Nana szemszöge
Mindenki csak bámult rám tátott szájjal. Háhá! Ránéztem Zicora, aki ujjaival felém mutogatva, szintén tátott szájjal magyarázott UKwonnak. Ezt neked, bunkó! NiChan közeledett felém. Mikor oda ért hozzám adott egy ötöst.
- Nagyon szuper voltál. És, ahogy láttam jó néhány embernek leesett az álla.- Gratuált kedvesen.
- Köszönöm Unnie! Hát.. igen.- mosolyogtam rá.
-Nana.. Seena három óránál. - súgta nekem NiChan.
Na ez mi a frászt akar?
-Sziasztok - mosolygott ránk. Ő..oké..hát ez elég fura. - Csak annyit akarok mondani, hogy nagyon jók voltatok, és örülök, hogy újra osztálytársak leszünk.- Mivan? Ezt most én jól hallottam?
-Szia! Te is nagyon jó voltál!- mondta vidáman NiChan. Én csak magán ezen az egészen sokkot kaptam. Már egy éve vagyunk osztálytársak Seenával, de eddig még csak egy szót sem váltottunk.. illetve de..mikor ő is beszólt nekem. Most meg megvéd Zicotól és még idejön gratulálni. Meghibbant? Aztán kapcsoltam, hogy nekem is meg kéne szólalnom.
-Szia.. én is örülök, és köszi. - Ennyit bírtam kinyögni. Seena most szimpatikusabb lett a számomra. Remélem nem csak játssza magát, hanem komolyan is gondolja. Ha ő ilyen valójában, nem értem miért van azzal a tahóval.
Persze Zico most jól beégett. Azért ahhoz túl büszke, hogy ide jöjjön és bocsánatot kérjen. Talán majd álmomban. De sebaj, legalább most már tudja, hogy nem vagyok szerencsétlen. És.. tényleg.. bekaphatja.
Suli után megkértem NiChant, hogy kísérjen el engem különböző helyekre a délután folyamán.
-Még is hová akarsz menni?- kérdezte kedvesen.
-Majd meglátod! Na gyere!- Megfogtam a karját és felrángattam a buszra.
A plázánál szálltunk le.
-Vásárolni akarsz?-vonta fel szemöldökét.
-Hát.. is.- feleltem sokat mondó pillantás közepette.
-Naa! Ki vele! Mit tervezel??-rángatta a karom. Már megint úgy viselkedik, mint egy óvodás.
-Aiish. Ne kérdezősködj annyit, majd megtudod! Gyere, menjünk be!- húztam magammal. Most komolyan..miért kell vonszolnom?
-Na szóval. Arra szeretnélek megkérni Unnie, hogy elmész és veszel nekem hajfestéket? És ha haza értünk befested a hajam?- néztem rá boci szemekkel.
-Persze, szívesen. De minek neked hajfesték??-Értetlenkedett.
-Azzal akarom ki festeni a szobámat. Szerinted minek?- Viccelődtem.
-Jó-jó! De miért nem jó ez a szín?
-Aiish.. Mert változtatni akarok egy-két dolgot magamon. Legyen elég ennyi. Úgy is meg látod majd.
-Jó, oké! És.. őő..milyen színre gondoltál?
-Valami feltűnőre. Mondjuk.. legyen.. sötét rózsaszín!- kiáltottam.
-Mi van??- Nézett rám kidülledt szemekkel. Szegény lány biztos azt hiszi, hogy megbolondultam. Pedig nem. Egyszerűen változni akarok. Unom már a rám osztott szerepet.
-Jól hallottad! Na menj! Nem kell sietned. Addig én veszek pár új ruhát meg cipőt. Mondjuk..ömm.. fél óra múlva találkozzunk ugyan itt, oké?
-Hát.. oké. Akkor fél óra múlva itt.- Aztán sarkon fordult.
Én is belevágtam a vásárolgatásba. Úgy döntöttem az egész ruhatáramat lecserélem. Vettem pár kényelmes és dögös cipőt. És igen.. bármilyen meglepő fél óra múlva már minden szükséges cuccot beszereztem, és vártam NiChant a megbeszélt helyen.
-Itt vagyok Nana!- kiáltotta oda nekem.- Te.. jóságos ég! Olyan vagy mint egy málhás szamár!- Annyira nevetett, hogy én sem tudtam megállni, kacagtam vele.
-Hát.. valami olyasmi. Tudod, minden ruhámat lecserélem. És még cipőket is vettem- Világosítottam fel.
-Miért?-csak ennyit kérdezett.
-Tudod.. unom már, hogy én vagyok a csendes, zárkózott, stréber csaj, akit mindenki kedve szerint piszkálhat. Őszintén szólva.. ez nem én vagyok. Végre élni szeretnék. És nem akarok többé megalázva lenni. De ez nem azt jelenti, hogy átmegyek bunkóba.. Ugye meg értesz?- néztem rá.
-Örülök neki, hogy végre kibújsz a magad köré épített falak mögül. És persze, teljességgel megértem.- Nézett rám kedvesen. Annyira örülök, hogy ilyen barátnőm lehet! Átöleltem őt.
-Köszönöm Unnie!- mondtam neki érzelgősen.
-Ugyan már! Természetes. Én itt leszek neked bármi is történjék. Ezt jól vésd az eszedbe!
-Mm.-bólintottam.- Ez rám is igaz.
Csak mosolygott.- Akarsz még valahová menni?-kérdezte.
-Ami azt illeti, még igen. Amint, látod szemüveges vagyok. És ez a szemüvegem nem éppen mai darab és emellett utálom is. Le szeretném cserélni kontaktlencsére. És még el szeretnék jutni kozmetikushoz. Téged is meghívlak. Mit szólsz?
-Az szuper lenne!- ölelt át.
-Akkor gyere, siessünk!- húztam magam után.
Körülbelül 2 óra múlva végeztünk. Mondanom sem kell, hogy a buszon mindenki megbámult minket. Nem is csodálom.. ennyi csomaggal.
NiChannal kifulladva értünk haza. Bekukkantottam az étterem egyik ablakán. Drága bátyámat pillantottam meg, aki éppen 4 tálcával egyensúlyozott. Háhá.. ezt neked! Megérdemled! Nevettem ki. Bementünk a lakásunkba.
-Szóval ez a mi kis szerény hajlékunk. Érezd otthon magad. - Mutattam a hatalmas házunkra. -Kérsz valamit?
-Aha. Egy pohár víz jól esne.- nézett rám vörös fejjel.
-Oké! Azt hiszem az nekem is jól jönne. Gyere!- mutattam a konyha felé.
Leültünk. Beszélgettünk.
-Unnie! Akkor meg csinálod a hajam?- néztem kérdőn rá.
-Jajj igen, persze!
-Akkor gyere menjünk!- húztam magam után. Komolyan, szegény lányt mindig rángatnom kell. Kis nasi társaságában felmentünk a szobámba, hogy még véletlenül se lássa meg Byung vagy apa, hogy mit kezdek a hajammal. Még nem láthatják. Festés közben persze mind a ketten elég rendesen festékfoltosak lettünk. Én a hátamon, NiChan meg a kezén. Miután végzett, megkértem, hogy csináljon rólam egy képet. Ő persze boldogan lefényképezett. A képet egyből fel tettem a számítógépemre, kinyomtattam, és a naplómba ragasztottam. Alá ezt írtam: Az új életem kezdete...
Másnap reggel
Egy órával hamarabb ébredtem. Persze direkt. Eldöntöttem, hogy ma semmiképpen sem magamban megyek a suliba. A kiszemelt áldozat a bátyám volt. Kimásztam az ágyból. Halkan kisurrantam a fürdőbe. Lefürödtem, alul kicsit begöndörítettem a hajam, mint tegnap. Tettem fel egy laza sminket, majd ismét vissza szaladtam a szobámba. Felöltöztem. Fogtam a táskámat és a földszint felé indultam. A folyosón belenéztem a tükörbe. Először el sem hittem, hogy ez én vagyok. Tetszett. Lementem és vártam Oppát. 10 perc ácsorgás után hallottam, ahogy ByungHun szoba ajtaja csapódik. Fülhallgatóval a fülében jött le a lépcsőn. Mikor leért felnézett. Egyenesen rám. Hát.. azt az arckifejezést látni kellett volna. Amolyan "Te meg ki a halál vagy?" fejet vágott.
-N-Nana?-Kérdezte szaporán pislogva.
-Miért? Szerinted ki más lennék? Na gyere! Ma veled megyek a suliba. És semmiféle kifogást nem fogadok el.- Magamban röhögtem rajta. Mint egy fiú, aki most lát először nőt.
-Mm..- ennyit tudott csak kinyögni. Az iskola felé vezető utat csendben tettük meg.
Kai szemszöge
Nanával már jó néhány napja nem is beszéltem. Még suliba sem. És még csak nem is mentünk együtt reggelente, amióta kiderült, hogy az osztály felbomlik. Én egész nap csak gyakorlok. Amikor meg tehetem suli után a bandával próbálok. Nana meg ki tudja mit csinál. Ahogy láttam nagyon el van az új csajjal. Fel kéne hívnom. De nem merem. Lehet, hogy jól lehurrogna az előző napok miatt, amiért nem kerestem és nem is beszéltünk. Bár.. nem mintha ő keresett volna. Biztos, azt hiszi haragszom rá. Aiish.. másrészt nem értem miért kell őt mindig csesztetniük a többieknek. Hiszen annyira gyönyörű. A francba.. azt hiszem én... Nem! Kai! Gondolkozz! Mi csak nagyon jó barátok vagyunk! Sajnos.. Holnap beszélnem kell vele. Elhívom moziba.
Reggel
Megint nem Nanával jöttem. Már nagyon hiányzik.
Az új osztályba lépve rögtön Nanát kerestem. Furcsa módon még nem láttam sehol, ezért leültem és vártam. Az ajtót figyeltem mikor lép be. Ilyenkor már rég itt szokott lenni. Ugye nem történt vele semmi? Csak figyeltem és figyeltem. Pár perccel később egy sötét rózsaszín hajú lány lépett be. Nagyon csinos volt. Biztos új itt. Fekete csipkés nadrágot, fehér toppot és piros kockás inget viselt. Az egész nagyon dögösnek hatott. Körülnéztem az osztályba. Mindenki csak bámulta a lányt. Majd hirtelen megindult felém. Vajon mit akar? Nekem most Nanával kell foglalkoznom, nem vele! Épp álltam volna fel, de ő hamarabb odaért hozzám. Elállta az utat. Majd hirtelen magához húzott és adott egy puszit az arcomra. Ez.. ez meg mi a fene? Lefagytam.
-Szia Kai!-Köszönt. A hangját ezer közül is felismerném. De még mindig nem hittem a szememnek. Ez.. ez a lány itt most.. tényleg Nana lenne?
-Mit csináltál Nanával? És hol van?- kérdeztem tőle értetlenül.
-A felszín alatt. -nevetett. –Miért nem tetszik?- nézett rám kiskutyaszemekkel.
Még mindig lefagyva álltam ott előtte. Ő lenne az én zárkózott Nanám? Nem hiszem el. Ez egyszerűen...
-Elképesztően nézel ki Nana!! - Le sem tudtam venni róla a szemem. De ahogy észrevettem a többi fiú sem. Persze mindenki síri csöndben figyelt minket. Így most már mindenki tudja, hogy ő a régi Nana kicsit felspékelve. Nem hiszem el, hogy ő tényleg Nana. Most még sokkal gyönyörűbb, mint volt. Én..
-Holnap ugye jövünk együtt a suliba?- kérdezte mosolyogva. Én akár órákig is elnézném azt az édes mosolyát.
-Mindenképpen. Figyelj.. bocsi, hogy mostanában..- be sem tudtam fejezni a mondatot, mert közbe vágott.
-Nem baj. Tudom, hogy próbákra kell járnod. És én is sajnálom, hogy nem kerestelek. Hiányoztál tökfej! -Boxolt egyet a vállamba.
-Nem haragszom, barack.- Majd adtam egy puszit a homlokára. Majd jött a kedves Tao barátom és mindent elcseszett. Arról kérdezgetett, hogy ki ez a lány. Aztán persze nagyot nézett, mikor közöltem vele, hogy Nana volt az. Kissé aggasztott, ahogy rá nézett. Nem akartam, hogy Nana másé legyen. Másé.. ő nem az enyém. És a francba! Elfelejtettem elhívni moziba. Jó.. majd holnap.
Nana szemszöge
Kai nagyon meglepődött. Először fel sem ismert. Bár végül is nem csak ő, hanem az egész osztály. Három lány csak a száját húzogatta rám. De nem bántam, hiszen tudtam, hogy csak irigykednek. Összesen csak 6 lány volt az osztályba velem együtt. A 3 irigykedő nem más volt, mint Seena csatlósai. Jobb szót nem is találhatnék rájuk. Zico őméltósága nem volt suliba, szóval nem kellet hallgatnom őt. Bár azért kíváncsi lettem volna az ő reakciójára is. Mindenesetre örülök, hogy tisztáztuk a dolgokat Kaival. Nem is tudom mi lett volna velem nélküle. A legjobb barátom. Barátok hm....Igen.. mi csak... barátok vagyunk. Könnyek szöktek a szemembe. Az igazság az, hogy már régóta szerelmes vagyok belé. De soha nem mertem neki elmondani, mert félek, hogy ezzel mindent tönkre teszek ami köztünk van. És az még rosszabb lenne. Legalább titokban szerethetem ezt a tökfejet.
Ma részben csak annyit tudtunk meg, hogy kik fognak minket tanítani. Na ezért kár volt suliba jönni.
Délután
-De miért akarsz te odamenni? Azt mondtad nem jársz ilyen helyekre! –kérdezősködött NiChan a Candy bejárata előtt.
-Mert most ehhez van kedvem. - majd berángattam magammal. Már tényleg mindenhová rángatom őt. Lassan olyan lesz, mint egy manioette báb.
A Candy olyan volt, mint egy Club, vagy mint egy kávézó. Mikor mi. Az a lényeg, hogy általában itt szoktak fellépni a bandák hétvégente. Valamint ide járnak akik számítanak valamit a suliba.
Leültünk az egyik asztalhoz. Odamentem a bárhoz valami üdítőt venni magunknak. És pechemre kivel találkoztam? Nem mással, mint a drága Zicoval.
-Két cola lesz. - szóltam a pultos fiúnak, mire Zico rögtön felkapta a fejét. Körbenézett de csak engem látott. Láthatóan nem ismert meg.
-Á! Hello Baby!- köszönt oda nekem egy kacér mosoly kíséretében.
Mi van?? Ez most komoly? Kb 5 méterre ül Seena. És ő így köszön? Ez egy bunkó paraszt esküszöm.
-Csá.- vettettem oda neki.- Először is, drágám nem vagyok a babyd. Másodszor meg, töröld le azt a vigyort a képedről.
-Hé-hé csajszi! Nem kell leharapni a fejem!- emelte fel kezeit védekezés képpen.
Esküszöm a legszívesebben behúztam volna neki egyet.
-Ha tudnád kivel kezdtél ki, te szerencsétlen.- Röhögtem.
-Mi van? És mi az, hogy szerencsétlen?- dühödött fel kissé.
-Engedd, hogy elmagyarázzam. Tehát. Mr. Nagyképű. Én Lee Nana vagyok.- Vetettem rá megsemmisítő pillantást.
Úgy tűnt nem fogja fel, hogy mit mondok neki. Nem csodálom.
-Mi van??????- Kiabálta el magát. Erre persze mindenki ránk nézett. Seena is felkapta a fejét.
-Jól hallottad. Szállj le rólam, értetted?
-Chh.. na persze. Azt hiszed, mert.. - elakadt a szava, miközben végig nézett rajtam.
-Parancsolsz?- kérdeztem vissza.
-Mind egy. De ezzel nem változott semmi.- majd fogta magát és vissza ült a többikhez.
Hülye barom!
Seena szemszöge
-Nézd már! Most meg ide pofátlankodik. Azt hiszi így bármi változni fog? Nevetséges. - húzta fel magát HaYoon Nanára mutatva.
Kicsit meglepődtem ma reggel, mikor megláttam. Szerintem jól áll neki ez a stílus. Azt hiszem így önmaga lehet. Semmi kedvem nem volt ma idejönni. Viszont haza sem volt kedvem menni. Zico hívott ide. Állítólag valami fontosat akar. Péntek van. Végül is nem akartam egyedül sem lenni.
Láttam, ahogy Nanával váltott pár szót a pultnál. Nem értettem viszont, hogy mit beszéltek. Mind egy, biztos megint beszólt szegény csajnak valamit.
Leült mellém és elém rakott egy üveg sört. Ahogy körbenéztem, láttam, hogy a mostani osztály majdnem minden tagja itt volt. Lehúztam a sört. Majd még egyet, és még ez után vagy hármat. Már nem éreztem magamat józannak. Zicoval indultam el este, olyan 10 óra körül.
-Hová megyünk?- néztem rá, amikor észrevettem, hogy nem arra indultunk el, amerre én lakom.
-Hozzám baby! Ez a mai meglepetésem. Ezért hívtalak.- nézett rám vigyorogva.
-De én nem akarok menni sehová! Csak vigyél haza!- Mondtam már szinte könyörögve neki. Tudtam, hogy mit akar....
-De tudod, hogy már régóta erre várok. Szóval most velem jössz!! –Kiabált velem. Kezdek félni tőle.
-Ne használd ki a helyzetet… És engedd el a karom! Ez nagyon fáj!- Szorította a csuklómat.
Hiába kiabáltam neki, ő úgy ment, mint aki meg sem hallja.
-Eressz már el! Nem hallod?- ütögettem másik kezemmel.- Én nem akarom! Érted? NEM AKAROM!- már szinte sikítottam.
-Kussolj már!- kiáltott rám. Kész. Megijedtem. Megadtam magam.
Aztán..Hirtelen valaki megragadta a másik karomat. Zico megállt.
-Nem hallottad? Azt mondta ereszd el!- Kiabált rá a megmentőm. Így sötétben ismeretlennek tűnt.
-Mi közöd van hozzá? Azt csinálok vele amit akarok! Tűnj el!- kiabált neki vissza Zico.
Mi van? Azt csinál velem amit akar? Hülye bunkó!
-Azt mondtam, hogy ereszd el. Még egyszer nem szólok, te idióta!- Kiáltott vissza neki a fiú.
Zicot elöntötte az ideg. Engem ellökött. Be akart verni egyet a srácnak, akit még most sem láttam tisztán. De ő gyorsabb volt. Csak annyit vettem észre, hogy Zico a fejét fogja. Megsajnáltam őt. Akármit is csinált az előbb. Felálltam. Oda akartam menni hozzá, de az ismeretlen elkapta újra a kezemet és magával ragadva elszaladt velem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése