekelt. Muszáj volt valahogy beérnem a suliba.

Amikor beértem a kapun észrevettem bátyámat. Rögtön felém kapta a fejét. Persze, hogy megismeri a saját motorja hangját. Beálltam egy szabad helyre. HimChan szaladt utánam. Levettem a sisakot. Na most jön a fejmosás..

-Mégis mi a francot képzelsz?-lihegte. Közben odajött mellé a többi haverja is. - Nem meg mondtam, hogy még a közelébe se menj?- kiabált. Én csak mosolyogtam.-Most mégis mi a francot mosolyogsz?-húzta fel szemöldökét.

-Channie... Olyan voltál, mint egy kis kutyus, mikor szaladtál utánam- vigyorogtam. Megpaskoltam a vállát. Erre a B.A.P többi tagja is, nagy hahotázásba tört ki.- Channie.. látod, hogy semmi bajom. -Leszálltam a motorról. Körbeforogtam, hogy lásson. Oppa csak fújt egyet.

-Vagány kis csajszi vagy. Jól áll neked a motor.-szólalt meg DaeHyun. Furcsa.. Soha nem beszéltem még a barátaival, amióta itt vagyok. Pedig jártak már nálunk többször is.

-Mmm.. hát köszi.-mosolyogtam rá. Milyen cuki ez a srác..

-Nem lenne kedved eljönni velünk ma suli után a Candybe?-kérdezte kicsit félénken.- Csak, hogy jobban megismerjünk? Hiszen te vagy a mi HimChanunk kishúga.- mosolygott. Na mi ez a hirtelen ötlet? Hát.. csak nem lesz bajom, ha elmegyek.

-Oké..Persze. Szívesen elmegyek.- bólintottam fejemmel.

Tegnap este felhívtam Nanát, hogy várjon meg itt. De sehol sem látom. Még egyszer körbepillantottam. Az.. az meg ott mi? Szemeim kidülledtek. A többiek csak néztek rám, hogy mi bajom lett hirtelen.

 Az ott Nana? És..és..és ZICO?! Mi a francot csinálnak ezek? Ők ketten.. ölelgették egymást..Oda kell mennem.

-Srácok..Bocsi most mennem kell. Majd délután.- Intettem kezemmel és sietősen Nanáék felé indultam. L.Joe mellet viharoztam el, ő pedig csak bámult rám. Fulladj meg..

Odaértem az említett két személyhez. Megragadtam Nana karját és elkezdtem húzni.

-Bocs, haver, de most ő velem jön.- szóltam flegmán Ziconak. Ő csak értetlenül nézett ránk.

Bementünk az épületbe. Nanát rögtön kérdőre vontam.

-Mi volt ez az egész?

-Csak megköszöntem neki a tegnapit.- rántott egyet a vállán.

-Biztos, hogy csak ennyi?- kérdeztem kissé idegesen.

-Persze, hogy ennyi! Még is mit gondoltál?- húzta fel szemöldökét.

-Semmi, semmi. Gyere menjünk be a terembe.- azzal megindultunk mindketten. Ez azért akkor is fura volt..

Első órára nem a matektanár jött be, hanem az osztályfőnők. Valamint, Jun Oppa a suli koreográfusa. Elég furcsa, nem lehetett több 20 évesnél.

-Szóval srácok.- kezdte mondandóját az osztályfőnök.- Ma hamarabb el vagytok engedve.- itt a fél osztály visongatni kezdett.- De..-mindenki elhalkult.- Gyertek vissza 5 órára. Ugyanis 3 nap és 2 éjszakát az osztálynak bent kell töltenie a suliban. Tudjátok a felsőbb évesek ellen kell majd kiállnotok, és megmutatni, hogy mit tudtok. Átadom Junnak a szót, aki közli, hogy ki kivel fog egy párt alkotni.- Mi van? Mi ez az egész? 

-Szóval skacok.. Hosszas gondolkodás után a következő párokra osztottam az osztályt: Nicole, HaYoon és SueMin, ti hárman együtt énekeltek. Valamint, lesz három duettező párosunk, és két szóló énekesünk. A három duettező páros: Seena és Kris. Nana és Zico. Valamint NiChan és...- istenem, add, hogy ne L.Joe legyen az!-.. L.Joe.-N-n-n-n-neeeeeeeeeeeeeeee! Nem..az kizárt, hogy én vele együtt..inkább elásom magam..- A két szóló énekesünk pedig Tao és Kai. A többiek táncolni fognak. Van kérdés?- Rögtön felnyújtottam a kezem.

-Tessék NiChan.-szólított fel.

-Én miért L.Joe-val kerültem össze? Én.. nem vagyok hajlandó vele együtt duettezni, vagy bármi mást csinálni..-keltem ki magamból.

-Sajnálom. Ezt nem te fogod eldönteni. Ez már így marad. Még valami egyéb kérdés?- Mi van? Így átnéz az egészen? Aigoo..ilyen a világon nincs. Szuper lesz Kim NiChan..  

 L.Joe szemszöge

-Hé! Az nem a kis barátnőd?- veregette meg a vállam ChunJi.

Megfordultam. NiChant pillantottam meg, ahogy egy mocira támaszkodott. Az egyből feltűnt, hogy milyen jól elnevetgél DaeHyunnal. Oké..ez nem jelenthet semmi jót.. Idegesen a hajamba túrtam.

-Úgy látom jól elvan.- vigyorgott C.A.P. Basszus.. ezek most direkt mondják bele a pofámba, hogy jól el van? Én is látom ...

Majd elindult felém. Pontosabban azt hittem, hogy felém. Nana felé ment, aki furcsa módon Zicoval ölelkezett. Haragszom még mindig a húgomra. De szúrja a szemem, hogy az a bunkó így ölelgeti.  NiChan ellibegett mellettem. Én csak nézetem rá. Most annyira másnak tűnt. Aiish.. nem lesz ez így jó..

A teremben HaYoon már megint a nyakamban lihegett. Annyira idegesítő, hogy nem igaz. Oppa így, Oppa úgy.. meg a nyálas szöveg.. Igaz, hogy újra összejöttem vele. Azt hiszem, hogy hiba volt. De most már mindegy. Mikor az ofő bejelentette, hogy a suliban leszünk 2 éjszakára és Jun azt, hogy NiChan és én duettezni fogunk, szinte repdesett a szívem az örömtől. Ám annak kicsit sem örültem, hogy a húgom és Zico összekerültek..Ha hozzá mer érni.. Bár ez valószínűtlen. Utálják egymást.. 

Koreográfusunk megkérdezte, hogy van-e valakinek több kérdése. NiChan rögtön nyújtotta a kezét.

-Én miért L.Joe-val kerültem össze? Én.. nem vagyok hajlandó vele együtt duettezni, vagy bármi mást csinálni..-kelt ki magából. Basszus.. ennyire haragszik? Hogy én mekkora egy barom vagyok..

-Sajnálom. Ezt nem te fogod eldönteni. Ez már így marad. Még valami egyéb kérdés?- Megnyugodtam, hogy velem marad. Ő csak duzzogva csúszott lejjebb a székén. Na..Ez érdekes lesz..

Óra után HaYoon rögtön odajött, és ott nyávogott, hogy miért nem ő van velem. Jesszusom..még csak az hiányozna. Vihetnének pchiológiára, mert megbolondulnék a sok nyávogásától..