5.rész

NiChan szemszöge

Nana mikor visszaült mellém elég dühösnek látszott. Odanéztem a pulthoz és megláttam a baj forrását. Zico. Persze.. Ki más lehetett volna?
-Mit akart már megint?-mutattam állammal a fiú irányába.
-Rám hajtott! De persze úgy, hogy először nem ismert meg.-ezen elvigyorodott. – Jönnek már!! -váltott témát.
- Kik jönnek?– Kérdeztem értetlenül. Nana a karjával mutatott mögém. Megfordultam és láttam, ahogy a Teen Top tagjai közeledtek. Önkénytelenül is mosolyra húzódott a szám, mikor megláttam L.Joe-t. Odajöttek és leültek mellénk. Az 5 fiú akiket még nem ismertem sorba bemutatkoztak. Kellett egy kis idő, mire megjegyeztem mindegyikőjük nevét.
-Szóval. ChangJo, Ricky, C.A.P, Niel, ChunJi.. és persze L.Joe.- Mutogattam sorban rájuk.
-Ja!- vágták rá egyszerre. Nagyon szimpatikusak voltak.
-Na mi van? Már mutatkozol velem?-szólt oda Nana a bátyjának.
-Ne kezdd már megint! - csitította húgát. Erre, Nana csak a nyelvét nyújtotta rá.
-Szóval, NiChan.- jött oda L.Joe és leült Nana és közém. - Te csináltad ezt a húgommal?- vonta fel szemöldökét. Aigooo.. milyen szép szeme van!
-Ő.. Aha. Miért? Nem tetszik?- néztem rá kérdőn.
- Dehogy nem! Nagyon…- nézett rá Nanára. – aranyos.
-Mi? Aranyos? Mikor meg láttál az arckifejezésed nem azt tükrözte, hogy csak aranyos.- vágott neki vissza Nana, kihangsúlyozva a csak szót.
L.Joe nem felelt, de láthatóan elpirult. Milyen kisfiúsnak tűnik így!
-Lányok hozhatok nektek valami italt?- kérdezte aranyosan ChunJi.
-Aha!!-vágta rá Nana.
-NiChan! Neked milyen fiúk jönnek be?- kérdezte nagy nyugodtan L.Joe.Na ez most komolyan nyomul? Elmosolyodtam. De édes.
-Hmm. Nem is tudom. A lényeg az, hogy normális és rendes legyen. Miért kérdezed?
-Csak úgy!- vont vállat. Na persze! És ezt most higgyem is el?
Ameddig én L.Joeval beszéltem Nana jól el volt Rickyvel és ChangJoval. A többiek a bárpultnál voltak.
-Volt már barátod? - Hajolt közelebb hozzám. A szívem egyre gyorsabban dobogott.
-Igen volt. - válaszoltam.
-Na és most van?-hajolt még közelebb hozzám. Az ajkaink már majdnem össze értek.
-N-n-nincs.-Válaszoltam dadogva. Ő ekkor eltávolodott. Megkönnyebbültem.
Közben ChunJi lerakott elém egy üveg sört. Gyorsan leakartam húzni, amikor jött az újabb kérdés. Megint közel hajolt hozzám. A leheletét már a bőrömön éreztem.
-És szűz vagy még?- kérdezte roppant nyers és paraszt módon.
Azt hittem a le nem nyelt italt rögtön kiköpöm. Most legszívesebben jól pofán rúgnám. Ő csak vigyorgott a reakciómon. Persze Nana rögtön odafordult, mikor meghallotta, hogy mit kérdezett a drága testvére. Biztos, hogy hallgatózott.
Adott neki egy nyakast. L.Joe rögtön távolabb került tőlem.
-Te meg vagy húzatva? Nem illik egy lánytól ilyet kérdezni! Bunkó!- oktatta ki.- Megn..
De nem tudta tovább folytatni, mert megszólalt a mobilja. L.Joe visszafordult hozzám és kérdőn nézett rám.
-Ne érdekeljen az téged. Egyébként sincs hozzá semmi közöd. - mondtam kissé ingerülten.
-Jó-jó, bocsi! Akkor…hány éves vagy?- mosolygott.
-17.
Közben Nana lerakta a telefont.
-Figyelj Unnie.-nézett rám.- Nagy gond lenne ha most mennénk haza? Kai felhívott. Tudod áthívott magához filmet nézni..
-Persze, menjünk.- vágtam közbe.
-Ne menj! - ByungHun megragadta a kezem. Ezt meg mi lelte?-Ne menj, kérlek. - Ismételte. - Nana!- fordult húgához.- Majd én haza viszem. Te csak menj nyugodtan.
-De én nem szívesen hagyom itt veled. – nézett testvérére szúrós szemekkel.
-Vigyázok rá, megígérem!- kérlelte. Vajon mi a szándéka?
-Nana, menj nyugodtan. Nem kell értem aggódnod. – Úgy döntöttem maradok még egy kicsit, ha már ez a tökfej ilyen szépen kéri.
-Aiish.. Hát jó! Lee ByungHun!- fordult oda L.Joe-hoz.- Ha megtudom, hogy akár egy ujjal is hozzá értél, vagy bántottad. Megöllek! Ezt jól vésd az eszedbe!
-O-oké. - válaszolt kissé megszeppenve.
Nanát meg mi lelte? Hogy tudna nekem ő ártani? Hiszen olyan kedves.
Miután elment L.Joe hozatott még piát. Én csak vedeltem és vedeltem. Nem is törődtem vele mennyit iszom. L.Joe is ivott, de ő nem volt annyira részeg mint én. Elmentünk táncolni. Byung le sem vette rólam a kezét. Majd amikor leültünk ő a nyakamat puszilgatta. Hagytam magam, mert bevallom, élveztem. Nagyon tetszik nekem ez a szőkeség. Másrészt erőm sem volt ellenkezni. Teljesen leittam magam.
Olyan éjfél körül indultunk el a fiúkkal a Candyből. Én azt sem tudtam már, hogy  merre  van a haza út. Forgott velem a világ L.Joera támaszkodva haladtunk lassan, majd hirtelen minden elsötétült.

Seena szemszöge

Iszonyú fejfájásra keltem fel. Kinyitottam szemeimet, de nem az én szobámban voltam. Türkiz színű volt a fal.  Én egy nagy, fekete ágyon feküdtem. A nap bevilágított az ággyal szembeni hatalmas ablakon. Hol vagyok? Mi történt? Zicoval veszekedtünk. De min? Ő ingerült lett. A..a.azthiszem szorította a kezem. Én.. kiabáltam rá, hogy engedjen el.. de.. de ő nem eresztett..megijedtem. És valaki megmentett... de többre nem emlékszem. Tényleg.. mit akart Zico? Miért veszekedtünk?? Kimásztam az ágyból. Még mindig szédültem. Hogy lehettem ennyire hülye, hogy ennyit ittam? És Zico.. aiish.. Kinyitottam az ajtót. A nappali tárult elém. Hallottam valamiféle hangokat jobb kéz felől. Elindultam arra. A konyhába lyukadtam ki. Egy fiút pillantottam meg. Azt hiszem teát főzött. Az arcát nem láttam, mert háttal állt nekem.  Láthatóan ő sem hallotta, hogy itt vagyok.
-Khmmm.. –vontam magamra a figyelmét. – Meg mondanád, hogy hol vagyok?
A srác hátrafordult. Az arca ismerős volt. Biztos, hogy láttam már valahol. De nem ugrott be, hogy ki. Csak bámultam rá.
-Jó reggelt!- köszöntött. Ez most komolyan úgy csinál, mint aki nem hallotta, hogy kérdeztem?- Fel ébredtél. Gyere, főztem neked teát. Gondolom fáj a fejed.- mutatott az egyik székre, hogy üljek le.
Én csak álltam ott.
-Mi történt az este? – Kérdeztem kissé ingerülten. Még mindig nem jöttem rá, hogy ki ez a srác.
-Ülj le!- Utasított. Vonakodva bár, de helyet foglaltam.
Ő leült a velem szemben lévő székre. Most, hogy jobban megnézem, ez a pasi ... nagyon helyes.
-Szóval. Este mikor elindultam a Candyből, hallottam, hogy te, meg a barátod veszekedtek. Rosszat sejtettem. Az a srác.. bepiált, de koránt sem annyira, mint te. Követtelek titeket. És lám.. mit ad isten. Igazam lett. Te ott kapálóztál, ordibáltál vele, ő pedig csak szorított téged. Láttam, hogy megijedtél. Közbe léptem. És aztán elhoztalak ide. Te szinte rögtön elaludtál. De, nyugi. Én természetesen a kanapén aludtam.
Mi van? Igen.. már emlékszem. De akkor…
-Zico hol van? – kiáltottam rá.
- Leütöttem és elhoztalak.- válaszolta higgadtan.
-Mi?? Otthagytad? – borultam ki.
-Nyugi! Eszméleténél volt és elhúzott onnan.
-De te.. te megütötted őt! - álltam fel és ordítottam vele. Majd közben elgondolkoztam..Mit csinálhatott Zico?
-Miért vagy most felháborodva? Én csak segítettem neked. - már ő is kiabált.
-Na és?? Én nem kértem a segítségedet.- Na ezt lehet, hogy nem kellett volna.
-Én máshogy láttam. Ott kapálóztál és kiabáltál, hogy engedjen el. De hagyjuk. Igazad van. Ott kellet volna, hogy hagyjalak. És hagyni, hogy az a barom megerőszakoljon.
Ahogy ezt kimondta, rögtön beugrott minden. Az, hogy Zico mit akart velem csinálni, és, hogy csak ki akarta használni a helyzetet. Holt részeg voltam. Belenéztem a fiú szemébe, amelyek dühösen cikáztak. Felismertem. Már tudom, hogy ki ő. Ő...ő……Félbeszakította a gondolatmenetemet. Magához vont és megcsókolt. A kezeimet lefogta. Nem tudtam eltolni magamtól. Mikor elszakadt tőlem, csak ennyit tudtam kinyögni.
-Kris!!!?- és megpofoztam.
Kris csak dörzsölgette az arcát és bocsánatkérően nézett rám.
-Figyelj Seena!! Sajnálom, nem tudom mi ütött belém én nem….
-Elmegyek …. –Szakítottam félbe. Elindultam a kijárat felé és otthagytam őt.

L.Joe szemszöge

-Srácok! NiChan beájult. Most mit csináljak?- Kérdeztem.
-Nem tudom. Nem kellet volna leitatnod. De én húzok haza. Már későre jár. – Intett egyet ChangJo. Niel és ChunJi is vele ment.
Addig én NiChant felkaptam az ölembe.
-Hol lakik? –néztem C.A.P-re.
-Nem tudom.- húzott egyet a vállán. –De ideje lenne indulnom. Bocsi srácok.
Na ne már.  Persze ők is ilyenkor lépnek le.
-Ne aggódj haver. Bár én sem tudom, hogy hol lakik. Szerintem vigyük el hozzátok.- Mondta Ricky.
-Köszi, hogy te itt maradtál.
-Ugyan! De.. jössz majd nekem egyel.- Nevetett. Aha.. szóval erre ment ki a játék.
Mikor hazaértünk Ricky is elindult haza. Én bevittem NiChant a szobámba. Kezdett ébredezni. De még mindig nem volt józan. Leraktam az ágyra. Nem tudtam tőle elszakadni. Nem akarta elengedni a nyakam.
-Olyan aranyos vagy. –csókolt meg.
Mi ütött belé? Hát persze, részeg. Ennek ellenére sem tudtam ellenállni neki. Egyre vadabbul csókolóztunk. A pólómat húzogatta felfelé. Levettem a felsőjét. Csókolgattam a nyakát. Lehúztam róla a nadrágot. Csókokkal borítottam el a testét. Egy halk sóhaj hagyta el a száját. Tudtam, hogy nem szabadna. Főleg azért mert a tesóm barátnője, másrészt meg részeg, és nem ezt érdemli. De.. ő sem ellenkezett.  Levette a pólómat. Forrón csókolóztunk. Érzem, hogy le fogunk feküdni. Annyira akartam őt. Már nem bírtam. Elhatároztam, hogy bármi is történjen, megteszem. Majd hirtelen megszólalt a telefon.
-Oh hogy az a…- káromkodtam majdnem.
Megnéztem a kijelzőt. Nana az. A francba.
-Mi az már?- szóltam bele idegesen.
-Na! Azért nem kell leharapni a fejem. Csak annyit akarok kérdezni, hogy NiChan jó van-e. Mert nem veszi fel a telefonját.
-Igen jól van. Semmi baja. Csak egy kicsit részeg. És most itt van nálunk.- hadartam.
-Mi? Te lüke! Leitattad! Eltöröm a kezed ha hozzá nyúlsz!- fenyegetőzött.
-Nyugi! Alszik. Nem csináltam vele semmit.
Hát.. ez nem éppen így volt. Ahogy én ültem az ágy szélén, ő hátulról átölelt és csókolgatott. Ásítottam egyet a telefonba, hogy Nana azt higgye álmos vagyok.
- Jól van. Ajánlom is neked. Ma nem hiszem, hogy haza megyek. Kaival filmet nézünk és már nincs kedvem hazamenni a sötétbe.
-Oké! Jó éjt!-Majd le is csaptam a telefont. Akkor folytassuk ott, ahol abbahagytuk. Megfordultam. NiChan már aludt.
-Na ne már!!- mérgelődtem. Ilyen is csak velem történhet. Aiish...Lefeküdtem mellé. Együtt aludtunk.
Másnap reggel
Odabújtam NiChanhoz. Rajta pihentettem a fejem. Éreztem, hogy elkezd mocorogni. Gondolom ébredezik. Hirtelen lelökött az ágyról és elkezdett visítozni.
-Áucss! Ez fájt.- morcogtam.
-Hol vagyok?? És hol a pólóm?? És mit keresel te itt?-nézett magára, mikor meglátta  hiányos öltözékét.
Odanyújtottam neki a pólóját. Felvette.
-Mit keresek itt Byung? És.. és.. és mit csináltunk tegnap este? Mi történt??
Én csak vigyorogtam rá. Milyen kis édes.
-Nem emlékszel te kis butus?- kérdeztem vigyorogva.
- Nem! U-u-ugye nem? Mondd azt, hogy mi nem..- Falfehér lett.
- Hát..majd nem. De mivel az én drága húgom hívott. Felvettem. És mire befejeztük a beszélgetést, te bealudtál.
-Mi van?- kerekedtek el a szemei.
Én az ágy előtt álltam, ő pedig ült.
-Hogy lehettél ilyen? Ittam! Te meg kihasználtad a helyzetet... –kiabált könnyes szemekkel
-Nem használtam ki semmit! Ugyanúgy te is akartad!
-Ne nevettess már! Egy részeg ember mikor gondolkozik józanul?- akadt ki.
-Ha nem tudnád, én sem voltam éppen józan. És egyébként sem történt semmi komoly!- emeltem fel én is hangszínem.
-Idióta!- csak ennyit válaszolt.
Felállt az ágyról. Lendítette kezét. Meg akart ütni. Én viszont megragadtam a kezét, és visszadöntöttem az ágyra. Fölé másztam. Kezeit lefogtam. Lassan közeledtem ajkai felé. Ő csak próbált kibújni a szorításomból, de nem engedtem. Majd lágyan megcsókoltam.