Seena szemszöge
Az új csaj leült. Nana mellé. Ez után a tanár kezdett el beszélni. Kiderült, hogy ez az év nem olyan lesz, mint a tavalyi. Tavaly csak, mint rendes közép sulisok tanultunk, és tanultunk, de most a szerepet a tánc, és a hang fogja átvenni. Bejelentette, hogy ne szokjunk hozzá ehhez az osztályhoz, mert nemsokára felbomlik, a tudásunk szerint, vagyis akik jók külön csoportban lesznek, akiken még van mit csiszolni, azok pedig egy másikban lesznek. Mire végzett mondani valójával kicsengettek.
- Na végre most már a tehetségé a főszerep!-gondoltam.
- Héé, nézd az új csajt!- veregette meg a vállam Nicole.
Mikor odanéztem láttam, hogy a lány Himchan felé közeledik.
- Ja, figyeld már, rögtön tapad rá a srácra. - szólalt meg Hayoon.
- Nézd már! Himchant nem is ismeri és ölelgeti.-folytatta SueMin.
Én csak néztem őket. Nem igazán tűntek olyanoknak, mint akik nem ismerik egymást. Akkor meghallottuk, hogy Himchan magyarázza YongGuknak, hogy ő itt lány a testvére. A barátnőimnek szerintem most nagy kő esett le a szívükről. Szinte semmit sem csináltunk első nap. A srácokkal elmentünk a törzshelyünkre a sulihoz közeli Candy-be. Suli után, szinte minden nap itt lógtunk, ahogy ma is.
-Baby mi a baj? Ma egész nap olyan csendes vagy.- kérdezte Zico.
- Semmi - döntöttem a fejem a vállára. Ő közben a fejem búbjára adott egy puszit.
- Remélem tényleg valami tehetségesekkel leszünk egy osztályban.- szólalt meg UKwon.
- Honnan veszed, hogy te abba az osztályba fogsz járni?- vigyorogtam rá.- Nyugi csak vicceltem.
- Visszatért Seena! - kiáltotta el magát Zico, majd megcsókolt. Mikor elvált tőlem mosolyra húzta a száját- Ezért bírlak én.
Nem messze volt a házunk a sulitól, Gangnamban. Mikor hazaértem a bátyám még nem volt otthon, mivel unatkoztam, átmentem a szomszédba a nénikémhez. A testvéremen kívül, ő a legközelebbi rokonom, mivel a szüleim meghaltak egy autó balesetben.
-Sziaaaa! –köszöntem neki, ő pedig kitárt karokkal fogadott, mintha ezer éve nem látott volna. Pedig reggel is itt voltam.
Nana szemszöge
Óra után NiChan letámadott a kérdéseivel. Aranyos lánynak tűnt. Remélem, őt nem fogják beszippantani a "menők". Lehetnénk szerintem egész jó barátok is. Ha jól belegondolok sosem volt lány barátom.
- Szóval hány éves vagy?- kérdezte NiChan.
-17.
- Egyidősek vagyunk. És mi a hobbid?
- A tánc.
- És akkor ebben vagy a legjobb gondolom. De jó! Én is táncolok!
- Énekelni is tudok ám!- oldódtam fel.
- Én rappelek. - mosolygott rám- remélem hamarosan hallani fogom azt, ahogyan énekelsz.
- Bizonyára. - mosolyogtam rá én is.
Szimpatikus volt NiChan. Pontosan nem tudom még, hogy miért. Talán azért, mert ő az első lány az osztályba, akivel el tudtam beszélgetni.
- Gyere!- fogta meg a kezem és húzott maga után.
A B.A.P két tagjához vitt. Igen egy banda. Mert akik jók és "menők" voltak, alkothattak bandát. Az én tesóm is benne van a Teen Top-ba. De minek jövünk ide?- Chaniee.- szaladt oda HimChanhoz, aki rögtön megölelte a lányt.
- HimChan nem mondtad, hogy barátnőd van-szólt Gukkie.
-Ő a húgom. -Miii a húga? Oké, Nana. Ma már nem érhet újabb sokk, azt hiszem.
-Szóval Channie, ha nem bánod, akkor ma nem veled megyek haza, hanem a barátnőmmel Nanával, mert el szeretném vinni hozzánk. - Várjunk csak erről nem volt szó. És.. Barát?
-Oké nyugodtan.- válaszolta kedvesen.
Suli után elindultunk NiChanék házába. Közben megtudtam tőle, hogy a szülei utazgatnak a munkájuk miatt, szóval nem is igazán látja őket, ezért lakik HimChannal. Aranyos kis ház volt.
- Kérsz kávét, üdítőt vagy teát?
- Nem köszi.
- Jaj, ne legyél már szégyenlős! Érezd magad otthon.
Majd bement a konyhába és két pohár barack lével állított elő. Odaadta nekem az egyik poharat.
- Köszi!
- Szóval, Nana milyen is ez a suli ?
Pont tőlem kérdezi, aki több negatív dolgot tud róla mondani, mint pozitívot?! Illetve nem is magáról a suliról, csak a benne tartózkodókról.
- Mit is mondjak.. Szerintem egy hét alatt levonod a következtetéseket.
- Hogy-hogy?…
- Majd meglátod, ne feszegesd a témát. Nem akarok neked rossz képet adni a suliról, csak mert nekem nincs sok jó élményem ezzel kapcsolatban.
- Mond légyszíves!- rángatta a karomat. Komolyan, most olyan volt mint egy ovis.
- Jól van, jól van. Szóval az iskolában egyfajta hierarchia működik. Ha menő vagy elfogadnak. Viszont ha olyan leszel, mint például én, cikizni és piszkálni fognak. Vegyük például a tesódat, ő is a "menők" közé tartozik.
- Jaj ne már! Mit vagánykodik már megint?!!- Nevetnem kellet NiChanon.
- Nem, ne érts félre ő tehetséges. De nem sok ilyen srác van a suliban, mint ő. Vannak olyanok, akik teszik a fejüket közben meg botlábúak és énekelni sem tudnak.
- De most minden kiderül. Hiszen ez a tehetség éve lesz.
- Igen jól mondod.
Kb még egy órácskát voltam náluk. Ez alatt az idő alatt sok mindent megtudtunk egymásról. Én is meséltem neki a családomról és Kairól. Ezek után hazaindultam. Mikor hazaértem láttam, hogy a házunk alatti étterem dugig volt. Gyorsan besiettem apához és segítettem neki felvenni a rendeléseket. Ő addig főzött.
NiChan szemszöge
- Csinálnál nekem valami kaját?- kért meg.
- Persze. Mit kérsz?
- Csinálj valami finomat. – mosolygott, közben leült a konyhában az étkezőasztalhoz.
- Na mi van a barátnőd már el is ment?- nézett körbe.
- Aha! Nagyon rendes lány!- örültem neki, hogy már az első nap szert tettem egy barátra.
- Hmm.. hát én nem igazán ismerem őt. Nem szoktam vele beszélni. Ő olyan magának valónak tűnik.
-Egyáltalán nem az. És most már te is tudod, hogy rendes.
Közben elkészült a rántottája. Nem igazán volt kedvem most főzőcskézni. Leraktam elé, ő pedig mohón elkezdett enni. Mikor végeztünk a vacsival, leültünk és megnéztünk egy filmet. Utána letusoltam és bevágtam magam az ágyba.
Másnap reggel
Mikor beértem a terembe, Nana már ott volt. Leültem mellé.
- Izgulok.- jelentette ki.
- Ugyan már nem lesz, semmi baj, csak táncolsz és kész. Én hiszek benned!- próbáltam bátorítani.
- De nem szeretek tömeg előtt táncolni! Lámpalázam van.
- Ma kiderül ki miben jó. Lányok ti miben vagytok jók?
- Rap és tánc- válaszoltam neki.
- Nana és te?
- Tánc és éneklés. - kicsit idegesnek tűnt.
- Miért kérdezed? – közben a teremben már pakolgattak össze és indultak a próbaterembe.
- Csak felmérem kik nem fognak az osztályba járni holnaptól. Ja, és Nana! Jobb lesz, ha mindent beleadsz.. Ó mit is beszélek? Te még akkor sem kerülnél be, ahhoz túlságosan is tehetségtelen és szerencsétlen vagy.
Ekkor olyan dolog történt amit Nanából (a zárkózott csendes lányból) soha nem néztem volna ki. Fogta az ásványvizes flakonját és telibe öntötte vele a srácot. A fiút elöntötte az ideg.
-Ezt még megbánod!!- De még mielőtt bármi történhetett volna egy sötét hajú lány ragadta meg a fiú karját. Őszintén, én már kezdtem félni a szőkeségtől. Nanát kihúztam a teremből, még mi ellőt még idegesebb lesz. - Hát ez meg mi volt?- néztem rá.
- Csak felidegesített az a bunkó! És rohadtul elegem van már, hogy mindenki engem piszkál, csak mert nem beszélek senkivel. Még nem láttak táncolni sem, és hallani sem hallottak énekelni. Semmit nem tudnak rólam! Ez a tahó meg főleg nem!- törtek ki belőle a szavak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése