Seena szemszöge
Én éppen hintáztam a székemen, kibámultam az ablakon. Majd hirtelen Kris vigyorgó arccal elém ugrott. Annyira megijedtem, hogy majdnem felborultam. Kris tartotta meg a széket. Ő csak nevetett. Hahaha..akkor nevess fiam,ha beverem a képed..
-Most meg mi a halált nevetsz?-kérdeztem tőle kissé durcásan.
-Ó semmit-semmit.- legyintett kezével.
-Akkor meg töröld le a vigyort a képedről.- fejbe rúgom..Még mindig csak mosolygott. Picit elhallgatott. Felegyenesedett és kinézett az ablakon, majd újra rám.
-Szóval duettezünk..-nézett szemeimbe.
-És akkor mi van?- flegmáztam vele.
-Figyelj Seena..-na most biztos jön a hegyi beszéd..- az a csók.. az csak egy.. egy…- kereste a szavakat-.. tévedés volt. És kérlek ne haragudj rám ezért.-hajtotta le fejét, aztán újra rám nézett.- Persze nem tagadom..elég jól csókolsz. - vigyorgott. Mi van?
-Na idefigyelj..Egy ember nem csókol meg valakit tévedésből! –felálltam. Tévedés... Szóval tévedés.. Jobb kifogást nem tudott volna kitalálni? Fújtam egyet.. Most esett le, hogy mit mondott még. "Jól csókolsz".. Szavai csak vízhangoztak fejemben. – Jól mi? Tudod mit? Élvezkedj csak rajta...vagy tudom is én.., mert az volt az első és az utolsó is. Remélem felfogtad.-mutogattam rá ujjammal.
Kris csak megrázta a fejét. Á..ez egy barom.. Rápillantottam az órára. Lejárt a 10 perc. Szuper..tiplizhetek. Felkaptam táskám és az ajtó felé indultam.
-Várlak délután!-kiabálta utánam Kris. Hát..várjál csak..
A bejáratnál bevártam NiChant és Nanát, velük indultam haza, mert egy irányba lakunk. Néma csend telepedett ránk. Érdekelt, hogy mi van Nana és Zico között, de nem mertem rákérdezni.. Még azt hinné, hogy féltékeny vagyok...
Otthon unatkoztam. Ami elég ritka jelenség az életemben. Valamivel mindig elfoglaltam magam. Most viszont semmihez sem volt kedvem. Folyton azon agyaltam, hogy milyen lesz majd Krisel együtt próbálni.. Ha az őrületbe fog kergetni én esküszöm ki ütöm.. Ránéztem az órára.. 13:02 perc. Még volt időm elkészülni. Úgy döntöttem, elmegyek nénikémhez, a céghez. Ő vezette a Shin hotelláncot. Takuya nem volt otthon, így bezártam a lakás ajtót, és kisétáltam a buszmegállóba. Felszálltam a buszra. 20 perc az út a céghez. Bedugtam fülhallgatómat fülembe, és bámultam ki a mozgó busz ablakán. A következő megállóban egy szakadt ruhájú, és nem épp jó illatot árasztó férfi szállt fel.. És persze, pont mellém kellett ülnie. Kínomban nem tudtam már mit csinálni.. A csávó iszonyat büdös volt.. Sajnálom az ilyen embereket.. De..ez már környezetszennyezésnek minősül.. esküszöm..ilyen szagot..ehhez képest a görény egy rózsabokor. Amennyire tudtam az ablakra tapadtam, és próbáltam nem a mellettem ülő fickóra gondolni. Krisre gondoltam.. Fogalmam sincs, hogy miért rá.. Valami megmagyarázhatatlan okból. Ha belegondolok egyszer sem köszöntem meg neki, hogy segített. Igaz, hogy megcsókolt..de mégis csak megmentett. Hát...ha nem fog piszkálni..talán megköszönöm neki. A busz megállt. Kinéztem az ablakon. A francba! Nekem is itt kell leszállnom. Átverekedtem magam a trágyadombon, és a busz ajtaja felé siettem. Az becsapódott előttem. Én meg ott kiabáltam előre a sofőrnek, hogy én még itt vagyok, és leszállnék. A többi utas csak a szemöldökét ráncolta rám.. Nyílt az ajtó és leszálltam a bűzbuszról. Szerencsére a cég csak pár száz méterre volt a megállótól. Bementem az épületbe. Amilyen az én formám.. nem jártam sikerrel. Nénikémnek megbeszélése volt. Á.. szuper..ezért kellett halálos mérget szívnom a buszon.. Úgy döntöttem hazafelé inkább gyalog megyek. Legalább el megy az idő. Nem mintha sok kedvem lett volna menni erre a hülyeségre.. Mikor már a környékünkön jártam, megnéztem a telefonom..14:25 perc volt..Még így is maradt egy csomó időm. A házunkhoz nem túl távol levő parkba mentem. Leültem a tóhoz közeli padra és elkezdtem zenét hallgatni. Fogalmam sem volt, hogy mióta ültem ott, amikor hirtelen megjelent Tao, és leült mellém a padra.
Rápillantottam. Ő csak vigyorgott. Kivettem a fülest. Mit akarhat?-Szia Seena.- köszönt mosolyogva.
-Ő..Sziaaa- köszöntem neki, meglepetten. Eddig soha nem beszéltünk.
-Csak annyit szeretnék mondani, hogy Kris nem az akinek mutatja magát.-nézett maga elé, majd rám. Most ez komolyan ezért jött el eddig?
-Ugyan már..-legyintettem.- Ő is olyan, mint Zico. Minden pasi ugyanazt akarja...
-Látod..nincs igazad. Tudod ő... ő kedvel téged. Csak elég nehezen mutatja ki. –ez eléggé letaglózott. Miért kedvelne? És miért is beszélek Tao-val Krisről?- Adj neki egy esélyt, hogy közelebb kerüljön hozzád.-kacsintott.
Ahogy az utolsó szót kimondta, felállt a padról és eltűnt egy nagy fénysugárban.
Felkeltem. Bealudtam a parkban. Nem is én lennék.. Majd eszembe jutott, hogy mit is álmodtam. Huhh.. Szóval ez csak egy álom volt. Egy elég fura álom.
Rápillantottam az órámra. Már délután 4 óra volt, és 5-re kellet beérni. Gyakorlatilag sprinteltem haza, hogy elég időm legyen elkészülni és összepakolni.
Kris szemszöge
-Mi van? Dehogy is… Neeeemmm. –húztam el a választ. Hogy jut ilyesmi az eszébe? Láthatóan Seena a háta közepére sem kíván engem..
-Aha.. látszik rajtad. Szinte kiugrasz a bőrödből, amikor meglátod őt.-vigyorgott.- Tudom, hogy tetszik neked ne tagadd..- ütötte meg vállamat.
-Hát..én...-vakartam meg fejem. Igaza van. Tényleg tetszik nekem.
-Nekem nem kell magyarázkodnod haver!- majd kicsit előrébb sietett.
Már a suli kapujában jártunk. Szinte már az egész osztály ott volt. Én rögtön kiszúrtam Seenát. Szóval eljött. Megkönnyebbültem. Ott állt a falnak dőlve.Olyan volt, mint egy modell. Az ábrándozásomból Tao rántott vissza.
-Héé! Töröld le a nyáladat haver. – nevetett.
-Ha-ha-ha.. Nagyon vicces.- de azért kezemmel megtöröltem a számat..
-Héé, nézd! Pont minket néz.-mutatott Seenára.
Intettem neki egyet. Ő zavarában elfordult. Milyen aranyos.
Jun jött ki értünk, hogy mehetünk be. Az osztály birkacsordaként indult meg.
Bent voltunk a legnagyobb próbateremben, ami egyben tornateremként is szolgált. A parkettán ültünk. Az osztályfőnök kiosztotta a „forgatókönyvet”, amiben részben az állt, hogy ki, ki után fog következni, és, hogy a duettezők mit fognak énekelni. Seena és én Hyunatól és Hyunseungtól a Troublemakert fogjuk énekelni. Hmm.. na erre kíváncsi leszek.
Ma még nem igazán csináltunk semmit. Csak elmondták, kinek mi lesz a szerepe, és kiosztották a dalokat. Este pedig Karaokéztunk.
Zico szemszöge
Este karaokéztunk.
Seena, Nana és NiChan a Girls' Generationtől a Twinkle című számot énekelték. Mindhárman gyönyörűen énekeltek. NiChan rapper.. nem gondoltam volna, hogy énekelni is tud.. Én végig Seenát néztem. Láttam reggel a szemében, hogy féltékeny. Persze javarészt ezért is csináltam. Na meg persze, mióta Nana más lett, nekem is megváltozott róla a véleményem. Jó csajnak tartom. Hmm..Talán ha aznap este nem hülyülök meg… akkor még mindig együtt lennénk. Fújtam egyet. Mindegy..nincs mit tenni.
Este a srácokkal, és Junnal, aki itt maradt minket felügyelni, és aki benne van minden hülyeségben, kitaláltuk, hogy a lányok, mivel kevesen vannak, aludjanak velünk. Persze ez nem csak ezért volt. Néhány fiú kukkolni akart.
Persze a csajok nekünk nem hitték el, hogy velünk kell aludniuk. Csak, amikor a mi cinkostársunk, Jun megerősítette ezt. Mivel ő felügyel ránk, most az ő szava szent. Átcuccoltak hozzánk a terembe. Igazán tudom sajnálni a többieket. Semmi kukkolni való nem volt. A lányok már átöltözve jöttek át. Elalvás előtt azon gondolkoztam, hogy vajon milyen lesz Nanával ez az egész.. Mindig is utáltuk egymást..Bár az okát nem tudom.. Lehet, hogy én voltam túl görény.. Na mindegy.. Oldalra fordultam és hamarosan elaludtam.
Másnap reggel közös tornával indult a nap. Mindenki nyúzott volt. Mintha egy zombi apokalipszis közepébe csöppentem volna.. A torna után, mindenki kapott saját próbatermet.
Én értem be elsőnek a terembe. Pár percnyi várakozás után Nana csak nem jött. Meguntam a várakozást. Bekapcsoltam a zenét, és táncolni kezdtem. Imádtam ezt csinálni.. Én mindenki szemében egy bunkó paraszt vagyok.. ami nem zavar, sőt jó ez így. De ilyenkor..meglátni, hogy milyen is vagyok valójában. Véget ért a szám. Tapsolást hallottam az ajtó felől. A tükörben megpillantottam Nanát. Hogy nem vettem észre, hogy bejött??
-Hmm.. Nem is rossz.- tapsolt még mindig.-Ő.. kösz.-vakartam meg fejem.
-Na figyelj ide Zico.- emelte fel kicsit hangját. Na most meg mit akar?- Erre a pár napra elfelejtem, hogy miket csináltál velem, és mit tettél majdnem Seenával.- Mi? Most miért hozza fel ezeket?- De.. csak is a duett miatt. Nem akarom elcseszni. Remélem megérted.- majd mosoly suhant át az arcán. Nagyot dobbant a szívem. Mi? Ez meg mi volt? Mellkasomhoz kaptam, és mint egy idióta bámultam Nanát.-Most meg mit nézel rám így? Rosszul vagy?.- kérdezte aggódva. Rosszul? Á..nem.. Miért történt ez? Talán..talán a mosolya miatt? Milyen édes volt.. Aztán kapcsoltam, hogy meg kéne szólalnom, mert még a végén tényleg sík hülyének fog tartani.
-Nem nincs semmi. És megértettem. Akkor kezdhetjük?-próbáltam közömbös hangot megütni. Több-kevesebb sikerrel.
-Biztos, hogy jól vagy?-kérdezte meg újra és közelebb jött hozzám. Nagy barna szemeivel belenézett az enyéimbe.
-Basszus.. ne nézz már így rám!-emeltem fel hangom. De ő, mint aki meg sem hallotta. Arca közeledett az enyém felé. Mit akar ez a csaj? Leheletét bőrömön éreztem. Ajkaink már majdnem összeértek..Aztán megszólalt.
-Akkor jó, ha jól vagy. Mert ha elszúrod, megszabadítalak a golyóidtól. Vili?-közben előhúzott egy ollót a bal zsebéből. Jesszusom kivel kerültem én össze?!
-O..oké.- mondtam kissé dadogva. Ez a csaj.. Lehet, hogy egy bérgyilkos? Atyám miket beszélek itt.. Eltávolodott tőlem.
-Szuper. Akkor kezdhetjük is.- Majd odament a magnóhoz, és elindította a zenét.
Azt hittem ügyetlenebb lesz. De csalódnom kellett. Minden jól ment. Ám a próba kezdete után, már egy szót sem szóltunk egymáshoz. Gondolatból tudtuk, hogy mit kell csinálnunk. Ez elég furcsa..
Seena szemszöge
Beléptem a terembe. Kris már ott gyakorolt. Biccentettem fejemmel. Ő kezével mutatta, hogy menjek oda hozzá. Nem volt más választásom. Odamentem, majd ő mutogatni kezdett, hogy mit talált ki a tánchoz. Bevallom elég ügyes.. Párszor eltáncolta, majd kérte, hogy csatlakozzak be. Esküszöm...semmi kedvem ehhez. Lőjön le valaki..
-Basszus.. most komolyan. Miért kell ennyiszer hozzám érned? – Kicsit ideges voltam.
-Mert ez a koreográfiája.-rántott magához, mintha csak egy rongybaba lennék.
-Direkt csinálod mi?-vontam fel szemöldökömet, miközben hátradöntött.
-Ugyan már.. Hogy gondolhatsz ilyet?-vigyorgott. Ezt most biztosan élvezi..Nem szóltam többet. Csak legyünk túl ezen az egészen.
Már több mint 5 órája gyakorlunk és gyakorlunk. Megállás nélkül.
Egyszer csak elkezdett velem forogni a világ, és tánc közben összeestem. Ezt csak is a gyógyszereimnek tudhatom be. Kris letérdepelt mellém, és felemelte a fejem a földről.
-Seena jól vagy? - kérdezte már majdnem kiabálva. Én nem válaszoltam.- Hallod..Seena! Jól vagy??- kérdezte idegesen. Fújtam egyet.-Aha... Jól leszek persze. Csak kérlek add ide a gyógyszerem a táskámból. -válasz nélkül odarohant a táskához és kivette a bogyókat. Közben elkezdte olvasni a tájékoztatóját. Majd rám nézett, és újra a kis lapra.
-Seena.. ezt neked nem is lehetne szedni. - nézett rám aggódóan. Na ez nem hiányzik nekem.. a sajnálat.
-Jajj.. Ne dumálj már. Inkább add ide. -kiabáltam rá. De ő nem adta oda nekem, hanem kiment a teremből és pár perc múlva, a gyógyszer nélkül jött vissza.
-Hol van a gyógyszerem?- néztem rá kétségbeesve.
-Lehúztam a klotyón.
-Mi van? Te megőrültél?- csattantam fel.- Ki a rák engedte meg neked? Mit képzelsz te?- ordibáltam.
-Nem..én nem őrültem meg. Csak te. Látszik rajtad, hogy árt neked az a gyógyszer. A szemeid be vannak esve teljesen. - odajött hozzám, és végigsimított arcomon. A keze olyan hideg volt. Mégis jól esett a meleg arcomnak, a hűvössége. Belepirultam, ahogy hozzám ért.
-De.. de .. de szükségem van rá.-dadogtam.
Odaadott nekem egy kis flakon vizet.
-Nem Seena. Neked most erre van szükséged. Teljesen ki vagy száradva.-nézett rám még mindig aggódva. Igaza van.. Nekidőltem mellkasának. Hallottam, hogy a szíve milyen gyorsan dobog. Az enyém is hevesen vert.
-Kris..-tekintettem fel rá-..kérlek, erről ne szólj senkinek.-sütöttem le szemeimet.
-Rendben. De csak egy feltétellel.
-Mi az a feltétel?-néztem újra rá.
Ha nem szeded többet azt a vackot.-tekintete komoly volt és aggódó. Tényleg törődik velem..
-Rendben..Ígérem, nem szedem.- adtam be derekam.
L.Joe szemszöge
-Na menj te is.- küldtem ki a teremből.
-Rendben Oppa! Nadon-nadon ceretlek Oppa! Puszcsi.- nyávogott, majd végre elhúzott a teremből. Komolyan nem normális..
Ránéztem NiChanra.
-Na végre, hogy ideértél. Azt hittem már nem jössz. Vagy tán a nyálgéped tartott vissza? - vágta hozzám a szavakat.
-Miért hiányoztam?- vigyorogtam rá.- És.. igen a nyálgépem.- Most mérges vagy féltékeny?
Ő csak megrázta a fejét.
-Na ide figyelj Lee ByungHun!-emelte fel hangját.- Most közlöm veled, hogy csak akkor duettezek veled ha kussban leszel. És, ha csak a legszükségesebb esetekben szólsz majd hozzám. Elég világos voltam?-húzta fel szemöldökét. Mi történt vele? Ennyire megutált vagy mi? Sóhajtottam.
-Nehezen fog menni. De a te kedvedért megpróbálhatom.-mosolyogtam rá.
Próba közben akárhányszor hozzáértem szinte éreztem, ahogy összerezzen. Ez nagyon tetszett nekem. Most tánc közben magamhoz öleltem. Gyorsan ki akart bontakozni karjaimból. De én mint "hű diák", tartottam magam a koreográfiához. Majd elengedtem. Harmadjára próbáljuk már a táncot. Egész jól megy. NiChanon érezni, hogy feszült. Tehát nem vagyok számára közömbös.
Újra magamhoz húztam. Olyan sikeresen, hogy ajkunk összeért. Nem tudom, hogy ezt , hogy hoztam össze, de örültem neki. Most biztos pofon vág. De nem tette. Sőt..Visszacsókolt. De nem is akárhogyan. Olyan szenvedéllyel, hogy még én magam is megijedtem. Olyan jó volt őt újra a karjaim közt tartani. Tényleg úgy látszik, hogy még mindig szeret. El sem hiszem. Aztán nagy hirtelen ellökött magától, és szája elé kapta a kezét. Nagy boci szemekkel nézett rám. Én csak vigyorogtam.-Mit tettem?-kérdezte magától.
-Nem tudsz nekem ellenállni. Valld be NiChan, hogy szeretsz.- tettem kezem a vállára. Ő viszont lelökte azt onnan.
-Mi? Ugyan már.. ne nevettess.- könnybe szöktek szemei.- Ott a nőd.. azzal foglalkozz. És..L.Joe. Felejtsd el, ami most történt….-hadarta. – Semmi sem változott köztünk.-majd fogta magát és kiszaladt a teremből. Én csak bámultam utána. Az arcomra pedig kaján vigyor húzódott. Lebuktál Kim NiChan! Tudom, hogy szeretsz, bárhogy is tagadod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése