7.rész

NiChan szemszöge

Korán érkeztem ma a suliba. Beléptem a termünkbe. Rögtön kiszúrtam L.Joe-t. Fájdalom hasított belém. Köszöntem a többieknek. Próbáltam, higgadtságot tükrözni. A helyem felé vettem az irányt. Leakartam ülni a székemre. Ám meglepetésemre, azt már elfoglalta egy plüss mackó. A kezében egy szívet tartott, amire 'Sorry' felirat volt hímezve. Gondolkoztam, hogy vajon ki csempészhette ide. Körbepillantottam. Ránéztem L.Joe-ra, aki engem figyelt. Úgy tűnt, mintha várna valamire. Szóval ő volt. Akaratlanul is mosolyra húzódott a szám. De tudtam, hogy nem érezhetek iránta semmit. Bár.. ez hülyeség. Hiszen, már többet érzek iránta, mint puszta barátság. A lábaim megmozdultak. Elindultam felé. Ám, ekkor hirtelen HaYoon, Seena barátnője ugrott Byung nyakába. És..és megcsókolta!  Mi? Ez..ez meg mi a fene? Ezt..nem hiszem el. Szóval ilyen hamar túl tette magát rajtam? Tehát.. minden igaz amit Nana mondott. Már szerzett magának újabb játékszert. És én még..helyre akartam hozni a dolgokat köztünk. Hogy lehettem ennyire naiv? Nem bírtam tovább. Könnyes szemekkel kirohantam a teremből.

L.Joe szemszöge

Reggel NiChan székére tettem egy mackót, ami egy szívet szorongatott a kezében, a szívbe pedig "Sorry" felirat volt hímezve. Úgy gondoltam, kezdetnek jó lesz ez. Muszáj, hogy megbocsásson. Nem akarom őt elveszíteni. Türelmetlenül vártam, hogy mikor ér már  be. 10 perc várakozás után megérkezett. Egyenesen rám nézett. A haja nagy hullámokban omlott a vállára. Egy kék farmeringet, és egy rózsaszín nadrágot viselt.
Olyan gyönyörű. Arcáról semmit sem lehetett leolvasni. Elkapta rólam tekintetét, és köszönt. Majd padja felé sétált.  A szívem egyre gyorsabban vert. Végig figyeltem a mozdulatait. Kíváncsian vártam a reakcióját, miután kezébe vette a tőlem kapott kis ajándékot. Körbepillantott a teremben. Majd rám nézett. Elmosolyodott. Megindult felém.  Éreztem, hogy győzelmet arattam. Boldogság áradt szét bennem. Így talán helyre tudom hozni a dolgokat. De akkor hirtelen, kizökkentve gondolatmenetemből, HaYoon, az ex barátnőm elém lépett. Majd megcsókolt. Mi? Mi ez az egész?? Mit képzel? Mit nem értett meg azon, hogy köztünk mindennek vége??! Ellöktem magamtól ezt a némbert.
-NiChan!!!- kiáltottam szerelmem után. De már késő volt. NiChan-t nem láttam sehol.  Ilyen a világon nincs. Hogy tudom kétszer egymásután elszúrni? Illetve.. most nem az én hibám volt. Idegesen HaYoonhoz fordultam.
-Veled meg mi a rák van? Még is mi a fenét képzelsz?- néztem rá. Nagyon dühös voltam. Először Nana fecserészik NiChannak rólam. Most meg az ex jelenik meg, és smárol le. Ilyen tényleg nincs.

-Oppa..- kezdte nyájas hangon. Undorom ettől.- Átgondoltam. És nem érdekel, hogy más csajaid is vannak, vagy voltak. Én megbocsájtok. Legyünk újra együtt.
-He? Mi van?-ez most meglepett. Normális ez a csaj?
-Jól hallottad. Megbocsájtok. – csókolt meg újra. Ezek a csókok olyan semlegesek voltak számomra. Nem csak nála, minden volt barátnőmnél ez volt a helyzet. NiChannál teljesen mást éreztem. Mikor csókolt, olyan volt mintha a fellegekben járnék. Másnál, viszont semmi. Nem éreztem semmi mást, csak undort.
 Hirtelen eszembe jutott valami.. Talán működhet.. Vagy még jobban elcseszek vele mindent.  Legyen.. megpróbálom. Tűrni fogom ennek a libának a nyávogását. De csak azért, hogy féltékennyé tegyem NiChant.

Nana szemszöge 

Reggel úgy keltem ki az ágyból, mint a mosott szar. Nagy erőfeszítéssel elkészültem. Őszintén szólva nem igazán van kedvem suliba menni. Találkozni Kaival, pedig semmiképp sem akarok. Persze ez elkerülhetetlen. L.Joe azóta nem szól hozzám, mióta NiChannak beszéltem róla. Úgy is talál majd mást. Kiléptem a házból. Persze Kai nem várt most a kapuban. Elszomorodtam. Lesütött szemekkel mentem suliba. Mikor beértem a terembe siettem NiChanhoz, hogy JongInnel még véletlenül se kelljen beszélnem. Ám, amilyen szerencsétlen vagyok, megbotlottam Tao földön heverő táskájában. Azt hittem most jól eltanyázok. De mielőtt orra eshettem volna, erős karok érintését éreztem derekamon.
-Kö..köszönöm K.. -közben hátrafordultam.- Zico?!- Én azt hittem, Kai fogott meg. Na persze.. Ő a helye mellett ült, és csak bámult rám. És Zico? Miért fogott meg?
-Hé csajszi.- szólított meg őnagysága.- Máskor nézz jobban a lábad elé.- mosolygott. Mi van? Ez most mosolyog? RÁM?

Próbáltam saját lábamra állni. Sikertelenül. Éles fájdalom hasított a jobb bokámba. Felszisszentem. A következő pillanatban Zico felkapott az ölébe. Először kiakartam bújni szorításából. De tekintettel a lábamra, aligha lett volna helyes döntés. Ránéztem Kaira. Ő még mindig csak bámult.
-Na most szépen elviszlek a gyengélkedőbe. És ne ellenkezz.- mosolygott még mindig rám Zico.
A teremben persze síri csönd volt, és mindenki minket nézett. Seena  kitágult szemekkel figyelt. Nem volt időm több bámészkodásra. Őnagysága elindult velem.
Én az arcát figyeltem, és közben azon gondolkoztam, hogy miért ilyen  most velem.. Észrevette, hogy figyelem. Ezért gyorsan elfordítottam a tekintetemet. Mikor az orvosi szobába beértünk, Zico letett az egyik ágyra, és már ment is volna ki az ajtón..
-Zico…- szólítottam meg. Ő visszafordult. -Köszönöm... - Én elpirultam. Ő meg csak rám mosolygott. Most, hogy megnézem.. nagyon aranyosan mosolyog.
- Ne hálálkodj.. igazán nincs mit.- szólalt meg pár másodpercnyi síri csönd után. Majd kiment az ajtón.
Én ezt nem értem. Mi van mindenkivel? Tényleg mindenki megzavarodott?
Ajumma ellátta a lábam. Bekötözte. Azt mondta, hogy pár napig ne nagyon erőltessem.  Nem is fájt már annyira.
Miután Ajumma kiment, én még mindig az ágyon ültem, és gondolkoztam.
Vajon én változtam? Vagy a világ változott meg ennyire körülöttem? És mi lesz ezek után? Kai és köztem.. A bátyám és köztem.. És most még Zico is..
Persze az embert nem hagyják soha nyugodtan gondolkozni. NiChan vágódott be az ajtón, Seena meg követte.

Seena szemszöge

Hétfő reggel keltem fel. Eléggé kiütött a gyógyszer. Az egész vasárnapot átaludtam.  De még most sem éreztem a toppon magam. Lelkileg és most már fizikailag is szarul vagyok. Próbáltam rendbe szedni magam. Több, kevesebb sikerrel. A szemeim alatt sötét karikák húzódtak, arcom is nyúzottnak tűnt. Ezt sminkkel próbáltam elrejteni. Vállamra kaptam a táskámat és elindultam suliba. Szuper lesz... Na és ez Takuya, az én drága bátyám első napja a suliban. Már mindent elrendezett. És persze a mi osztályunkba fog járni. Már előre félek.
Mikor bementem az osztályterembe és helyem felé vettem az irányt, meglepődve láttam, hogy a pad mellett SoeMin táskája van, ő maga, pedig a székemen ül. Kérdőn néztem rá. Ő viszont, csak elfordította a tekintetét.
-Chh.. na ennyit erről.- vettem oda.
 Oké.. Értem én. Csak ne felejtsék el, hogy ha én nem lennék, akkor ők sehol sem lennének. Ezt nem azért mondom, mert egoista vagyok. Ez egyszerűen így igaz. Felkapaszkodtak rám, ezáltal hírnevet nyertek a suliba. Nyilván, tudják, hogy szakítottam Zicoval, és most elfordulnak tőlem. Nem meglepő. Ők sosem voltak az igazi barátaim. Na szóval akkor ennek ennyi. Szuper. Leültem egy padba, amiről azt gondoltam, hogy üres. Nana és NiChan szomszédságába. Bedugtam fülembe a fülhallgatómat, és kizártam a külvilágot. Félek, hogy megint, olyan lesz, mint a szüleim halála után.. Körbepillantottam. Takuya még nem ért be. Gondolom, majd a tanárral jön. Zicot sem láttam sehol. De már nem is érdekelt.
Pár perc után, arra lettem figyelmes, hogy Nana megbotlik. És már Zico tartja a karjaiban. Érdekes fejet vágtam. Mérhetetlenül fájt, hogy egy másik lányt látok a karjai között.  De le kell ezt magamban zárni. De.. várjunk csak.. Miért fogta meg Nanát? Mikor ..utálja?! Még mindig rájuk bámultam. Zico felkapta ölébe Nanát, aki láthatóan először ellenkezett, de aztán megadta magát. Gondolom fáj a lába..
-Na most szépen elviszlek a gyengélkedőbe. És ne ellenkezz.- mosolygott rá Zico.
Mi? Már mosolyog is? Valami nagyon nincs rendben itt.. Aztán ölében kivitte őt a teremből. Én csak nagyot sóhajtottam. Lecsúsztam a széken, és tovább hallgattam kedvenc számom.
Kis idő múlva, egy kapucnis fiú ült le mellém. Nem nagyon érdekelt, hogy ki. Ha rossz helyre ültem, úgy is szól. De nem szólt. Innentől különösebben nem is érdekelt. Ám.. amikor levette a kapucnit fejéről, akkor láttam, hogy aki mellett sikeresen új helyet választottam, nem más mint Kris. Elkerekedett szemekkel néztem rá. Ő pedig csak rám mosolygott. Na.. ez az én formám. Jobb helyet nem is találhattam. Semmi kedvem nem volt vele beszélni, sem mellette ülni. Körbepillantottam. De már egy szabad helyet sem láttam. Ismét ránéztem Krisre.
-Figye..- Nem tudta befejezni mondandóját. NiChan lépett be az ajtón, én pedig rögtön felpattantam, és odarohantam hozzá, hogy még véletlenül se kelljen Krist hallgatnom.
Elmondtam neki, hogy Nana a gyengélkedőn. Ő azonnal rohant hozzá. Úgy döntöttem én is vele megyek. Hátrapillantottam Krisre, aki csak a fejét rázogatta és nevetett. Ez meg mit röhög? Majd én is kimentem az ajtón, és indultam az orvosi szoba felé.
Mikor beléptünk Nana láthatóan meglepődött, hogy én is NiChannal jöttem.
-Veled meg mi történt?- vonta kérdőre Nanát egyből NiChan.
-Semmi komoly.. Csak megbotlottam. De most már minden rendben. Azt mondták, hogy pár napig ne erőltessem nagyon a lábam, és rendbe jön. - mosolygott. Aztán rám nézett.
-Hát te Seena?- vonta fel szemöldökét.
-Hogy én? Ja.. hát csak elkísértem NiChant. Biztos, hogy jól vagy?- néztem aggódva rá.
-Persze.. minden oké.- mosolygott még mindig.
Lassan visszaindultunk a terembe. A lányok nagyon kedvesek voltak velem. Még el is hívtak engem délutánra, Nanáék éttermébe.
-Szívesen veletek tarok. Köszönöm a meghívást - mosolyogtam rájuk .
Valahogy, most jobban éreztem magam. Talán éppen ennek a két embernek köszönhetően.
Amikor benyitottunk a terembe, Takuya már ott volt.

Takuya szemszöge

Hát igen.. meglátszik, hogy új diák vagyok. Mindenki csak bámult rám, amikor beléptem a terembe. Meglepődtem, hogy milyen sok fiú van, és, hogy alig akad lány az osztályban. Leültem leghátsó padba. Rögtön fültanúja lehettem, egy elég érdekes beszélgetésnek, az előttem ülő két srácnak köszönhetően.
-Komolyan lefeküdtél Seenával?-kérdezte a vörös hajú srác a szőkét.
-Aha.. Nagyon jó volt haver. Igazi vadmacska.-vigyorgott.
Először azt hittem, hogy nem jól hallottam. De.. biztos, hogy Seenát mondott. Gondolom akkor ez a féreg lehet Zico. Na most megdöglesz apukám.
Felálltam, és a pólójánál fogva felrántottam a székről.
-Hogy mersz ilyen ócska hazugságokat terjeszteni a húgomról te kis köcsög?!!-Az ideg ellepte az egész testemet. Most tényleg kiütöm. Zico vagy ki a fene.. csak hallgatott.- Mi van? Nem hallottad, hogy mit pofázok? Azt kérdeztem, hogy, hogy mersz ilyeneket összehordani?- Ekkor már mindenki minket figyelt. Ez a szerencsétlen meg nagy nehezen megszólalt.
-Miii?? A húgod?-dadogott. Aztán ijedt képét, önelégült vigyor váltotta fel.- Na és ki mondta neked, hogy nem igaz?- Vigyorgott még mindig.
Heeeeee?? Ezt most komolyan kiejtette a száján? Megölöm.
-Hogy mered, bemocskolni a húgomat, te utolsó senkiházi..- Már lendítettem volna az öklöm, de valaki lefogta azt. Elengedtem Zicot. Egy kis csaj állt közém és Zico közé. Aki, pedig lefogta a kezem, nem más volt mint Seena.
- Mi a francot csinálsz már első nap? Bajba akarsz kerülni?-kiabált- Nem meg mondtam, hogy hagyd az egészet?
-Mi van? Én csak meg akartalak védeni. Tudod te mit terjeszt rólad ez a mocsok?- Mutattam Zico felé. Nem értettem. Seena ezek után nem szólt semmit.
A csengő szólalt meg. A tanár lépett be az ajtón. A tömeg gyorsan szétoszlott. Seena csak a fejét rázta. Mindenki leült a helyére. Én még mindig ideges voltam.. Az a barom..