6.rész

Nana szemszöge

Miután otthagytam őket, Kai lakásához vettem az irányt. Mikor odaértem ő szinte a nyakamba ugrott. Úgy örült, hogy eljöttem. Annyira jó volt őt látni. Ezernyi pillangó röpdösött a hasamban érintésétől. A szívem pedig hevesen dobogott.
-Na, akkor mit nézünk?- néztem rá.
-Nem is tudom. Hmm... Mit szólnál mondjuk….- Mondd, hogy valami romantikus film!- egy jó kis horror filmhez?- Na, ennyit a romantikázásról.
-Hát..oké. De, ugye tudod, hogy ijedős vagyok?- Ez nem volt túl közel az igazsághoz. Valósággal fosok az ilyen filmektől.
-Ugyan! Nincs mitől félni. Itt vagyok és megvédelek.- borzolta össze a hajam. Olyan édes.
-Hé.. a hajamat hagyd békén!-böktem mellkason.
-Bocsánat kisasszony.- grimaszolt.
-Kim JongIn! Ne grimaszolj nekem!- próbáltam komolyságot tükrözni. Láthatóan nem jött be, mert csak kinevetett. Ezt még visszakapod, te tökfej.
-Na.. akkor berakod még ma a filmet, vagy itt fogunk egész végig ácsorogni?-húztam fel szemöldököm. A filmhez sok kedvem nem volt..de Kaihoz bújhatok majd. Az indok alapból meg van rá. Félek a horror filmektől. Muhaha!
-Ja, persze. Bocsánat kisasszony.- mosolygott. Na.. megint kezdi.
-Kai..
-Jó! Befejeztem.- nevetett még mindig.- Na gyere te nőszemély, huppanj le a kanapéra.
Én engedelmesen helyet foglaltam.
Elindította a filmet. Én egy párnát szorongatva ültem Kai mellett. Amikor a zene félelmetes lett, már sejtettem, hogy mindjárt jön valami rémisztő. Szemeim a képernyőt pásztázták. A szívem egyre gyorsabban dobogott. Egyszer csak egy félelmetes lény ugrott a kamerák elé. Én visítottam egy nagyot és ráugrottam Kaira. Ő csak nevetett a reakciómon. Én csak akkor döbbentem rá, hogy erősen ölelem. Gyorsan odébb csúsztam tőle. Már a film felénél jártunk amikor Kait megkértem, hogy állítsa meg.
-Fel kell hívnom Byunghun-t, mivel vele hagytam ott NiChant. És ilyen téren nem bízok benne.- Persze nem ez volt a valós ok. Félelmemben már majdnem szívrohamot kaptam. Kellett egy kis szünet. Kaira meg nem ugorhattam rá megint.
Mikor felhívtam kiderült, hogy NiChan ott van nálunk és hót részeg. Dühös voltam Byung-ra.  Végül megnyugtatott, hogy már alszik. Közöltem vele, hogy ma már nem biztos, hogy hazakeveredek. Egy ilyen film után, kizárt dolog, hogy én a sötét utcán mászkáljak. Remélem nem lesz gond, hogy itt maradok.
A film vége felé már elég álmos voltam. Igazság szerint, alig láttam valamit a filmből. A kispárna mögé bújtam. Ha néznem kellett volna, folyamatosan ráugráltam volna szegény Kaira, mint valami szöcske. Eldőltem a kanapén, és lehunytam a szemeimet. Körülbelül negyed óra múlva, vége lett a filmnek. Szinte éreztem, hogy Kai engem néz. Gondolom azt hiszi alszom. Pár másodperc múlva egy puha érintést éreztem ajkaimon. Kai.. az ő ajkai tapadtak enyéimre. Legszívesebben azonnal visszacsókoltam volna. De nem tehetem, akkor lebuknék, hogy nem is alszom. Miután elvált tőlem, betakart egy paplannal és felment a szobájába. Amint eltűnt, a szemeim rögtön felpattantak. Nem értem.. ez azt jelenti, hogy akkor ő is szeret?
Másnap reggel, mikor felkeltem a konyhába vettem az irányt. Az illatok alapján éreztem, hogy Kai reggelit készített. Odamentem hozzá és átöleltem. Pillanatra lefagytam. Mit csinálok? Nem is tudom honnan volt ennyi bátorságom. Talán a tegnapi csók miatt?
Megfordult és elkerekedett szemekkel nézett rám. Aztán arckifejezése ellágyult. Egyre csak közeledett felém, míg ajkaink össze nem értek. Vadul csókolt, majd hirtelent megállt, és szinte ellökött magától.
-Ezt nem lehet Nana. Legyünk csak barátok. Nem akarom elrontani a köztünk lévő kapcsolatot. –Mi? Ez most.. komoly? Egy világ omlott össze bennem. A tegnapi után, és ez után a csók után, én naiv, azt hittem lehet közöttünk több, mint barátság. Egy könnycsepp csordult le az arcomon. Nem tudtam visszatartani. Ő megfordult, hogy nekem háttal legyen, és úgy folytatta. - Nana én.. szeretek egy lányt….- ezt követően kínos csend lett.
Mi? Akkor mégis mi a francért csókolt meg, ha mást szeret? Ez lenne az én Kaim? Én ezt nem hiszem el. El kell innen tűnnöm. Kai mondani akart valamit. De nem érdekelt semmi, csak, hogy mi hamarabb eltűnjek innen. Feltéptem az ajtót, és sírva szaladtam hazafelé nem törődve semmivel. Út közben többször is elestem. A járókelők hada jött hozzám, hogy felsegítsenek. Míg én csak mogorván visszautasítottam őket. Mégis miért kell őt is elveszítenem?
Próbáltam megnyugodni, és elbújni a mögé az álarc mögé, amit anya halála után magamra erőltettem, hogy ne vegye észre senki mit érzek. Persze kevés sikerrel. Mikor hazaértem apa persze már az étteremben volt. Vele is alig beszéltem amióta megnyitotta. Hiába..  Bementem a házba. Eszembe jutott, hogy NiChan is itt van. Meg kell őt néznem. Nem láttam őt sehol. Rosszat sejtettem. Az az idióta Byung azt mondta, hogy itt aludt. De hol van akkor? Felszaladtam ByungHun szobájához és kivágtam az ajtót. Észre sem vett, hogy bementem. És.. mit látnak szemeim? A bátyám és NiChan az ágyon fekve csókolóznak. Észrevehetően NiChan próbálja ezt a faszfejet eltolni magától, nem sok sikerrel. Hülye barom. Ő is belehazudott a képembe. Odarohantam L.Joe-hoz, és a hajánál fogva elkezdtem húzni, le NiChanról.
-Te meg mi a jó eget csinálsz? Megmondtam, hogy ne nyúlj hozzá.- Húztam még erősebben a haját.- Lee ByungHun, balszerencsédre rossz kedvemben vagyok, és most megöllek.- Ütésre emeltem a kezem. Ránéztem NiChanra, aki szomorúan és bocsánatkérően nézett rám. Fejét rázta, hogy ne üssem meg.
Elengedtem L.Joe haját. Megvető pillantásokat vetettem felé. Átkaroltam NiChan vállát és átkísértem a szobámba. Mi a fene van? Minden pasi meghibbant? Ezért még megölöm ezt a szarházit. Van, most így is elég gondom, hát még ő is bekavar.
NiChan leült az ágyra.
-Nana..- kezdett bele mondandójába.- én.. sajnálom. Ne haragudj rám.- nézett rám könnyes szemekkel.
-Én nem haragszom rád.-erőltettem halvány mosolyt arcomra.- Csak a bátyámra.  Világosan elpofáztam neki, hogy ne merjen hozzád érni.- dühös lettem. Megbántott, csalódott és dühös vagyok. Kaira és L.Joe-ra is egyaránt. Sóhajtottam.- Meséld el, hogy mi történt.
-Mm.- Csak ennyit mondott.
NiChan elmondta, hogy tegnap olyan részeg volt, hogy világáról sem tudott. De L.Joe azt mondta neki, hogy ő maga támadta le először.  Én nem hibáztatom szegény lányt, hiszen a tesóm akarta kihasználni a helyzetet. Tipikus pasi.
-Figyelj Unnie.. Én tényleg nem haragszom rád. De.. ha bármit is érzel a bátyám iránt.. Jobb ha kivered a fejedből. Hidd el jobban jársz, ha nem jössz össze vele. Két hét után úgyis dobna. Minden lánnyal ezt csinálja. És én nem akarom, hogy te legyél a következő. - Ő nem válaszolt, csak megölelt.
Mikor visszanézett rám, kíváncsiságot véltem felfedezni szemeiben. Nyilván észrevette, hogy valami nincs rendben velem.
-Köszönöm. De figyelj Nana. Történt valami? Olyan szomorúnak látszol. Hiába próbálod rejtegetni. - Már nem tudtam tartani magam. Sírni kezdtem. Elmondtam mi történt, köztem és Kai között.

Seena szemszöge

Dühös voltam. Hogy mert csak úgy megcsókolni? Na és Zico? Zico meg miért tette ezt? Nem értem a fiúkat. Mindegyik csak kihasznál. Mikor hazaértem megláttam a házunk előtt Takuya kocsiját. Tehát hazajött Japánból. Szuper....  Legszívesebben be sem mentem volna. Igaz nagyon szeretem, de most nem aludtam itthon, és biztos megint a védelmezőmmé válik. Vagy elhord mindennek. A szüleim halála óta, ő is megváltozott. Mindig ezt csinálja. Mindentől óvni akar. Pedig én sem vagyok már kislány. Megtudom magam védeni. Természetesen, mikor beléptem a házba rögtön letámadott.
-Hol voltál? Még is mit képzelsz?- na.. kezdi már.- Mi az, hogy egész éjszaka nem jössz haza? Biztos, megint valami fiúnál voltál! Igazam van? Mi vagy te valami kurva? Akárhányszor hazajövök, te nem vagy itthon, és másnap reggel jössz haza. Nem fogom nézni, hogy a húgom ribanckodik. - kiabált velem. Nem meglepő, nem ez az első eset, hogy le kurváz vagy éppenséggel leribancoz. Már megszoktam.
- Hagyjál már!- mentem el mellette. De ő megragadta a kezem. Erősen szorított. -Engedj már el cseszd meg!- Újból le akarta ordítani a fejem. Nem tudtam tartani magam. Sírni kezdtem. A szüleim halála óta, ez az első eset, hogy sírok. Amikor meglátta, hogy bőgök rögtön megenyhült. Kemény tekintetét, kedves és lágy arca váltotta fel. Magához ölelt.
-Sajnálom. Ne haragudj. Mond el, hogy mi történ.- mondta kedvesen. Igen.. ez az ő igazi oldala.
Leültem vele az étkezőbe. Elmondtam neki, hogy a pasim ki akart használni, de egy ismerősöm megmentett és elvitt magához. Na persze, azt már nem mondtam, hogy az ismerős Kris volt, és, hogy megcsókolt. Taku próbált vigasztalni.
-Mond meg, hogy hol lakik az a szemétláda. Megyek és kidekorálom a képét!- csattant fel dühösen.
-Nem kell. Nem akarok balhézni. Kérlek.. értsd meg.
-Aiish.. rendben.. ha így szeretnéd. De ha történne valami, ígérd meg, hogy azonnal elmondod!

-Jó..megígérem.-sóhajtottam.
Otthagytam őt és felmentem a szobámba. Megkerestem a bogyóimat, amit akkor szedtem, amikor depressziós lettem, a szüleim halála után.  Bevágtam magam az ágyba, a fülhallgatót bedugtam a fülembe, és mélyen elaludtam.

Nichan szemszöge

Sehogy sem tudtam L.Joe-tól szabadulni. Egyre vadabbul csókolt. Hirtelen elvált tőlem. Csak  akkor láttam meg, hogy Nana a hajánál fogva húzza őt. A szőkeség meg sem szólalt, csak bámult rám. Én szinte remegtem. Most mi lesz? Nana leszidta őt. Megakarta ütni. Jeleztem neki, hogy nincs erre szükség ne tegye. Otthagytuk Byung-ot és átmentünk Nana szobájába. Azt hittem alaposan le fog szidni, de nem. Elmondtam neki, hogy mi történt tegnap este, és, hogy ne haragudjon rám.
-Figyelj Unnie.. Én tényleg nem haragszom rád. De.. ha bármit is érzel a bátyám iránt.. Jobb ha kivered a fejedből. Hidd el jobban jársz, ha nem jössz össze vele. Két hét után úgyis dobna. Minden lánnyal ezt csinálja. És én nem akarom, hogy te legyél a következő. - Mi? Akkor minden lánnyal ezt csinálja? Nekem meg még tetszett. Hogy lehettem ennyire hülye? Válaszképpen inkább átöleltem Nanát.
Mikor ránéztem észrevettem, hogy vele sem oké minden. Szomorúnak tűnt. Hiába próbálja rejtegetni. Megkérdeztem, hogy mi baja van. Ő elsírta magát. Elmondta, hogy mi történt közte és Kai között. Nana eddig nem  is említette, hogy szerelmes Kaiba. Bár sejtettem, hogy többet érez iránta, mint puszta barátság. Szegényke csak sírt. Majd végül sikerült őt megnyugtatnom. Feküdt az ágyon. Én a fejét simogattam. Kis idő után elaludt. Csendben kimentem a szobából. Lementem a lépcsőn. Reméltem, hogy nem futok össze L.Joe-val.  Hát, nincs ilyen szerencsém. A lépcső végén már L.Joe várt rám.
-Ne haragudj…- kezdte, de nem hagytam, hogy befejezze a mondatát.
-Nem érdekel, hogy mit akarsz mondani.  Már tudom, hogy minden lánnyal ezt csinálod. Hidd el semmi kedvem beállni a sorba. Menj és keress magadnak valaki mást, akivel szórakozhatsz. - kiabáltam vele. - Én hülye, meg még azt hittem lehet köztünk talán valami. Nagyot csalódtam benned. Soha többet ne szólj hozzám. És, most ha megbocsájtasz távozom. Viszlát.- halkultam el mondandóm végén. Otthagytam őt és a kijárat felé indultam.
Otthon nem volt problémám azzal, hogy kimagyarázzam, hogy hol voltam egész este. HimChan tegnap egész este gyakorolt a srácokkal és itthon sem aludt. Szuper, egyel kevesebb gond.
Lefeküdtem és a plafont bámultam. Közben be-be ugrott, hogy tulajdonképpen mit is műveltem tegnap, és mit tett ByungHun.

L.Joe szemszöge

Nem engedtem NiChannak, hogy elmeneküljön előlem. Most nem. Balszerencsémre persze, Nana lépett be a szobába. Megindult felénk és a hajamat kezdte el húzni.  Rögtön nekem esett, és elkezdte mondani a hablatyát. De nem érdekelt. Én csak NiChannal akartam lenni. Egyébként is, Nana nem az anyám, hogy megmondja mit csináljak. Belenéztem NiChan szemeibe. Félelmet tükröztek. Miért fél tőlem? Talán nem kellett volna így letámadnom. Meg sem tudtam szólalni. Nana visított a fülembe, NiChan meg a sírás határán volt. Drága húgom hegyi beszéde után rögtön elvittem tőlem őt. Én csak a fejemet törtem, hogy mit tehetnék. Hogyan szerezhetném meg NiChant? Ezek után biztosan egy életre megutált. Nem akarom őt elveszíteni. Ő más számomra, mint a többi lány. Ő most tényleg más.
Úgy döntöttem lent megvárom. Bocsánatot akartam tőle kérni, és elhívni egy tisztességes randira. Kis idő múlva léptek zaját hallottam. Felnéztem és őt láttam meg a lépcső tetején. Most vagy soha.
-Ne haragudj…-be sem tudtam fejezni mondandómat. Rögtön a szavamba vágott.
-Nem érdekel, hogy mit akarsz mondani.  Már tudom, hogy minden lánnyal ezt csinálod. Hidd el semmi kedvem beállni a sorba. Menj és keress magadnak valaki mást, akivel szórakozhatsz.  Én hülye, meg még azt hittem lehet köztünk talán valami. Nagyot csalódtam benned. Soha többet ne szólj hozzám. És, most ha megbocsájtasz távozom. Viszlát.- Kiabált. Szavai szíven ütöttek. Utána akartam szólni, de ő már eltűnt. Úgy néz ki Nana elmondta neki, hogy milyen vagyok a lányokkal. Ez most jól bekavart. Miért kell bele szólnia? Azt sem tudja, hogy valójában mit érzek. NiChan azt mondta, hogy talán lehetett volna köztünk valami... Király most mindent jól elrontottál ByungHun..